okt
3Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban, 4úgyhogy mi magunk dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek. 5Ez annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni, amikor titeket méltónak nyilvánít az ő országára, amelyért szenvedtek is. 6Mert úgy igazságos Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, 7nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. 2Thessz 1,3-7
Csodálatos érzés lehetett a Thesszalonikában élő gyülekezet tagjainak, amikor szeretett apostoluktól dicsérő szavak sokaságát kapták meg ebben a levélben. Növekvő hit, gazdagodó szeretet, állhatatosság. Nem csoda, hogy Pál szerint a gyülekezet tagjai méltóak lesznek az Isten országára, sőt, azt is megérdemelnék, hogy a sokféle felvállalt szenvedésért cserébe, végre enyhülést kapjanak az Úrtól.
Vajon, ha nekünk írna levelet valaki, hogyan látná az életünket? Mit mondana rólunk?
Van-e hitünk? Vagy ha van is, de növekedett-e mostanában? Jobban bízunk-e az Úrban, mint néhány évvel ezelőtt? És hogy állunk a szeretet dolgában? Gazdagabbak vagyunk-e a szeretetben, mint akár egy éve? Megtanultuk-e szeretni azt, akit sokáig nem bírtunk elviselni? Vagy lett-e újabb haragosunk mostanában?
És mi a helyzet a kitartásunkkal? Hogy tűrjük a próbákat, terheket? Vajon méltóak vagyunk-e az Isten országára? Valószínűleg nem.
Mégsem kell rettegnünk az Úr ítéletétől, mert ha látja rajtunk az igyekezetet, a próbálkozást, akkor nem a magunk eredményeit, hanem az Úr Jézus teljesítményét fogja megítélni. Ha elfogadtuk Jézus szeretetét, áldozatát, akkor helyettünk Ő fog odaállni a mérlegre.
Mindazonáltal törekedjünk a növekedésre a hitben, a szeretetben, a kitartásban, legyünk az Úr áldott eszközei, és adjunk hálát azért, mert Krisztus eljövetele óta nem “teljesítményalapú”, hanem “kegyelem alapú” az üdvösség.