dec
1Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! 2Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! 3Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! 4Mert nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden más istennél. 5Hiszen a népek istenei csak bálványok, az ÚR pedig az ég alkotója. 6Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. 7Népek törzsei! Magasztaljátok az URat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 8Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! 96. zsoltár 1-8
1Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Máté 2,1-2
Kedves Testvérek!
Mit kapunk, és mit adunk? Karácsony környékén talán ez a két legfontosabb kérdés. Az ünnepi készülődéshez ugyanis a legtöbb ember életében hozzá tartozik az ajándékozás.
Először is, sokan számítunk valamilyen apró kedvességre szeretteinktől. És itt most nem elsősorban a nagy, és értékes ajándékokra gondolok, hanem csupán arra a gesztusra, hogy valaki gondolt ránk, időt szánt arra, hogy elkészítsen, vagy megvásároljon nekünk valami apróságot.
Így van ez például gyermekkorban. A kisebbek lerajzolják, vagy levélben leírják, hogy mire vágynak, mit szeretnének kapni. A nagyobbak pedig már kertelés nélkül jelzik az igényeket, nekem kellene egy új számítógépes játék, egy telefon, vagy egy vagány ruha.
A felnőttek ezzel szemben talán másféle igényekkel készülnek az ünnepre. Ők már nemcsak anyagi dolgoknak örülnek, hanem a jelképes ajándékokért is hálásak. Melyik felnőtt ne örülne egy rajznak az unokától, vagy a szomszédban élő kisgyermektől? Vagy ki utasítana el egy pár szelet süteményt, amit az egyik rokona, vagy közeli ismerőse készített neki? Melyik férfi ne örülne az ünnepi terített asztalnak, vagy hány háziasszony ne volna hálás, ha a férje csak úgy, rendbe teszi a házat, vagy bevásárol?
Szeretünk ajándékot kapni. Jó érzés az, ha tudjuk, gondolnak ránk, és fontosak vagyunk valaki számára.
Ugyanakkor azt is fontosnak tartjuk, hogy mi is odafigyeljünk másokra. Hogy ne csak kapjunk az ünnepi órákban, hanem adjunk is. Adni azonban egyáltalán nem könnyű. Főleg akkor, ha úgy érezzük, hogy akinek adni szeretnénk, már mindene megvan. Szülők és nagyszülők, és kedves rokonok küzdenek azzal, hogy valami olyan ajándékot adjanak a kicsiknek, amijük még nincsen. De hát ki tudja már számon tartani, hogy melyik gyermeknek milyen játéka van? Nem szeretnénk feleslegeset, kacatot adni, sőt, inkább arra törekszünk, hogy a másiknak fontos legyen az ajándékunk. Hogy tudja használni. Hogy előre vigye az életét. Hogy örömét lelje benne. Hogy akár változást is hozzon valamilyen szinten az életébe.
Kedves Testvérek! Ebben a kettősségben élünk az ünnep előtti időszakban, és ennek kiteljesedése szokott lenni a szenteste, amikor átvesszük, elfogadjuk a számunkra elkészített ajándékokat, és ugyanakkor át is adjuk azokat a fontosnak vélt ajándékokat, amelyeket mi szántunk szeretteinknek.
Mit kapunk és mit adunk? A mai napra kijelölt 96. zsoltár abban segít nekünk, hogy elgondolkodjunk azon, hogy ez a két kérdés Istennel kapcsolatban is nagyon fontos lehet. Mit kapunk és mit adunk? Mit kaptunk Istentől a Betlehemben megszületett Úr Jézus által, illetve mi az, amit mi, emberek hálából, válaszként ajándékba adhatunk a Mindenható Istenek?
Első kérdésünk tehát Istennel szemben is az: Mit kaptunk tőle ajándékba? Isten legnagyobb nekünk szánt ajándéka az volt, hogy az első karácsonykor Egyszülött Fiát, az Úr Jézust elküldte, elengedte erre a földre. Régi tervét váltotta valóra az által, hogy Jézus Istenként emberi testet öltött magára. Úgy született meg Betlehemben, mint egy gyermek, de mindeközben Isten Fia maradt. És valójában az teszi különlegessé ezt az egészet, hogy a bibliából megtudhatjuk, hogy mi mindent kellett hátrahagynia Jézusnak ahhoz, hogy ez megtörténjen.
A 96. zsoltár így mutatja be az Urat: „Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében. Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmetesebb minden istennél.” Ehhez képest a betlehemi istállóban megszületett gyermek más képet mutat. Erős Isten helyett, egy apró, törékeny gyermek, nem méltó, hanem méltatlan körülmények között, egyáltalán nem félelmetes, hanem sokkal inkább gyámoltalan és kiszolgáltatott. Nincs benne semmilyen fenséges ékesség, semmi pompa, vagy dicsőség. Azért, mert az Isten Fia megalázta magát.
Sőt, amikor felnőtt, és véghezvitte megváltói küldetését, még ennél is mélyebbre ment értünk. Megalázta magát, szolgai formát vett fel, bűnösök közé sorolták, és vállalta a szenvedést, a kereszthalált, sőt, még a kárhozatot is megjárta azért, hogy nekünk örök életünk lehessen. Hogy ne kelljen a pokolba mennünk a bűneink miatt, hanem kérhessük a felmentést általa. Ez az Isten ajándéka. Ezt készítette el számunkra. Fiában mindent nekünk ajándékozott.
A másik kérdésünk pedig az: Ha Ő ezt adta nekünk, akkor mi mit adunk neki? Azt mondja a zsoltár: Magasztaljátok az Úr dicsős nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben. Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!
Amit mi adhatunk, az nem más, mint a hódolat. A napkeleti bölcsek fogalmazták meg legjobban érkezésük célját, amikor így mondták: láttuk az Ő csillagát feltűnni az égen, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Ez lehet a mi ajándékunk. Az, hogy hiszünk benne, elfogadjuk az Ő megváltó, mélyre hajló szeretetét, és neki szenteljük az életünket. Az lehet az ajándékunk, ha engedjük, hogy megszentelje az életünket, és mintha egy új, tiszta ruhát vennénk fel, szent öltözetben, neki tetsző élettel hódolunk előtte. Azzal az ajándékkal mehetünk most oda Istenünk lábaihoz, hogy elmondjuk neki, hogy szeretjük őt, fontos számunkra, megköszönjük mindazt, amit értünk tett, és kérjük, hogy maradjon a szívünkben, hogy az ünnepi órák után is kapcsolatban lehessünk vele.
Legyen ez az ajándékunk számára az idei karácsonyon. Ne csak egymástól várjuk az ajándékokat, ne csak szeretteinknek készüljünk valamilyen kedvességgel, hanem fogadjuk el az Isten megváltó ajándékát, az Úr Jézus személyét, és adjuk mi is oda önmagunkat neki, szeressük őt, és boruljunk le előtte.
Most azt szeretném kérni, hogy aki hálás Isten csodálatos ajándékáért, és szeretné ezt megköszönni, szeretne leborulni előtte, az egy közös imádságban ezt tegye meg. Én soronként mondani fogok egy imádságot, és aki szeretné, utánam mondhatja ezt a néhány mondatot. Lesz benne hálaadás, hódolat, és elköteleződés is Isten felé. Emeljük most szívünket Isten elé, ajándékozzuk őt meg. Maradjunk a helyünkön, és aki szeretné, soronként utánam mondhatja az imádságot hangosan, így válaszolhatunk Isten karácsonyi ajándékára.
KÖZÖS IMÁDSÁG:
Drága Úr Jézus! Köszönöm, hogy értem is megszülettél. Köszönöm, hogy otthagytad a mennyei dicsőséget, és emberré lettél. Köszönöm, hogy vállaltad a szenvedést, és még meghalni is kész voltál, hogy megmenthess engem, mert nagyon szeretsz. Uram, én is szeretlek téged. Szeretném, ha te irányítanád az életemet. Kérlek, segíts, hogy egyre jobban hasonlítsak rád. Segíts, hogy tudjak szeretni másokat, hogy meg tudjak bocsátani az másiknak, hogy kedves legyek, és életemmel téged szolgáljalak. Szeretném most én is viszonozni a te ajándékodat. Kérlek, fogadd el az életemet, a szívemet, és maradj velem mindörökké.
Kérlek, vigyázz azokra is, akik most nem lehetnek itt, áldd meg a gyermekeket, felnőtteket, a családokat, az egyedül levőket, és Te szenteld meg mindnyájunk karácsonyi ünnepét. Ámen.