okt
“Emberfia! Ilyen őrállóvá tettelek téged Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. De ha figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented az életedet. ” Ezékiel 33,7-9
A Hegyi beszédben Jézus is tanított arról, hogy mennyire könnyen észrevesszük a másik szemében a “szálkát”. És valóban. Ha valaki hibázik körülöttünk, vagy nem éppen úgy éli keresztyén életét, ahogyan azt mi jónak látjuk, hamar szemet szúr nekünk. Sokkal hamarabb, mint a saját bűneink, tévedéseink.
Az azonban már más kérdés, hogy merjük-e figyelmeztetni egymást, ha a másik olyat mond, vagy olyat tesz, ami bizonyára nem tetszik Istennek? Sokszor talán úgy vagyunk vele, hogy inkább nem szólunk, nem figyelmeztetjük a másikat, nehogy megsértődjön. Úgy teszünk, mintha semmi közünk nem lenne a dologhoz, lerázzuk magunkról a felelősséget. Az ő dolga, az ő élete, az ő döntése, ha beleszólok, csak a konfliktus lesz belőle.
Mai igénkből azonban egyértelműen kiderül, hogy őrállói felelősségünk van egymással kapcsolatban. Isten gyermekei nemcsak a saját életükért felelősek. Ahogyan a háborúk idején az őrálló feladata volt a veszély jelzése, úgy a mindennapi életben is megkapjuk ezt a küldetést egymással kapcsolatban.
Ha látjuk, hogy a másik rossz útra téved, jeleznünk kell neki. Segítő, megmentő szándékkal, de határozottan tudatnunk kell vele, hogy veszélyben van, illetve rossz felé halad. Nemcsak azért, mert ezzel akár meg is menthetjük az illetőt, hanem azért is, mert ha nem figyelmeztetjük a másikat a bűnére, akkor az tőlünk is számon lesz kérve.
Kiért vagy felelős? Kit kellene figyelmeztetned? Ki az, aki bűnben él körülötted, és te még nem merted figyelmeztetni? Légy felelősségteljes őrálló, szeretettel, megmentő szándékkal próbáld meg figyelmeztetni a többieket, ha pedig téged figyelmeztetnek, fogad alázattal, és hálával!