5Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6mert ezek miatt haragszik Isten. 7Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; 8most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. 9Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, 10és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Kolossé 3,5-10
Végigolvasva a fenti felsorolást, szívesen mondanánk azt, hogy ezek közül ránk egyik bűn sem jellemző. De ez nem igaz. Sajnos mindnyájan elkövetünk olyan dolgokat, amelyek miatt Isten joggal haragudhat ránk. Kiben ne volna például harag? Vagy melyikünk tudná mindig kordában tartani az indulatait? Ki nem bukik el a kívánságok és a paráznaság dolgában? És ki az, aki mindig tiszta és jóindulatú marad beszédében? Az a szomorú valóság, hogy életünk során mindnyájan belesodródunk, és belemászunk ezekbe a bűnökbe.
Az ige szerint kétféle ember van. Az egyik megmarad ezekben a bűnökben, és továbbra is Isten haragja alatt él, a másik pedig az Úr segítségével ki tud mászni ezekből a szennyes dolgokból. Te melyik csoporthoz tartozol? Vajon el tudod-e mondani, hogy egykor csúnyán beszéltél, de ma már nem teszed? Vagy beismered-e, hogy egykor hirtelen haragú voltál, sőt, gonosz indulatok is voltak a szívedben, de mára már megváltoztál? Aki megtért, az el tudja mondani, hogy miből tért meg.
Ma reggel gondold át, hogy miben változtál akár csak az elmúlt héten is? Milyen voltál egykor, és milyen lettél mára? Az Istenhez tartozó ember „Teremtőjének képmására állandóan megújul”. A mai nap egy újabb lehetőség erre. Hagyd hátra a tegnap bűneit, indulj el tiszta lappal, és hasonlíts egyre jobban Teremtődre, és Megváltódra! Ne feledd, Ő minden bűnt legyőzött, így neked is tud segíteni abban, hogy ami idáig mindennapi bűnöd volt, arra kimondhasd: egykor jellemző volt rád, de most már nem az. Mert „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme, új jött létre.” (2Kor 5,17)