okt
“Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. 15Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. 16Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.” Ezékiel 34,14-16
Mindnyájan szeretjük, ha odafigyelnek ránk. És most nem egyfajta feltűnési viszketegségre gondolok, hanem arra, hogy jól esik, amikor az emberek figyelmesek velünk szemben. Jól esik, ha megkérdezik, hogy mi újság velünk, hogy van a családunk. Jól esik, ha szenvedéseinkben valaki mellénk áll. Jó érzés, amikor valaki utánunk jön, és megakadályozza, hogy valami butaságot csináljunk, vagy a már elkezdett tévutakról visszaráncigál minket a helyes ösvényre.
Mai igénk arról szól, hogy Isten számára mindnyájan fontosak vagyunk. Ezékiel próféta könyvében arról olvashatunk, hogy miként gondol Isten az Ő népére. Annak ellenére, hogy Izráel sokszor szembe ment az Úrral, és helytelen utakra lépett, annak ellenére, hogy a nép számos alkalommal elveszett, eltévedt, megsérült, vagy legyengült, Isten mégis a sajátjának érzi őket, és mint Jó Pásztor, odafigyel rájuk, utánuk megy, megmenti őket.
Ez az ezékieli prófécia teljesedett be az Úr Jézusban, akiben az Isten megalázta magát, emberré lett, ártatlanul meghalt, majd feltámadt, hogy minden bűnből, minden téves ösvényről megmenthessen bennünket.
Amikor tehát elcsüggedsz, vagy úgy érzed, senki nem figyel rád, jusson eszedbe, hogy mit tett érted az Úr. Adj hálát azért, hogy az Ő nyájába tartozhatsz, és ha már megmentett, ne tévedj el ismét. Hidd el, számára nagyon fontos vagy, Ő szeret téged, és veled van! Ezért érdemes ma is jó kedvvel, hálával és reménységgel indulni,