Júl
A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül, 14amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. 15És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát. 16A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. 17A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst és kén ömlött. 18Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. 19Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló, és fejjel végződik, és ezzel ártanak. 20A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; 21és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.
Jelenések 9,13-21
Kedves Testvérek!
Július elseje óta a bibliaolvasó kalauz újszövetségi szakaszai szerint a Jelenések könyvét olvassuk. Határozottan kijelenthetjük, hogy nem ez a Szentírás legkönnyebb és legérthetőbb könyve, éppen ezért legalább kétféle módon szoktunk hozzá viszonyulni. Vagy el se olvassuk, hiszen úgy sem értjük, vagy pedig azt gondoljuk, hogy mindent értünk, és egyértelmű párhuzamokat hozunk a prófécia és a jelen dolgai között. A mai istentiszteleten próbáljunk meg mindenféle túlzott belemagyarázás nélkül megvizsgálni a felolvasott szakaszt, és keressük meg a valós párhuzamokat Isten igéje, és a mi életünk dolgai között.
A jelenések első szakaszában különböző leveleket olvashattunk, amelyek a hét Kis-Ázsiai gyülekezetnek voltak címezve. Megtudhattuk, melyik gyülekezetnek mit üzent a Lélek, és érezhettük, ezeknek az üzeneteknek a ma is aktuális voltát. Aztán mennyei látomások következtek Isten trónusáról, a Bárányról, különböző angyali lényekről. Az elmúlt néhány fejezetben pedig már Isten közelgő ítéletéről kaphattunk számadást. Így érkezünk el a felolvasott szakaszhoz, amely a 9. fejezetben található, és amelyben már nemcsak fenyegetés, hanem valós pusztítások is leírásra kerültek.
János apostol fokozatosan tárja elénk az egyre félelmetesebb csapásokat. Azt olvassuk, hogy az első négy pecsét felnyitásakor az emberiség negyede odaveszett. Békétlenség, háborúság, gazdasági válság, éhínség, dögvész, földrengés. Ilyen, és hasonló dolgok okozták ezt a nagy pusztítást. A java azonban csak ezután következik. A hetedik pecsét feltörését követően katasztrófafilmekbe illő jelenetek következnek: Tűzzel és vérrel kevert pusztító jégeső, vérré változó vizek, meteorokhoz hasonló csillaghullás, az égitestek részleges pusztulása vezeti be a végső pusztítást. Ebben az időszakban az emberiség harmadrésze pusztul el.
Megdöbbentő, hogy olyan erőkről van itt szó, amelyek idáig meg voltak kötve, féken voltak tartva. Így olvassuk a mennyei párbeszédet: „Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. És eloldatott a négy angyal, akik készenlétben álltak órára, napra, hónapra és esztendőőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát.” Vagyis ezek szerint mindaz a sok szörnyű csapás, amit idáig felsorolt az Ige, csak fékezett ítélet volt. Isten napra pontosan megszabta a kegyelmi időt, és sokáig várt, hogy esélyt adjon az embereknek a megtérésre. Féken tartotta a valódi pusztítást, hátha hozzá fordulunk.
A 9. fejezetben azonban ez a fék eltűnik. És innentől kezdve, már olyan csapások következnek, amelyeket János apostol is csak körülírni tud, hiszen Ő sem látott még hasonló dolgokat. Félelmetes lovakat és lovasokat tár elénk a leírás, olyan harci lényeket, amelyek egyenként is pusztító erejűek. Ezt fokozza a tény, hogy óriási méretű seregben érkeznek, és kitartóan, hosszú időn át kell kínozniuk az emberiséget. Ráadásul semmilyen különleges dolgot nem tesznek, nem kell nekik hadicsel, stratégia, vagy valamilyen különleges fegyver, mert a puszta jelenlétük, a leheletük is halált okoz. Tűz, füst és kén ömlik ki a szájukból, amely elpusztítja az emberiség egy harmadát.
Kedves Testvérek! Talán távolinak tűnnek ezek a veszedelmek, de ha jobban belegondolunk, már most is vannak hasonló tulajdonságú csapások. Ha csak az elmúlt néhány évet nézzük, rögtön fel tudunk sorolni olyan próbákat, amelyek megnehezítették az életünket. Ott volt például a koronavírus járvány, amely egyébként még ma is tart, és amely miatt sok család vesztett el valakit, és sok gyülekezet létszáma csökkent. Az első hullámoknál sokan féltünk és aggódtunk, hogy csak el ne kapjuk, csak be ne kerüljön valaki a kórházba, mert akkor már nagy baj lesz. Nem láttuk, mégis ott volt körülöttünk a vírus, a puszta jelenléte ártott, ráadásul pont, mint a bibliai leírásban, pusztító leheletként adtuk tovább egymásnak.
Aztán jött a háború híre, és annak hatásai. Bár nálunk nem ropognak a fegyverek, egyre jobban érezzük a háború okozta gazdasági válság dolgait. A levegőben van a háború, most is zajlik, és amíg tart, bizonyára nekünk is, és sok más ország lakóinak is aggódnia kell amiatt, hogy lesz-e világháború, mi lesz a kárpátaljai magyarokkal, vagy az ukrajnából menekülőkkel. Egyre többen készülnek fel az esetleges menekülésre, hogy ha kitörne a világháború, rendben legyenek az iratok, össze legyen pakolva egy menekülő csomag, vagy legyen a pincében jó néhány konzerv, ennivaló, amivel meg lehet húzódni egy időre, ha ide is átterjedne a front. A háború nincs itt, de mégis itt van. Szorongatja a lelkünket, veszélyezteti a jövőnket. Erős, hatalmas veszély, mint a jelenésekben leírt csapások mindegyike.
Ráadásul, most már érezzük a háború hatásaként rajtunk lévő gazdasági válságot is. Minden drágul, nehezebb az eladók és a vásárlók helyzete is, és az átlagembernek nagyon meg kell gondolnia, hogy mire és mennyit költ.
Negyedik példaként pedig a súlyos szárazságot is meg kell említenünk. Évek óta nem volt hasonló, amikor hónapokon keresztül szinte nem is esett az eső. Míg korábban tavasszal állt a víz a kertekben, a pincékben, most szó nincs ilyesmiről. A fű mindenhol kiégett, a vetemények is csak locsolással maradnak életben, de egyes helyeken már locsolni sem szabad, annyira kevés a víz. Tavak, patakok száradnak ki, folyók közepén szigetek tűnnek ki, annyira nincs csapadék.
Láthatjuk tehát, hogy már most is vannak egyenként is pusztító erejű csapások, és ráadásul ezek most mind együtt nehezítik az életünket. A veszedelmek jelen vannak, erejük hatalmas, és nem tudjuk, mennyi kárt fognak okozni az előttünk álló hónapokban, években.
János látomásában azonban nem a leírt csapások a legszörnyűbbek. Sokkal tragikusabb az a reakció, amit az emberek tanúsítanak. Így mondja János a 20. verstől: „A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; 21és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.” Vagyis a szörnyű csapások nem értek semmit. Az emberek látták a pusztítást, látták a halottakat, ők maguk is szenvedtek a sokféle csapástól, de aki nem halt meg, az nem tért meg a bűnből. Továbbra is saját bálványaikat szolgálták, és bűnben éltek.
Kedves Testvérek! Ez a tragédia. Nem az Isten által féken tartott, vagy szabadjára engedett ítélet, hanem az, hogy az emberek az ilyen dolgok hatására sem térnek meg. Mi kell még? Minek kellene jönnie, hogy az emberek magukba nézzenek, és Isten felé forduljanak? És igazából ma is ez a kérdés. Mi kell még? A covid után megtértek az emberek? Nem nagyon. Többen jövünk azóta a templomba? Nem. A háború híre ide vezette az embereket? Dehogyis. Vagy imádkoznak a tömegek az esőért, a csapadékért? Kevesen. Mert az ember szíve kemény marad. Hisztéria az van, pánikkeltés, aggodalom az van, keressük, hogy ki a hibás ezért és azért, közöny az van, mert már nem érdekel a másik dolga, elég a magam baja is, de a megtérés elmarad. Megmaradunk bűneinkben, ki ebben, ki abban, és nem keressük az Istent, aki a saját Fiát adta értünk.
Testvérek! Ne várassuk az Istent. Ne halogassuk a hozzá való megtérést. Ha érezzük a pusztító csapások hatásait, forduljunk hozzá bátran. Keressük őt, szólítsuk meg, imádkozzunk hozzá, mert csak ő adhat nyugalmat ezekben a vészterhes időkben. És bár a felolvasott igeszakasz a megtérésre figyelmeztető jelként áll előttünk, azt is le kell szögeznünk, hogy Isten gyermekei még a veszedelmek között is békességben élhetnek.
Tegnap előtt olvastam ezt az igét a 1Királyok 8,56-ban: Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Mert Isten nemcsak az ítéletet, hanem a nyugalmat is készíti. Azt a nyugalmat, amely miatt már itt a földön is békességünk lehet, még akkor is, ha a veszedelmek körülöttünk vannak, és veszélyesek ránk nézve is. Az Úr Jézus a kereszten elrendezte a mi jövőnket, és Jézus véréért garantálja a megváltást, és a vele való örök életet. Ha megtérünk hozzá, és rá figyelünk, akkor nem a félelem, vagy az aggodalom lesz az Úr az életünkben, hanem nyugalmunk lesz, mert az Ő jelenléte nyugalmat ad számunkra is. Benne bízva tudhatjuk, hogy a tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről, és ha a jövőnkre nézünk, bizonyosságunk lehet afelől, hogy az örök nyugalmat, a vele való örök életet is biztosítja számunkra.
Adjunk hálát azért, hogy még tart a kegyelmi idő, térjünk meg naponta az Úrhoz, a mi Megváltónkhoz, és legyünk nyugodtan afelől, hogy Isten figyel ránk, tenyerén hordoz bennünket, és már most készíti a szabadulást mindazoknak, akik Őt hívják segítségül. Ámen.