Júl
„Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött kia a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb, a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Márk 1,9-11
A bűnbánó sokaságot, amely a keresztség felvételével is megvallja, hogy bűneitől megtisztulva kell várnia Istennek közelgő országát, jól megértem. De hogy kerül oda soraiba Jézus, aki maga hozza el a világra ezt a tiszta, mennyei országot? Csak az lehet a magyarázata, hogy Ő, a bűntelen, közösséget vállal a bűnösökkel, egy akar lenni velük. Ezért nyugszik meg rajta éppen Istennek jóváhagyása. A megalázkodásnak ezt az útját szabta eléje az égi parancs, amely útnak indította. És mert ezt az utat engedelmesen járja, azért gyönyörködhet benne Isten, mint szeretett Fiában.
Nem a bűnösöket megítélni, hanem szeretettel magához ölelni jött Ő közénk. Rettentően nehéz feladatra vállalkozott ezzel. Emberi erő nem lett volna elégséges ahhoz, hogy útját végigjárja. Ezért áradt ki reá eleitől fogva a Lélek ereje. A megnyílt egeken át az Isten végtelen erőforrásaiból kapott mindig eleget. És így a bűnösök ügyét felvéve, valóban segítséggé vált számukra. Megváltónk van!