okt
Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. 1Thesszalonika 2, 3-4
Az élet számos területén szembe találhatjuk magunkat az alkalmassági vizsga próbájával. Bizonyos egyetemi képzésekhez például előfeltétel, az arra való alkalmasság. De a legtöbb munkahelyen is időről időre el kell menni orvosi alkalmassági vizsgálatra, hogy megállapítsák, továbbra is megfelelő módon el tudjuk látni hivatásunkat.
Az ilyen vizsgákon a vizsgáztatók hoznak döntést, ők ítélik meg, hogy a megadott feltételeknek megfelelünk-e, alkalmasak vagyunk-e.
Mai igénkben Pál apostol egy meglepő bejelentést tesz. Azt írja a Thesszalonikaiaknak, hogy Isten ítélte őt alkalmasnak az evangélium hirdetésére. Vajon ez nem nagyképűség? Nem túlzás egy ilyen bátor kijelentés Pál részéről? Azért nem, mert az Ő ítélőbírája a “szívünket vizsgáló Isten”. Pál nem az emberek róla alkotott véleményére hivatkozik, hanem Isten akaratára.
Isten pedig minden gyermekét megbízza az evangélium hirdetésével. Aki átadja neki élete irányítását, az egyre alkalmasabb lesz arra, hogy Róla beszéljen, és elmondja másoknak mindazt, amit Isten elvégzett az életében.
Te is alkalmas vagy. Nem önmagadban, hanem Isten Szentlelke által. Ha benned is él a Krisztus, akkor miatta vagy alkalmas a bizonyságtételre. Ne félj hát megvallani hitedet, ne tarts attól, hogy megszégyenülsz, mert Istenre mutató viselkedéseddel, szavaiddal akár akár életet is menthetsz. Hidd el, Miatta alkalmas vagy, alkalmas lehetsz. Hirdesd hát a Róla szóló örömhírt!