okt
Mert nincs különbség, 23mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, 24Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. 25Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Róma 3,23-25
Kedves Testvérek!
Ha az akció szót látjuk, vagy halljuk, ösztönösen felkapjuk a fejünket. A pénz világában ugyanis nagyon nem mindegy, hogy mire mennyit költünk. Amit csak lehet, szeretnénk minél olcsóbban megszerezni magunknak. És bár tudjuk, hogy az akciós hirdetésekben azért lehet némi megtévesztés, mégis sokszor élünk az ilyen lehetőségekkel.
Ezzel ellentétben, ha azt látjuk, hogy valami ingyenes, sokkal óvatosabbak vagyunk. Ami ingyenes, az inkább értéktelen a szemünkben, gyanús, hogy miért nem kérnek érte semmit. Biztosan rossz minőségű, biztosan sérült, vagy van valamilyen rejtett hibája, amit titokban akarnak tartani. Ami ingyen van, az biztosan nem tökéletes.
Mai igeszakaszunk erre az állításra cáfol rá, amikor egy ingyenes, mégis valóságos ajánlattal áll elő. Így írja Pál apostol a római levélben: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.” Ez azt jelenti, hogy Isten kész ingyen igazzá tenni, megigazítani bennünket. De miért is van erre szükség? Mit jelent a megigazulás?
Erre is választ kapunk a mai igéből. Az előző mondat így hangzik: „Mert nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” Minden ember, aki a bűneset óta megszületett erre a világra, alapvetően bűnös. És hiába lázadunk ez ellen, vagy hiába próbáljuk bizonygatni, hogy mi nem vagyunk bűnösök, mi jó emberek vagyunk, Isten mércéje szerint nem vagyunk elég jók. Elkövetünk bűnöket. Ki többet, ki kevesebbet, ki ilyet, ki olyat, de bűnben élünk, és nem vagyunk méltók arra, hogy Isten igaznak nyilvánítson bennünket, és beengedjen a mennyországba. Ha Isten igazságos, akkor bűneink miatt megérdemeljük a halált, és az örök kárhozatot.
Úgy van ez, mint amikor a víz felszíne alatt próbálunk levegőt venni. Említettem már ezt a hasonlatot, de talán vannak itt olyanok, akik még nem hallották. Teljesen mindegy, hogy 3000 méter mélyen fulladunk meg, vagy csupán 5 cm-rel a vízfelszín alatt. Ha a víz ellepi az orrunkat és a szánkat, és nincs nálunk semmilyen eszköz, amivel levegőhöz tudnánk jutni, így is, úgy is megfulladunk. A bűn is így működik. Minden fajtája és minden típusa elválaszt bennünket Istentől. Lehet, hogy itt a földön egy lopást másképpen büntetnek, mint egy gyilkosságot, de Isten előtt ez szinte lényegtelen. A bűn, az neki való engedetlenség, ami büntetést, kárhozatot eredményez.
És mivel mi nem tudunk ezen változtatni, nem tudunk elég sok jót tenni, és nem tudjuk kifizetni megváltásunk árát, ezért ebben a kérdésben csak Istenre számíthatunk.
Ezt Ő is nagyon jól tudta, ezért elküldte értünk Egyszülött Fiát, az Úr Jézust. Ő a tökéletes áldozat, Ő az, aki miattunk és helyettünk meghalt a kereszten, kifizette az adósságunkat. Az Ő tökéletes áldozata miatt mi mégis bejuthatunk a vele való örök közösségbe, az Ő országába.
Kedves Testvérek! Ez az Isten ingyenes ajánlata! Így fogalmaz Pál: „Mert nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket Krisztus Jézus által.” Vagyis Isten kész ingyen örök életet adni nekünk. Az Úr Jézus áldozata bűnösből igazzá változtat bennünket. Ez nem átverés, ez nem félrevezetés, és bár nekünk ingyenes, neki nagyon sokba került. Saját fiát áldozta fel.
Ma, a gyászolók istentiszteletén azonban azt is tisztáznunk kell, hogy kire érvényes ez az ajánlat? Mindenkit megigazít Isten? Mi a helyzet elhunyt szeretteinkkel? Hová kerültek? És mi lesz velünk, akik még itt vagyunk? Honnan tudhatjuk, hogy biztosítva van-e a helyünk a mennyországban?
Így írja Pál: Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek.” Akik az ő vérében hisznek! Vagyis, mivel Isten mindent elrendezett, és ingyen elérhetővé tette számunkra a vele való örök életet, nekünk csak el kell ezt fogadnunk. Hinnünk kell az Úr Jézus áldozatában. Komolyan kell vennünk, hogy a miattunk is meghalt, majd pedig harmadnapon feltámadt a halálból. Aki megvallja bűneit Isten előtt, és elfogadja, hiszi az Úr Jézus áldozatát, annak meg van a belépője a mennyek országába.
Ez lehet a reménységünk elhunyt szeretteinkkel kapcsolatban. Ha hitben jártak, akkor az örök életükre nézve mindegy, hogy nehéz betegség után, vagy egészségesen, hosszú élet végén, vagy fiatalon távoznak, számukra a lényeg a folytatásban van. Abban, hogy megérkezzenek Isten országába, ahol már nincsen fájdalom, sírás, szenvedés, és semmiféle baj. Persze az itt maradóknak sokszor nehéz. Nekünk kell búcsúzni, nekünk kell szeretteink nélkül tovább élni itt, a földi keretek között, és nekünk kell berendezkedni az egyedüllétre, az árvaságra, vagy a szeretett gyermek elvesztésére. De ha van reménységünk, akkor Istenben bízva tudunk emlékezni elköltözött szeretteinkre.
Sajnos azonban az is előfordulhat, hogy bizonytalanok vagyunk elhunyt szeretteink hitében. Nem tudjuk, nem sejtjük, hogy hová kerültek. Van, hogy az illető semmi jelét nem mutatta annak, hogy Istenhez tartozna, vagy hinne benne. Ilyen helyzetben annyit mondhatunk, hogy nem nekünk kell ítélkeznünk. Isten a szívek vizsgálója, Ő tudja, hogy melyikünk honnan indult, milyen lehetőségei voltak az Istennek való válaszadásra. Nyilván, a hitéletnek vannak életjelei, de ne akarjuk mi eldönteni, hogy ki üdvözült, és ki nem, mert ez a Mindenható Isten hatásköre. Nagy az Ő kegyelme és irgalma, az Ő dolga, hogy megítéljen mindnyájunkat. Mi, innen a Földről, már nem tehetünk semmit az elhunytakért.
Ma van a reformáció ünnepe, és nem mehetünk el azok mellett a tanítások mellett, amelyek akkor erősödtek meg, amikor Luther Márton, Kálvin János és a többi nagy reformátor újra rátalált a Szentírásra, és megpróbálták helyreállítani az eltorzult egyházi dolgokat. Az egyik ilyen torzulás az volt, hogy a középkori katolikus papok pénzért árusították a búcsúcédulákat, amivel elméletileg ki lehetett váltani az elhunytakat a tisztító tűzből. Üzletet csináltak az üdvösségből, a megigazulásból. Ha van, 10.000 Ft-om, átsegíthetném nagyapámat az örök életbe. De ha lenne még 10.000-rem, a régi miskolci szomszéd nénit is megmenthetném. Testvérek! Ilyen nincs.
És ugyanez érvényes az imádságra is. Az, hogy hová kerülünk, halálunk pillanatában eldőlt. Utána már hiába imádkozunk azért, hogy mentse meg Isten. Vagy azért, hogy vigye fel magához. Addigra már ez eldőlt. Addig kell imádkozni egymásért, amíg itt vagyunk, élünk, és addig kell Istenhez vezetni szeretteinket, amíg közöttünk vannak.
És saját életünk dolgában is igaz ez. Addig válaszolhatunk Isten hívására, amíg élünk. Addig fogadhatjuk el ezt az ingyenes ajánlatot, amíg Isten haza nem hív bennünket. Ki tudja, hányszor jöhetünk még el ide, a templomba? Melyikünk tudja, hogy mikor ér véget az élete? Ki az, aki meg merné tippelni, hogy mikor jön el újra az Úr Jézus, és mikor lesz vége ennek a világnak? Nem tudjuk, és nem is tudhatjuk. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Lehet, hogy aggódsz, vajon hová került elhunyt családtagod, de közben mégsem gondolkodsz el azon, hogy Te hová fogsz kerülni! Ne halogassuk a döntést. Induljunk el Istenünk felé még ma, nehogy késő legyen! Ha pedig már az övéi vagyunk, akkor bízzunk benne, és a próbák között is reménységgel tekintsünk előre az örökkévalóságra.
Az elmúlt héten találkoztunk Victor Isti bácsival aki egy evangélizációs héten itt is szolgált, a gyülekezetben, és a kilencvenhez közeledve, még most is békességgel mondta: a java még hátra van! Pedig az elmúlt években beteg is volt, sokan aggódtak is érte, ő pedig most is ránk mosolygott, és mondta: a java még hátra van! Így is lehet előre tekinteni.
Hát fogadjuk hát el mindnyájan az Isten szeretetét, értünk kifizetett áldozatát, bízzuk rá elköltözött szeretteinket, és tegyük kezébe saját jövőnket is!
Ne feledd, bár Isten ajánlata ingyenes, annak értéke mégis megfizethetetlen! Ne maradj le róla! Ámen.