Júl
„Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt – bizonyságul nekik.” Márk 1,41-44
Ha Jézus szigorúan ráparancsolt a meggyógyított leprásra, hogy senkinek semmit ne szóljon, nyilván azért tette, mert nem akarta növelni csodagyógyításának máris elég nagy hírét. Ő magasabb rendű, lelki ajándékok vágyait és reménységeit akarta fölkelteni az emberekben. Sok ember elfogadná Őt testi orvosául, és mégsem lenne tanítványává.
Ha Jézus elküldte ezt a meggyógyított embert a papokhoz, hogy tegyen eleget megtisztulásáért a mózesi törvényekben előírt szabályoknak, ezzel is nyilván annak bizonyságát adta, hogy Ő nem hadakozott a régi rend ellen. Sokan hajlandóak volnának Őt követni, ha Ő forradalmak vezére lenne.
De Ő az áldozatos szolgálat új útját járta. S ha Jézus szigorú tilalma ellenére a meggyógyult bélpoklos mégis olyan nagy hírét költi Jézus csodatételének, hogy ez már feszélyezi Őt munkásságában, ez csak azt mutatja, hogy az Ő tetteinek lehetetlen titokban maradni. Sok ember kész volna lélekben úgy csatlakozni Őhozzá, hogy erről ne tudjon senki más. Az ilyenekkel még nem tett Ő csodát.