aug
20Azután oltárt épített Nóé az ÚRnak, majd vett minden tiszta szárazföldi állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatot mutatott be az oltáron.
21Amikor az ÚR megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az ÚR: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem. 22Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.1Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
7Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
8Isten azt mondta Nóénak és fiainak: 9Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal, 10meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel. 11Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. 12Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: 13szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.
1Mózes 8, 20-21; 9,1-2, 7-13
Az elmúlt héten, egy három alkalmas sorozatot kezdtünk el a bűnbánati istentiszteleteken, melyeken a napokban olvasott özönvíz történetével foglalkoztunk. Az első este a meghívott emberről beszéltünk, és azt figyeltük meg, hogy Isten hogyan figyelmeztette Nóét a közelgő veszélyre, és hogyan készítette el számára a menekülés útját. A második istentiszteleten Nóéról, mint a türelmetlen ember mintájáról hallhattunk, hiszen ő is elvesztette türelmét, nem várta meg Isten útmutatását, hanem ő maga nyitotta ki az ablakot, kísérletezett a madarakkal, sürgetve Isten szabadítását. Ma pedig, sorozatunk végén azt nézzük meg, hogy hogyan is lesz ugyanebből a Nóéból, végül a szó legteljesebb értelmében megmentett ember!
A választ a történet legelején, és legvégén találjuk meg. Az egyik dolog, ami Nóé megmentéséhez szükséges volt az nem más, mint Isten kiválasztása. Miután a Biblia leírja, hogy mennyire megromlott az emberiség gondolkodása, és az ember szívének minden szándéka szüntelenül csak gonosz lett, azt is megtudhatjuk, hogy Nóé mindezek ellenére kegyelmet talált az Úr előtt. Valamilyen módon a gonosz világban ez a férfi kapcsolatba került Istennel, és megpróbált neki tetsző módon élni. Talán látott egy jó példát a családban, talán hallott néhány történetet a szerető Istenről, a lényeg az, hogy kapcsolatban volt az Úrral. Ezért aztán Isten csak őt szólította meg, csak neki mondta, hogy építsen bárkát, őt választotta ki arra, hogy a pusztulásra ítélt világból átmentse az életet, az emberiséget egy új világba.
Kedves Testvérek! Isten szándéka velünk is ez. Meg szeretne bennünket menteni, át szeretne bennünket vinni az örök életbe, ezért életünknek egy pontján kiválaszt minket. Mi is, legtöbben láthatunk olyan családi mintákat, templomba járó szülőket, nagyszülőket, akiken keresztül megismerhetjük Istent, és kapcsolatba kerülhetünk vele. Van, akinek teljesen természetes, hogy a templomban nő fel, vagy hallja imádkozni a családtagjait. Aztán az is előfordul, hogy ez a kiválasztás egy gyülekezeti alkalomhoz kötődik. Van, aki elhozza megkereszteltetni a gyermekét, aztán valahogy itt ragad, csatlakozik a gyülekezethez. Nem a keresztelő víz tesz csodát, hanem Isten Szentlelke munkálja ki a vágyakozást az ilyen emberekben. Más talán egy konfirmáció kapcsán kerül közel Istenhez. Sokak számára a konfirmáció csak egy vizsga, amire rábeszélik a szülők, vagy a lelkész, de van, akinek lelki élmény is csatlakozik hozzá. Elkezd ifire járni, eljön egy ifjúsági táborba, ahol sok bizonyságtételt hall, és még ha el is kerül, később akkor is kapcsolatban marad Istennel.
Kedves Jubiláló testvéreim! Benneteket is valamikor, valahogyan kiválasztott Isten. Vagy családi háttér által, vagy egy-egy lelkészen keresztül, vagy egy lelki alkalmon, talán a konfirmáció alkalmával, de valahogy Isten közelébe kerültetek. És lehet, hogy azóta sok minden történt, előfordulhat, hogy hosszabb-rövidebb időre letértetek az ösvényről, de most ismét itt vagytok, ugyanabban a templomban, ugyanannál az Istennél, akinek továbbra is az a szándéka, hogy megmentsen benneteket. Ő ugyanúgy szeret titeket, ahogyan fiatal korotokban szeretett, Ő ugyanúgy a saját gyermekei között szeretne látni benneteket. Lehet, hogy az évek alatt, sokan elmentek mellőletek, lemorzsolódtak, vagy elköltöztek az élők sorából, de Isten továbbra is veletek van, és a megmenekülés felé szeretne titeket segíteni.
Ehhez azonban még egy másik feltétel is szükséges. Nóé történetének legvégén azt láthatjuk, hogy miután Isten életben tartotta a kiválasztottakat, és több, mint egy év után végre kiszállhattak a bárkából, az Úr egyoldalú szövetséget köt velük. Fontos hangsúlyoznunk, hogy egyoldalú a szövetség, mert ilyen csak az Isten szótárában létezik. Egyébként szinte minden szövetség kétoldalú szokott lenni. Az egyik fél is megfogad valamit, és a másik is. Ha az egyik nem teljesíti, amit megígért, akkor máris felbomlott a szövetség.
Isten azonban már akkor is nagyon jól tudta, hogy nem bánhat az emberrel egyenrangú félként. Hiába kényszeríteni őt egy kétoldalú szövetségbe, az ember nem tudná azt teljesíteni. Soha nem tudta, és soha nem is fogja tudni maradéktalanul teljesíteni Isten rendelését. Az Úr azonban mégis szövetséget köt Nóéval, ráadásul egy nagyon gazdag szövetséget. Három dolgot kínál fel.
Először is megáldja Nóét és családját. Vagyis azt ígéri, hogy mindenben, amihez hozzá fognak kezdeni, segíteni fogja őket. Nemcsak eredmény, hanem áldás lesz a munkájuk gyümölcse, mert az Úr kipótolja minden hibájukat, hiányosságukat.
Aztán másodszor új küldetést is ad számukra. Nem lesz céltalan az életük, mert Isten rájuk bízza a föld benépesítését. Ahogyan annak idején mindent az első emberpárra bízott, úgy bízza most Nóé családjára az egész teremtettséget. Műveld és őrizd! – hangzik más szavakkal, de valójában ugyanez a parancs.
Harmadszor pedig Isten megígéri az embernek, hogy nem lesz többé özönvíz. Feltesz egy jelet az égre, hogy amikor gyűlnének a felhők, a szivárványról eszébe jusson, hogy megígérte, hogy a víz nem lesz többé özönvízzé a világ pusztulására.
Kedves Testvérek! Ilyen az, amikor az Isten szövetséget kínál az embernek. És így kínálja ma is az ő szeretetét a jubilálóknak, de mindenki másnak is, mert Ő azóta sem változott.
Ma is kínálja először is az Ő áldását. Szentlelke által érezhetjük jelenlétét, és valamiben minden nap észrevehetjük, hogy ő segít, megáld bennünket. Megáldhat a családunkban, gyermekeinkben, unokáinkban. Megáldhat az egészségünkben, hogy megóv minket a nagyobb, vagy kimerítőbb bajoktól. Megáldhat a munkánkban, ha még van erőnk, hogy ellássuk magunkat, vagy segítsük szeretteinket. De az is lehet, hogy különös békességgel áld meg bennünket, amellyel el tudjuk hordozni a minket ért nehézségeket.
Aztán áldása mellett másodszor küldetést is ad szövetségében. Vagyis van, akit ránk bíz. Továbbadhatjuk a meghívót szeretteinknek, ahogyan az első este hallhattuk, és felelőssé tesz bennünket környezetünkért, falunkért, teremtett világunkért, magyar nemzetünkért. Mi is a társadalom formálói lehetünk, mert Isten ezt is ránk bízza, küldetésünk van a világ felé!
Harmadszor pedig az Úr ma is kínálja az Ő drága ígéreteit, amelyek arról szólnak, hogy megóv minket a pusztulástól. Nem vagyunk többé ítélet alatt, mert az Úr Jézusban Isten elvette rólunk az ítéletet. A kereszten kifizette bűneink árát, ezért miatta nem kell elpusztulnunk, nem kell a kárhozatra mennünk, hanem átvisz bennünket a túlsó partra, az új életbe, az örök életbe. Ma is láthatjuk a szivárványt, de azóta már a keresztre is felnézhetünk, amely mindig azt üzeni, hogy Isten az Úr Jézus érdeméért már soha többé nem pusztítja el a megtérő bűnöst.
Kedves Testvérek! Isten tehát kiválasztotta Nóét a megmenekülésre, majd pedig a megérkezésnél egyoldalú szövetséget kötött vele. Már csak egy kérdésünk marad: mit tesz Nóé? Mit tehet a megmentett ember, amikor Isten ilyen ajánlattal áll elé? Nóé semmi mást nem tesz a történet során, csupán engedelmesen felépíti a bárkát, beszáll, majd pedig, amikor kilép az új földre, rögtön hálaáldozatot mutat be Istennek. És nagyon érdekes, ahogy a Szentírás megfogalmazza Isten reakcióját: „Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta magában az Úr: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.” Az egész özönvíz történet azzal kezdődött, hogy Isten látta, hogy az ember szívének minden szándéka gonosz, megszomorodott szívében, és elhatározta, hogy elpusztítja a földet. És mi változott azóta? Semmi. „Bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva…” – mondja az Úr. De mivel Isten megérezte az őszinte hálaáldozat illatát, és látta Nóé hálás szívét, megmentette őt, és szövetséget ajánlott neki.
Az ember nem változik. Mi sem változunk bűnös természetünkben. Lehet, hogy elindulunk, és eljutunk valameddig a megszentelődés útján, de gyarló énünk, óemberünk mindig jelen lesz, amíg itt élünk. De Isten örömét leli a hálás emberi szívben. Örömét leli, ha látja igyekezetünket, ha látja bűnbánatunkat az úrvacsorában, ha látja, hogy keressük őt a Szentírásban, gyülekezeti közösségben, megszentelt életben.
Éppen ezért boruljunk le minden nap előtte hálás szívvel, ahogyan Nóé is tette, és látva indulatunkat, az Úr bizonyára megkönyörül rajtunk. A megmenekülés forrása az Úr Jézus helyettünk bemutatott áldozata, de ahhoz, hogy Isten szövetséget kössön velünk, megáldjon, küldjön, és ígéretet adjon, szükséges ez a fajta szívbéli indulat, és odaszánás is.
Így lesz a meghívott, és sokszor türelmetlen Nóéból megmentett, és megáldott ember, és így lehet belőlünk is Isten végtelen kegyelméből az Ő megmentett, megváltott gyermeke. Ámen.