ápr
Nagypéntek – 2022. 4.15.
Bevezetés: Manapság a legtöbb ember számára az ünnep a pihenésről, kikapcsolódásról, vagy az otthoni munkák bepótlásáról szól. Mióta Nagypéntek munkaszüneti nap, a húsvéti hosszú hétvége még inkább megnőtt. Több idő, több lehetőség, több szabadság. Sokak számára úgy telik el az ünnep, hogy kimaradnak a Nagyhét eseményeiből. Nem emlékeznek, nem tartanak csendet. De még a templomba járók „ünnepe” is kimerülhet egy-egy istentiszteleten való részvételben. Az ünnep gyorsan eltelik, mi pedig sokszor kívülállók maradunk.
Vajon hogyan élhetnénk át mélyebben Nagypéntek titkát? A választ Pilátus személyében, és az ő viselkedése kapcsán találhatjuk meg. A helytartót öt különböző helyzetben figyelhetjük meg. A következőkben ez az öt állomást fogjuk sorra venni. Mindegyik állomáshoz lesz egy igeszakasz, egy Pilátus szemszögéből megfogalmazott rész, és néhány gondolat, amely által a saját életünkre is lefordíthatjuk ezt a történetet. Közben énekekkel fogjuk elmélyíteni az üzeneteket. Isten áldja meg nagypénteki csendességünket.
Imádság: Drága Úr Jézus. A mai napon emlékezünk a te kereszthalálodra, szenvedésedre, amely által megmentettél bennünket. Arra kérünk, segíts, hogy oda tudjuk képzelni magunkat az akkori események sodrába, és meg tudjuk érteni mit is tettél értünk. Kérünk, légy jelen közöttünk szentlelked által, adj figyelmet, nyitott szívet, csendességet, hogy a rólad szóló történet rávilágítson bűneinkre, felelősségünkre, és döntés elé állítson minket ma is. Köszönjük, hogy meghallgatod imádságunkat. Ámen.
- Pilátus, a kívülálló (János 18,28-32)
28Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a páskavacsorát. 29Pilátus kiment hozzájuk, és megkérdezte: Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen? 30Ezt válaszolták: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. 31Pilátus erre ezt mondta nekik: Vegyétek át, és ti ítéljétek el a törvényetek szerint! A zsidók így feleltek: Nekünk senkit sincs jogunk megölni! 32Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.
Egy újabb átlagos nap. Korán reggel zsidó vallási vezetők érkeztek. Nem értettem, hogy mire ez a nagy sietség, de ha már itt voltak, kimentem hozzájuk. Írástudók, főpapok. Nem akartak bejönni a helytartóságra. Arra hivatkoztak, hogy tiszták akarnak maradni. A közelgő ünnep miatt most nem szabad bemenniük az ilyen helyekre. Persze arra volt idejük, hogy vádat emeljenek valaki ellen.
Elfogtak egy Jézus nevű embert, láncra verték, és most itt vannak. Azt várják, hogy ítéljem el én. Pedig nekem semmi közöm hozzá. Ha már úgyis elfogták, miért ne ítélhetnék el ők a saját törvényeik szerint?
Ez nem az én ügyem. Ezek a vallásos zsidók mindig kitalálnak valamit. Folyton versengenek egymással. Aki nem tetszik nekik, azt pedig elintézik. Képmutató társaság. Mindig csak a baj van velük. Ez nem az én ügyem, nem tartozik rám.
Életünk egy pontján mindnyájan találkozunk a „Jézus üggyel”. Gyermekkorban, fiatalként, vagy felnőtté válva hallunk az Úr Jézusról. Megismerünk egy embert, aki hisz benne. Látunk egy lelkészt, aki róla beszél. Megtapasztalunk egy istentiszteleti közösséget, ahol róla van szó. Megtudjuk, hogy a társadalom jelentős ünnepei hozzá köthetőek. Részt veszünk egy alkalmon, ahol úgy érezzük, valami felkavarta a lelkünket.
Az ilyen helyzetekben érezhetjük úgy, hogy nekünk semmi közünk nincs hozzá. Ez az Ő ügye. Nem miattunk szenvedett. Nem mi vagyunk a hibásak az ő haláláért. Nagypéntek nem miattunk lett piros betűs ünnep. Jézus keresztre feszítése az egyház ügye, a bűnösök ügye, a keresztyének ügye. Ha így gondolkodunk, mi is kívülállók leszünk, mint ahogyan Pilátus, Nagypéntek reggelén.
2. Pilátus találkozik Jézussal (János 18,33-35)
3Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? 34Jézus viszont ezt kérdezte tőle: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam? 35Pilátus erre így szólt: Hát zsidó vagyok én?
A zsidók továbbra sem akarnak bejönni. Nem hagynak békén ezzel az üggyel. Megelégelem vádaskodásaikat, és behívom a vádlottat. Ha ilyen komoly az ügy, akkor ki kell hallgatni. Nagyon érdekes. Ilyen helyzetekben mindenki tiltakozik, védekezik, vagy a vádlóit gyalázza. Ő azonban csendben van, és hallgat. Megpróbálom kiszedni belőle azt, hogy miért vádolják, de alig mond valamit. Nem árulja el, hogy ki is ő. Pedig, ha elmondaná, hogy valóban ő a zsidók királya, akkor már lenne valami a kezemben. Akkor már tudnánk miről beszélni a zsidókkal.
Továbbra is úgy érzem, hogy ez az egész ügy nem tartozik rám. Különleges ez az ember, más, mint a többi vádlott. Nyugalom, békesség árad belőle, pedig igen csak ellátták a baját. Mintha tudatosan járná végig ezt az utat. Mi közöm hozzá? Miért van itt? Miért kellene ítéletet mondanom felette?
Amikor személyesen találkozunk Jézussal, rácsodálkozhatunk nagyságára. Ha elkezdjük megérteni, hogy ki is ő, irigylésre méltó lesz az ő békessége, szeretete, türelme. Rádöbbenünk, hogy teljesen tudatosan vállalta küldetését. Amint egyre közelebb kerülünk hozzá, egyre nyilvánvalóbb lesz számunkra, hogy ő senkinek sem akar ártani. Sőt, még vádlóit is szereti. Ártatlan. Ha pedig erre rájövünk, egyre nehezebb lesz a szemébe nézni. Véleményt kell alkotnunk róla. El kell mondanunk, hogy szerintünk bűnös-e, vagy ártatlan! Ha megismertük, ha beszéltünk vele, nem maradhatunk ki az Ő ügyéből. Mindenképpen állást kell foglalnunk.
3. Pilátus, az igazság ismerője (János 18,36-38a)
A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél? 36Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való. 37Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 38Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság?
Nem értem ezt az embert. Azt mondja, egy másik világból való. Máshova tartozik. Az igazságról kell bizonyságot tennie. De úgy látom, tudja, mit beszél. Valamiért azt érzem, hogy különleges. Hiába ő van rabláncon, én érzem magam zavarban mellette. Mintha hatalma lenne fölöttem. Mintha többet tudna, mint én. Mintha én csak egy apró szereplő lennék az ő történetében. Egyre inkább úgy érzem, valóban ártatlan. Biztosan a zsidók is félnek tőle. Féltik a hatalmukat, vallási pozíciójukat. Sokan követték őt, sokan hallgatták Jézust és hittek benne. Sejtem, hogy miért. Nagyon jó kisugárzása van. Szeretet, és jó szándék árad belőle. Nem volna szabad elítélni. Nincs miért. Nem úgy néz ki, mint aki bárkinek is ártott volna. Mégis, halálra akarják ítélni. Meg akarják ölni. Nem tudom, hogy mit tegyek.
Ha kapcsolatba kerülünk Jézussal, hamar rájövünk, hogy Ő máshonnan való. Nem olyan, mint mi. Hatalma van. Király, aki szereti az övéit. Úgy vállalta a szenvedést, hogy közben könnyen legyőzhette volna ellenségeit. Mi már tudjuk, hogy azért szenvedett, és azért halt meg, hogy minket megmentsen az örök kárhozatból. Ez az igazság. Nélküle meg kellene halnunk, és kárhozatra kellene jutnunk. Ha ezt tudjuk, minden más megvilágításba kerül. Másként fogunk nézni Jézusra, és másként látjuk magunkat is. Az igazság ismerete önvizsgálatra kell, hogy indítson bennünket.
4. Pilátus, a felelős (János 18,38b-19,16)
Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt. 39Szokás nálatok, hogy szabadon bocsássak egy foglyot a páska ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? 40Ekkor újra kiáltozni kezdtek: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt. 1Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megkorbácsoltatta. 2A katonák tövisből koronát fontak, a fejére tették, és bíbor ruhát adtak rá; 3odajárultak hozzá, és ezt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! – és arcul ütötték. 4Pilátus ismét kiment, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek. Tudjátok meg, hogy semmiféle bűnt nem találok benne. 5Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember! 6Amint meglátták Jézust a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik: Vegyétek át ti, és feszítsétek meg, mert én nem találom bűnösnek. 7A zsidók így válaszoltak neki: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.
8Amikor Pilátus ezt meghallotta, még nagyobb félelem szállta meg. 9Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: Honnan való vagy te? De Jézus nem felelt neki. 10Pilátus ekkor így szólt hozzá: Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek? 11Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.
12Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. 13Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett-udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek. 14A páskaünnep előkészületi napja volt, délfelé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! 15Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! 16Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.
Most már tudom, hogy ártatlan. Valahogyan szabadon kell engednem. Érzem, hogyha elítélem, nem az igazságot szolgálom. Nem akarok felelős lenni egy ártatlan haláláért. Főleg nem az ő haláláért. Megpróbálok a zsidók kedvére tenni, hátha megelégszenek kevesebbel is. Felajánlom nekik, hogy az ünnep miatt engedjék el a bűnét, és bocsássuk szabadon. Sokan szeretik, hátha örülnének neki. A főpapok azonban tiltakoznak. Barabbást követelik, azt a rablógyilkost.
Akkor megpróbálom másként. Elvitetem Jézust, megkorbácsoltatom, aztán megmutatom nekik. Ha látják, hogy szenvedett, ha szembesülnek a sebeivel, megalázott voltával, bizonyára megkönyörülnek rajta. Talán ez elég lesz.
De nem elég. Újra csak azt hallom: feszítsd meg! Úgy érzem, valakinek meg kell halnia. Ha nem öletem meg Jézust, akkor engem fognak tönkre tenni. Azt mondják, ha nem ölöm meg, nem vagyok a császár barátja. Mindenképpen döntenem kell. Nem maradhatok ki ebből az ügyből. Vagy Ő, vagy én.
Nem maradhatunk ki a nagypénteki ügyből. Mindenképpen döntenünk kell. Nem mondhatjuk azt, hogy hidegen hagy minket ez a történet. Jézus miattunk, helyettünk, és értünk vállalta a kereszthalált. Ártatlanul. Azért, mert mi hagytuk. Sőt. Minden elkövetett bűnünkkel őt küldjük a keresztre. Minden egyes rossz döntésünk alkalmával neki okozunk fájdalmat. Minket is terhel az Ő ártatlan vére.
Te hogy döntesz? Vállalod-e a felelősséget? A te életedben ki fog meghalni? Te, vagy Jézus? És ki marad életben? Te, a bűnös szokásaiddal, engedetlenségeiddel, indulataiddal, vagy Jézus a maga szeretetével? Neked kell döntened. Nagypénteken valakinek meg kell halnia. Vagy Te halsz meg a bűnnek, és behívod Jézust az életedbe, vagy keresztre feszíted az Urat, és életben hagyod bűnös énedet. A felelősség a tiéd.
5. Pilátus, a hitvalló (János 19, 17-22)
16Átvették tehát Jézust, 17ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett Koponya-helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. 18Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt, jobbról és balról, középen pedig Jézust. 19Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. 21A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak: Ne azt írd: A zsidók királya, hanem ahogyan ő mondta: A zsidók királya vagyok. 22Pilátus így válaszolt: Amit megírtam, megírtam.
Elítéltem. Most már nincs visszaút. Keresztre feszítik. Úgy érzem, ragaszkodnom kell a régi szokáshoz. Fel kell írni a keresztre, hogy mi volt a vád ellene, és miért ítélték kereszthalálra. A názáreti Jézus, a zsidók királya. Ez a mostani vád azonban más, mint a többi. Ahogy beszélt, talán tényleg valamiféle király lehetett. Hatalma volt. Erő, és szeretet áradt belőle.
Amikor a zsidó vallási vezetők meglátták a feliratot, le akarták velem szedetni. Többször is elmondták, hogy Jézus nem az ő királyuk. Még azt is képesek voltak kimondani, hogy nekik császáruk van. Mintha legalábbis tisztelnék, imádnák Cézárt. Képmutató népség. Én aztán nem fogom leszedetni azt a feliratot. Szerintem ők is nagyon jól tudták, hogy Jézus nem bűnöző. Sőt, a maguk hatalmát féltették. Talán ők is érezték, hogy igaz lehet, amint mondtam: a názáreti Jézus, a zsidók királya.
Pilátus rájött az igazságra. Bár elítélte Jézust, mégis, több alkalommal megvallotta, hogy mit gondol róla. Ezt a mondatot nem Jézus fogalmazta meg, hanem a helytartó. A zsidók azt kérték Pilátustól, hogy fogalmazza át ezt a mondatot így: A zsidók királya vagyok. Mintha Jézus mondta volna ezt magáról. Ő azonban ragaszkodott az eredeti felirathoz. Szinte hitvallásként tette oda a keresztre.
Pilátus hitvallása elkésett. Jézust keresztre feszítették. Akkor lett volna valódi hitvallás Pilátus szava, ha a per során nem engedett volna a zsidók nyomásának, és szabadon bocsátotta volna Jézust. Akkor kellett volna hitet vallani, és kiállni az igazság mellett.
Mit tanulhatunk Pilátus esetéből? Azt, hogy vállaljuk a felelősséget Jézus véréért. Amikor majd meg kell állnunk Mennyei Atyánk előtt, már késő lesz hitvallást tenni. Itt, földi utunkon kell kiállni az igazság mellett. Itt kell bizonyságot tenni róla. Itt kell kiállni a hitünk alapjait képviselve. Vállaljuk fel hitünket. Hadd lássák, hogy hozzá tartozunk! Vegyék észre, hogy kiben hiszünk, és ki a mi Urunk! Jézus Krisztus a zsidók királya! Jézus Krisztus a mi királyunk! Jézus Krisztus az én Megváltóm, aki miattam és értem is meghalt a kereszten!
Befejezés: Te hol jársz? Mennyire vagy érintett? Mennyire vagy benne a nagypénteki történetben?
Ha felelős hitvallóvá válsz, akkor nem csak egy szabadnap lesz számodra a Nagypéntek, hanem arra fogsz emlékezni, hogy ő értünk adta magát, és bevont minket szeretetébe. Jézus áldozata viszont arra ösztönöz, hogy vállaljuk a felelősségünket. Öljük meg tagjainkban azt, ami erre a földre irányul, és öltsük fel a krisztusi vonásokat!