Sze
“Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” 1Thesszalonika 5,21-22
Lekció: 2Királyok 22-23
Felolvasott igénk egy sokunk által megélt szabályra hívja fel a figyelmünket. Mert bizonyos dolgokban mindnyájan alkalmazzuk ezt a hozzáállást. Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg. Amikor például bemegyünk a boltba, és hozzákezdünk a vásárláshoz, sokan megvizsgáljuk a termékeket. Tudatosan vásárolunk. Az élelmiszer boltban elolvassuk a termékek leírását, és megnézzük, hogy van-e benne tartósítószer, vagy valami olyan, amit mi nem szeretnénk megenni. Ha megfelelőnek látjuk a terméket, akkor megvesszük, ha pedig nem jó nekünk, akkor visszatesszük a polcra. Vagy ha bemegyünk egy ruha üzletbe, ott is alaposan megvizsgáljuk, hogy mit is veszünk meg. Most volt az iskolakezdés, a legtöbb család bizonyára elment vásárolni, hiszen a gyermekek mindig nőnek, és mindig szükség van egy-egy új ruhára, cipőre. Meg kell nézni az anyagát, a minőségét, számításba kell venni azt, hogy milyen célra vesszük, tornaórára, vagy hétköznapi viseletre, tudnunk kell, mennyi pénzt szánunk rá, és ennek megfelelően döntünk. Ami nem elég jó, azt vissza tesszük, ami pedig megfelelő, azt megvesszük.De még egy egyszerű otthoni rendrakásnál, lomtalanításnál is ez a helyzet. Átnézzük a szekrényeket, kipakoljuk a garázst, és ami szükséges, fontos, azt megtartjuk, ami pedig haszontalan, fölösleges, attól megszabadulunk. Elvileg teljesen természetes dolga ez az emberi életnek.
Így volt ezzel Jósiás király is, akiről az elmúlt héten olvashattunk az ószövetségi igeszakaszok leírásában. Azt írja róla az Ige, hogy mindössze nyolc éves volt, amikor trónra került, és uralkodása későbbi éveiben nagyon sok jó döntést hozott. A leírásból az kiderül, hogy azért sikerült megmaradnia az Istennek tetsző, helyes úton, mert alkalmazta az előbb említett szabályt. Mindent megvizsgált, ami jó volt, azt megtartotta, amit pedig rossznak ítélt, azt megszüntette.
Az első ilyen Jósiás által megvizsgált dolog a templom volt. Jósiás, uralkodásának 18 évében elhatározta, hogy hozzálát a templom felújításához. A király megvizsgálta a templomot, az istentisztelet körülményeit, és rájött, hogy ez így nem jó. Repedések vannak a falakon, néhány gerenda felújításra, cserére szorul, rendetlenség van a tároló helyiségekben, itt az ideje egy nagytakarításnak, felújításnak. És bár ez csupán egy külső munkálat volt, mégis, nagy igényességre, és elszántságra volt szükség annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. Jósiás számára, ezen a ponton a látható rend volt a mérce. Szerette volna rendben látni a templomot és környezetét. Ami ezt a célt szolgálta, azt megtette. A szemetet, a törmeléket, az elkorhadt faanyagot elvitték, ami pedig jó volt, azt megtartották, rendbe tették.
Mindent megvizsgáljatok, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. A folytatásból azonban kiderült, hogy a nagy rendrakás közben rátaláltak a törvénykönyvre. Isten Igéje régen feledésbe merült, ám amikor kitakarították a templom helyiségeit, rögtön előkerült. Ezáltal pedig Jósiás új mércét kapott. Megdöbbent, amikor meghallotta az Igét, és még a ruháját is megszaggatta, annyira szégyellte magát saját és népe bűnei miatt. Idáig csak az emberi igényesség vezette, ezért kezdte el a felújítást, miután azonban kiderült, hogy mi az, ami igazán tetszik az Istennek, Jósiás újra nagytakarítást hirdetett. Eddig a külsőségekre figyelt, most már, Isten akaratát megismerve az istentisztelet lelkiségét is vissza akarta adni.
Miután hallotta a törvénykönyv igéit, két kérdésre kereste a választ: mit jelent ez rám, és az egész népre nézve? Vagyis miben kell nekem megváltoznom, és mit kell változtatni a nép szokásain? És innentől kezdve Jósiás ezen dolgozott. Először is, az új mércét figyelembe véve megvizsgálta a saját maga életét, Istennel való kapcsolatát. Azt írja róla a Szentírás, hogy nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint: és utána sem támadt hozzá hasonló. De amiről a Biblia részletesebben is beszámol, az az, hogy helyreállította a nép vallási életét, az istentiszteletet. Kihordták a templomból az összes bálványt, és az azoknak készült kellékeket, tisztátalanná tette az áldozóhalmokat, lerombolta a férfiparáznák házait, megtisztította a papságot, elzavarta a halottidézőket és a jövendőmondókat, és a nép jelenlétében újra szövetséget kötött Istennel. Megtartották a páska ünnepet is, amilyet a bírák kora óta nem tartott Izráel, és ha csak rövid időre is, de helyreállt az Istennel való kapcsolatuk. Az új mércével Jósiás történelmi jelentőségű kultuszreformot hajtott végre.
Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. – mondja az Ige. Látva mai ószövetségi történetünket, három pontban foglaljuk össze, hogy milyen buktatói lehetnek ennek a jól bevált üzenetnek.
Úgy kezdődik a mondat: mindent vizsgáljatok meg! Az első probléma az szokott lenni, hogy elmarad a vizsgálat. Gondoljunk csak arra a médiából felénk áradó sok-sok hírre, információra, műsorra, amely beleszivárog az életünkbe, és mindennapjaink részévé válik. Kiválasztunk egy-egy jól megszokott rádió, vagy tv csatornát, és onnantól kezdve mindent elhiszünk, amit ott hallunk. Elmarad a vizsgálat. Nem vagyunk kíváncsiak a másik oldal véleményére, nem tájékozódunk több irányba, hanem mindenféle kontrol nélkül engedjük, hogy formálják a véleményünket, gondolatainkat. De ugyanez a helyzet az internethasználattal is. A közösségi oldalak úgy vannak beállítva, hogy ha megnéztünk egy videót, vagy elolvastunk egy cikket, időt töltöttünk vele, akkor onnantól kezdve hasonló tartalmakat fogunk kapni. Ha megnézek egy focimeccs összefoglalót, akkor fel fog kínálni egy másikat. Ha a gyülekezeti facebook csoportban nézegetem a képeket, akkor legközelebb is elő fog jönni, ha frissül az oldalunk. Vagy ha elolvasunk egy számunkra kedves politikusról valamit, onnantól kezdve naponta találkozhatunk majd az illető bejegyzéseivel.
Ne maradjon el a vizsgálat! Vizsgáljuk meg jobban, hogy mit olvasunk, mit nézünk, mit engedünk be a szabadidőnkbe. Vajon hány percet töltünk egy héten azzal, hogy a tv-t kapcsolgatjuk és olyan műsorokat nézünk, amelyek nem is érdekelnek minket? Vagy vajon hány csatorna kínálata tetszene Istennek? Elgondolkodunk-e azon, hogy az Úr Jézus is leülne-e mellénk, megnézni egy gyilkolászós filmet, vagy egy alpári sorozatot? Vajon valóban kikapcsolódás a tv-nézés, vagy pedig a rosszat, az Istennek nem tetszőt engedjük be a szívünkbe ilyenkor? Mindent megvizsgáljatok! – mondja az Ige. Vajon mit kellene megvizsgálnod? Mi az, amit kontroll nélkül hagytál? Vajon eljutsz-e az önvizsgálathoz, mint Jósiás király, és változtatsz-e az életeden? Vagy megvizsgálod-e a rád bízottak dolgait? Hogy hogyan él a gyermeked, a házastársad, a szüleid. Mi az, amit rosszul csinálnak, és mi az, amivel elszomorítják Istent? Mindent megvizsgáljatok! Miután megvizsgáltuk a bennünket körülvevő dolgokat, önmagunkat, és a ránk bízottakat is, még mindig elbukhatunk.
Mai igénk második buktatója az, amikor a jót kidobjuk a szemétbe. Ugye úgy folytatódott az ige: a jót tartsátok meg! Ehhez képest, sokszor azon kapjuk magunkat, hogy nem tartjuk meg, ami jó. Elkezdünk templomba járni, megindulunk, aztán egyszer csak valami miatt otthon maradunk, és egyre könnyebben meggyőzzük magunkat, hogy nincs semmi gond. Vagy elkezdjük olvasni a Bibliát, rendszeresen és alaposan, fellángol az imaéletünk, aztán egyszer csak ráununk, és kidobjuk az egészet. Eltesszük jó mélyre, valahová a szekrények aljába, mint Jósiás korában a törvénykönyv tekercseit, aztán egy idő után már azt sem tudjuk, hogy hol van, honnan lehetne előszedni. Vagy elkezdünk több időt szentelni a házasságunkra, a gyermekeinkre, a kapcsolatainkra, elkezdünk többet beszélgetni a szüleinkkel, elkezdünk egészségesebben élni, aztán valahol abbamarad a dolog. Elkezdünk szolgálni, segíteni, adakozni, jól érezzük magunkat a gyülekezetben, aztán egyszer csak elmaradozunk, és minden más fontosabb lesz számunkra. Ami jó, ami tetszik Istennek az életünkben, azt tartsuk meg. Azért érdemes küzdeni, áldozatot hozni, mert az a javunkra van. Ahogyan egy lomtalanításnál sem dobjuk ki azt, ami jó, ami értékes, úgy a lelki élet dolgaiban is, és hétköznapi szokásaink terén is érdemes megtartanunk az Istennek tetsző dolgokat.
Végül pedig, a harmadik buktatót is említsük meg. Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától pedig tartózkodjatok! A harmadik hibánk az szokott lenni, hogy nem tartózkodunk a gonosz minden fajtájától. Lehet, hogy tudjuk, hogy mi nem tetszik az életünkben Istennek, és mégis ott hagyjuk. Megszokott bűnök, berögződött, értelmetlen, sőt káros szokások, szenvedélyek, amelyek elveszik az időt Istentől, a gyülekezettől, és a szeretteinktől. Vagy beszélhetnénk az indulatainkról is. Amelyek szintén a gonosztól vannak. Amikor nem tudjuk, vagy már nem is akarjuk megfékezni a káromkodást, a bántó szavakat, a rosszindulatú megjegyzéseket. De beszélhetnénk bűnös vágyainkról, azokról a dolgainkról, amelyekről senki sem tud. És szóba hozhatnánk az irigység dolgát, a másokról való pletykálkodás szokását, és még sok-sok dolgot, amelyek megmérgezik az életünket. Tudjuk, hogy meg kellene tőlük szabadulni, mégsem tesszük. Ahelyett, hogy felvennénk azt a fehér, tiszta, bűn mentes ruhát, inkább naponta hordjuk a régit, a szakadtat, a bűnöset, mert a gonosz megkötözött bennünket, és nem tudunk Úrrá lenni rajta.
Mindent megvizsgáljatok, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. Kedves Testvérek! Amit a hétköznapokban, a bevásárlásoknál, rendrakásoknál gyakran alkalmazunk, azt próbáljuk meg lelki életünkben is megvalósítani. Hogy hogyan? A megfelelő mércével! Ahogyan Jósiás a törvénykönyv megtalálása után tudta megváltoztatni a saját életét, és a nép vallási dolgait, úgy nekünk is csak akkor van esélyünk, ha rátalálunk a megfelelő mércére. Rá kell találnunk a testté lett Igére, akiben beteljesedett az Isten törvénye, rá kell találnunk az Úr Jézus Krisztusra, aki az egyedüli tökéletes mérce lehet az életünkben. Hozzá igazíthatjuk szavainkat, indulatainkat, időbeosztásunkat, az Ő élete teljesen megmutatja, hogy milyen irányba kellene mennünk. Az Ő segítségével tudunk mindent megvizsgálni, és Ő tudja megmutatni számunkra, hogy mi az, ami jó, amit megtarthatunk, és mi az, ami gonosz, amit ki kell dobnunk. Amíg nem találunk rá, amíg nem engedjük be az életünkbe, amíg nem Ő a mérce számunkra, a három buktató valamelyikében rendszeresen hasra fogunk esni. Ha nincs jelen, akkor vagy elmarad a vizsgálódás, vagy kidobjuk azt, ami jó, vagy pedig megtűrjük a gonosz dolgait az életünkben.
Keressük hát Őt, az igazi mércét, és igazítsuk hozzá az életünket. Mondjuk el zárásként újra az igét, és vigyük magunkkal a kártyát is, és a hozzá tartozó üzenetet: mindent megvizsgáljatok, a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok. Ámen.