dec
1Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. 2Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! 3Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. 4Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! 5Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. 6Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.
Zsoltárok 126.
Kedves Testvérek!
Szinte bosszantó az a határozottság, amellyel a 126. zsoltár szerzője a nép jólétéről beszél. Milyen jó nekik, hogy az Úr jóra fordította a sorsukat. Milyen boldogok lehettek, ha őszintén tudtak örülni, nevetni, és micsoda hatalmas ajándék lehetett számukra az, hogy megtapasztalhatták Isten szabadítását. Talán mindössze a második mondattal tudnánk mi magunk is azonosulni, amely arról szól, hogy a nép olyan volt, mint az álmodó, hiszen az említett nagy jólétről mi leginkább csak álmodozni tudunk. Álmodozunk a felszabadult nevetésről, álmodozunk a felhőtlen örömről, mert a mostani időkben bizony ritkán van részünk ezekben a dolgokban. A Gonosz pedig azon dolgozik, hogy ezt az érzést igen jól el is mélyítsük magunkban.
Minden arról szól, hogy ismét próba elé állít minket a járványhelyzet. Egyre több családot ér el a betegség, egyre többen tapasztalják meg maguk is ennek könnyebb, vagy súlyosabb terhét, vannak veszteségeink is, és bár azt reméltük, hogy Karácsonyra talán jobb lesz a helyzet, a javulás még várat magára. A Sátán pedig el akarja hitetni velünk, hogy nincs okunk az örömre. Mintha azt sugallaná, hogy úgysem tudtok normálisan Karácsonyozni. Hiába próbáljátok megteremteni a szokásos hangulatot, úgysem tudtok majd nyugodtan ünnepelni, mert hát ez a helyzet.
Pedig valójában még így is, van miért hálát adnunk. Az, hogy milyenek a körülmények, mindig viszonyítás kérdése. Vannak olyan európai országok, ahol már az elmúlt héten bejelentették, hogy az ünnepben nem lehet családot látogatni. Nem találkozhatnak egymással még a legközelebbi családtagok sem. Vagy arról is beszélhetnénk, hogy más országokban jelenleg is olyan korlátozások vannak életben, amilyenek nálunk még az első hullám idején voltak, amikor a legtöbb üzletet bezárták, nem lehetett istentisztelet, illetve az iskolások is mind otthon voltak.
Hozzájuk képest, azért még ma is igen nagy szabadságban élünk. Maszkot kell hordani, illetve nagyon ajánlják az oltások felvételét, mégis mehetünk, ahová csak akarunk. És megyünk is. Egyre nagyobb a tömeg a bevásárló központokban, áruházakban, zajlik a kulturális élet, adventi vásárokat tartanak, aki pedig nincsen épp karanténban, az mindezeket élvezheti. Nehéz helyzetben vagyunk? Attól függ, mihez képest.
De beszélhetnénk az anyagi dolgainkról is. A Gonosz idén is el akarja velünk hitetni, hogy milyen nagy szegénységben élünk. Milyen korlátozottak a lehetőségeink. Sokan hitelt vesznek fel az ünnepek miatt, mert vendégül kell látni a családot, vagy meg kell lepni magunkat vagy gyermekeinket valami jó drága ajándékkal, és mivel többet költünk, mint amennyit felelősen lehetne, a következő hónapokban igencsak számolgatni kell az anyagiakat. Nehéz a helyzetünk? Szegénység van? Úgy gondolom, ez is viszonyítás kérdése.
Van fedél a fejünk felett? Van otthon fűtés? Kényelmes kanapéból, fotelből nézzük a tv-t? Tudunk adakozni a rászorulóknak, vagy a gyülekezet céljaira? Akkor talán mégsem olyan tragikus a helyzet. Másoknak talán sokkal rosszabb.
Az elmúlt héten kaptam egy levelet a lepramissziótól, és mint mindig, most is küldtek egy kis képes naptárat, amelyen a lepramisszió képei találhatóak. Épp ott volt mellettem az egyik lányom, és meg akartam mutatni neki, hogy mi is az a lepra, milyen maga a betegség, de érdekes módon nem volt egy olyan kép sem, amin ez látható lett volna. Míg korábban szinte mindegyik képen csak beteg, sebes felnőttek, és gyermekek voltak, szó szerint rossz bőrben, addig most már ezt is megszépítették. Biztosan szólt valaki, hogy ne legyen már olyan valósághű a lepramissziós naptár, mert akkor senki sehol nem fogja kitenni. Ki akarná nézni ezeket a beteg, rosszul kinéző embereket a szobájában? Hiszen ha azokat néznénk, talán még eszünkbe jutna, hogy nekünk milyen jó dolgunk van, és milyen luxuskörülmények között élünk hozzájuk képest.
Vannak aggasztó hírek? Igen. Van betegség? Van. Vannak próbák az életünkben? Természetesen. A kérdés csak az, hogy mindezek közepette magunkévá tudjuk-e tenni a zsoltáros hitvallását? Tudunk-e örülni, nevetni, ünnepelni, hálát adni az előttünk álló ünnepben?
Vajon miért mondhatták a zsoltárban ilyen határozottan, hogy Isten jóra fordította sorsukat? Minden rendben volt az életükben? Vagy jobb körülmények között voltak, mint mi manapság?
Nem. Korántsem volt minden ideális körülöttük. Az Úr Jézus születése előtt, amikor évszázadokon át énekelték ezt a zsoltárt, sok megpróbáló időszakon ment keresztül Izrael népe. Voltak fogságban Egyiptomban, Babilonban, Asszíriában, sok olyan korszak volt, amelyben igen csak megpróbáló körülmények között éltek. Szegénység volt, a legtöbben ki voltak szolgáltatva az idegen népek vezetőinek, és emberileg nézve egyáltalán nem volt ideális, örömteli az életük.
De még Jézus születésének idején is számos megpróbáltatást kellett elhordozniuk. Több, mint hat évtized óta római elnyomásban éltek. Alkalmazkodniuk kellett az elnyomók döntéseihez, és komoly adókat kellett befizetniük. És ehhez társultak még a kegyetlen uralkodók. Heródes királyról például megtudjuk a Szentírásból, hogy amikor meghallotta Jézus születésének hírét, és megismerte a róla szóló próféciákat, elrendelte, hogy a környék minden két évesnél fiatalabb fiú csecsemőjét meg kell ölni. Vagyis a zsidó családok rettegésben, félelemben éltek, sokan megpróbálták elrejteni gyermekeiket, hátha megmenthetik őket.
A helyzet tehát nem volt ideális, mégis használták ezt a zsoltárt. Évről évre, amikor a zarándoklat idején felmentek Jeruzsálembe, a zsoltár éneklése közben újra és újra emlékeztették magukat Isten szeretetére. Visszatekintettek a nép történelmére, és hálát adtak Istennek a nagy szabadításokért. Volt egy úgynevezett kollektív szabadítás tudatuk, és hitték, hogy most is ugyanazt, a szabadító Istent szolgálják, aki már sok alkalommal megmutatta rajtuk hatalmát.
Tudták, hogy a boldogságuk és az örömük nem a körülményeiktől függ, nem is az éppen aktuális uralkodóktól, hanem csakis az Ő szabadító Istentől. Ha vele jó a kapcsolat, ha hitükkel szorosan belekapaszkodnak, akkor békességük lesz.
És erről énekeltek ebben a zsoltárban. Ezért telt meg a szájuk nevetéssel, ezért volt örömkiáltás a nyelvükön, ezért mondták róluk a népek, hogy hatalmas dolgot tett velük az Úr, és ezért tudott örvendezni Izráel népe. Mert tudták, hogy az Ő Istenük az egyetlen Úr, aki nemcsak a sokféle idegen elnyomás alól, hanem még a bűnből is meg tudta, és meg is tudja őket szabadítani.
És Jézus születésekor is ezért örültek a bibliai szereplők. Örültek a pásztorok, akiket angyali seregek szólítottak meg, hiszen csodát láttak, és a saját fülükkel hallották a hírt: „Ne féljetek, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.” Üdvözítő született, vagyis olyan valaki, aki el fogja készíteni számukra az üdvösséget, az Istennel való örök életet.
Persze a napkeleti bölcsek is ezért keltek útra. Ők a csillagok járásából olvasták ki az információt, hogy a Messiásnak Jeruzsálem környékén kell megszületnie. És később, amikor Jézust bemutatták a templomban, sokan mások is örültek az Ő érkezésének. Ott volt például Simeon, és Anna is, akik ígéretet kaptak, hogy meg fogják látni a szabadítót, és amikor ez az ígéret megvalósult, hálát adtak Istennek.
Hiába voltak nehéz körülmények, hiába nem volt minden ideális, a szabadítás folyamata elkezdődött, hiszen Isten emberré lett, és így már tudni lehetett, hogy van okuk az örömre.
Kedves Testvérek! Erre az ünnepre készülünk most mi is. Ne hagyjuk, hogy a gonosz elbizonytalanítson bennünket. Ne engedjük, hogy elhitessék velünk, hogy nem lesz jó ez az ünnep. Ne engedjük, hogy meggyőzzenek arról, hogy másoknak mennyivel jobb az élete. Ne hagyjuk, hogy mások véleménye, vagy bármilyen földi körülmény elvegye Jézus születésének az örömhírét. Ne fogadjuk el, hogy több a médiában több a rosszhír, több a reklám, és minden nagyobb figyelmet kap, mint az advent és a karácsony valódi lényege!
Isten emberré lett, azért, hogy elvégezze küldetését, és a világ legnagyobb szabadításával elvegye a bűn és a halál hatalmát, és szabadulást hozzon számunkra.
Ez a lényeg, minden más mellékes. Ha ezt tudjuk, és ebben hiszünk, akkor mi is őszintén mondhatjuk ezt a zsoltárt. És Kedves Testvérek! Ez a mi feladatunk az idei adventben. Mondjuk nemcsak visszatekintve a választott nép életére vonatkoztatva, hanem mindenféle nehezítő körülmény között is a őszintén: Jóra fordította Sion sorsát az Úr. Megtelik a szánk nevetéssel, örömkiáltás van nyelvünkön. Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk!
Így legyen áldott várakozásunk, békességünk, és majd igazi, áldott ünnepünk, Ámen!