Júl
„Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.” Márk 1,30-30
Betegség idején gyakran előfordul, hogy még a hitetlen emberek is Istenhez fordulnak. Jajgatnak, könyörögnek, hogy csak most az egyszer segítsen rajtuk az Úr, és utána mindig ott lesznek a templomban. De még a hitben élők is intenzívebben imádkoznak, ha valamilyen fizikai, vagy lelki megpróbáltatásban van részük. Többet olvasnak Igét, gyakrabban látogatják az istentiszteleteket, hátha megkönyörül rajtuk Mennyei Atyjuk. Amikor azonban a betegségből gyógyulás lesz, legtöbben megfeledkeznek a gyógyítóról, Istenről. Amint lehet, visszaállnak a munkába, folytatják megszokott, hétköznapi dolgaikat, örülnek az életnek, és hátat fordítanak az Úrnak. A betegségben szükség volt rá, amikor nem volt más esély, hozzá kellett fordulni, a jólét idején azonban nélkülözhető.
Mai igeszakaszunkban arra láthatunk jó példát, hogy hogyan kell a betegséget, megpróbáló időszakot követően viselkedni. Jézus éppen Simon és András házába ment látogatóba, ahol kiderült, hogy Simon anyósa lázas beteg volt. Mikor ezt megtudta az Úr, azonnal odament hozzá, megfogta a kezét, és talpra állította. Az asszony jobban lett, elhagyta a láz, és az írja az Ige, hogy „szolgált nekik”. A meggyógyított családtag nem folytatta aktuális munkáit, nem kezdett bele a nagytakarításba, hanem Jézus felé fordult, és neki szolgált. Hálás volt, amiért gyógyulást nyert, és mindenben megpróbált Jézus kedvére tenni. Ellátta őt étellel, itallal, „szolgált” neki.
Ne csak a betegség és a próbák idején forduljunk az Úr felé, hanem akkor is, amikor kegyelméből gyógyulást nyerünk. Legyünk érte hálásak, szolgáljunk neki, és éljük életünket neki tetsző módon!