nov
41A filiszteus is elindult, egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a pajzshordozója. 42Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. 43Ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam a testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! 45Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a Seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. 46Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak, és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. 47És megtudja ez az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.
48Amikor a filiszteus nekikészült, és egyre közeledett Dávidhoz, Dávid is kifutott gyorsan a csatasorból a filiszteus elé. 49Belenyúlt Dávid a tarisznyájába, kivett belőle egy követ, a parittyájával elröpítette, és úgy homlokon találta a filiszteust, hogy a kő belefúródott a homlokába, és arccal a földre zuhant. 50Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt: legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig még kard sem volt Dávidnál. 51Azután odafutott Dávid, rálépett a filiszteusra, fogta annak a kardját, kihúzta a hüvelyéből, megölte vele, és levágta a fejét. Amikor látták a filiszteusok, hogy meghalt a vitézük, megfutamodtak.
Ki az esélyes? Manapság óriási üzlet van abban, hogy az emberek a különböző sportesemények kapcsán fogadásokat kötnek, és megpróbálják megtippelni, hogy mi lesz az eredménye az adott mérkőzésnek. Feltesznek pár ezer forintot, és ha jól tippelnek, akkor nyernek valamennyit, ha pedig rosszul, akkor bosszankodnak, hogy miért nem nyert az esélyes, és már csak azért is folytatják a szerencsejátékot, és feltesznek újabb pénzeket újabb mérkőzésekre.
Az ilyen tippek hátterében azért ott szokott állni a tapasztalat, hiszen a korábbi meccsek és a csapat aktuális formája alapján próbáljuk megállapítani, hogy mi is lesz az eredmény. Ha az egyik csapat jobb formában van, mint a másik, akkor nyilván rá tesszük fel a pénzünket. Azonban gyakran előfordul, hogy a látszat csal, és aki esélyesnek tűnt, az beleszalad egy óriási vereségbe, vagy legalábbis nem hozza az elvárt eredményt. Így volt ez például az elmúlt héten, a Luxemburg – Magyarország focimeccsen, ahol mindenki arra számított, hogy egy sima győzelmet aratunk, mert mi voltunk az esélyesek, közben pedig 2-2-es döntetlent játszottunk. A nemzetek ligájában mi voltunk az esélytelenek, úgy hoztunk el pontokat, most pedig esélyesekként álltunk pályára, mégis csak egy döntetlent sikerült elérni.
Ki az esélyes? Valószínűleg a Bibliából felolvasott igeszakaszban is ez volt a fő kérdés, amikor Dávid és Góliát szembe került egymással. Sokak számára azonban, látva a két embert, egyértelmű volt a válasz. Saul király is megállapította, hogy míg Dávid csak egy lelkes ifjú, addig Góliát egy igazi, nagy tapasztalattal rendelkező harcedzett férfi. Az egyik óriási, a másik, hozzá képest egy kis legény. Az egyik egy nehézfegyverzetbe öltözött katona, a másik pedig egy falusi pásztorfiú. A háborúban álló felek szemében bizonyára Góliát volt az esélyes. És valószínűleg, ha megkérdeznének bennünket, mi is azt mondanánk, hogy emberileg nézve, a filiszteus óriás mellett szólnak az érvek, jó szívvel fogadnánk rá a tippmixen. A pontosság kedvéért azonban nézzük meg, mit mond ezzel kapcsolatban a Biblia.
Góliátról a következőket tudjuk: Magassága 6 könyök és 1 arasz volt, ami nagyjából 290 cm-t jelent. Fején részsisak volt, öltözete pikkelyes páncél, páncélja ötezer sekel súlyú rézből volt, ami átváltva 55 kg-ot jelent. Lábán rézvért és vállán rézdárda volt. Lándzsájának a nyele olyan vastag volt, mint a szövőszék tartófája, lándzsájának a hegye pedig hatszáz sekel súlyú vasból volt, ami majdnem 7 kg, és egy pajzshordozó ment előtte. Láthatjuk tehát, hogy elég komoly fegyverzettel rendelkezett Góliát, valószínűleg a páncélját sem bírnánk el, vagy a lándzsáját sem tudnánk túl messzire eldobni.
Ehhez képest mit tudunk Dávidról? Pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Egy egyszerű pásztorbot volt nála, valamint egy parittya és néhány kavics. Semmilyen nagy fegyver, tőr, vagy kard, semmiféle pajzs, vagy páncél. Ha csak ennyit tudnánk, bizonyára mi is Góliátra fogadnánk. Ha azonban jobban belegondolunk ezekbe az információkba, lehet, hogy megváltozik a véleményünk.
Góliátról ugye tudjuk, hogy óriás volt, közel három méter magas. És bár a Bibliában van szó bizonyos óriás népekről, itt a kutatók szerint valószínűleg egyfajta betegségről, a gigantizmusról van szó. Ez a betegség az agyalapi mirigyen okoz daganatot, és azzal járt, hogy a növekedési hormon nem állt le a kamaszkor után, és folyamatos növekedésre késztette a testet, amit persze a test általában nem bírt sokáig. Ennek a daganatnak tipikus melléktünete az ügyetlen, lassú mozgás, és a homályos látás. Góliát tehát félelmetesen nézhetett ki, és a közelharcban valóban legyőzhetetlen lett volna, de egyébként korántsem volt annyira esélyes, mint gondoltuk. Ott cammogott a maga nehéz páncéljában, még segítője is volt, aki vitte a pajzsát, és mindenki azt hitte, hogy közelharc lesz.
De ha Dávid fegyverzetét is megvizsgáljuk, pont az derül ki, hogy ő volt az igazi esélyes. Akkoriban a tüzérség szerepét az íjászok és a parittyások játszották, akik komolyan meg tudták ritkítani az ellenfél gyalogságát. Biztosan láttunk már olyan filmet, amiben az íjászok óriási veszteségeket okoztak az ellenség seregében, és mindezt távolról, és sértetlenül tették.
Abban az időben a parittyások kb. 120 km/órás sebességgel is ki tudták lőni a köveket, ami nagyjából egy mai 45-ös kaliberű pisztolyból kilőtt golyó hatékonyságának felel meg. Nem csoda tehát, hogy mivel Góliát elég közel engedte magához Dávidot, a profi parittyás pásztorfiú ügyesen homlokon lőtte ellenfelét, aki a sérüléstől már meg sem tudott moccanni. Így pedig Dávid, Góliát saját kardjával vágta le annak fejét, nagy győzelmet aratva egész népének.
Ki volt az esélyes? Egyértelműen Dávid. Azért, mert ebben a helyzetben hatékonyabb fegyverzete volt. Ezt a fegyverzetét ugyanakkor Istentől kapta. Mert az Úr úgy intézte egész gyermekkorát és fiatalkorát, hogy ott a mezőn, a juhok mellett Dávid megtanulta a parittyázást, a nagyobb ellenféllel való küzdelmet. Egész eddigi útja oda vezetett a filiszteusok elleni harcmezőre, a Góliáttal szembeni küzdelemre. Mivel Isten vele volt, és megfelelően felkészítette, egyértelműen ő volt az esélyes.
Kedves Testvérek! Mit üzen nekünk ez a történet? Azt, hogy Istennel a hátunk mögött mi vagyunk az esélyesek. Csütörtökön, a bűnbánati istentiszteleten arról volt szó, hogy milyen az, amikor értéktelennek érezzük magunkat. Dávidot sokan megszólták, kigúnyolták, értéktelennek nyilvánították, ő azonban tudta, hogy nem az. Péntek este arról hallhattunk, hogy mit jelent az áldozat szerep. Dávid belesüllyedhetett volna az önsajnálatba, szerencsétlennek, áldozatnak érezhette volna magát sok-sok helyzetben, de nem tette, hanem inkább vállalta a felelősséget, és ami rajta múlt, azt megtette. Hűségesen őrizte a nyájat, amikor pedig eljött az idő, bátran kiállt Góliát ellen, mert tudta, Istennel Ő az esélyes.
Kedves Testvérem! Te mit gondolsz az esélyeidről? Mi az most az életedben, ami látszólag legyőzhetetlen ellenfélnek tűnik? Mi az, ami úgy tornyosul előtted, mint egy nehézfegyverzetű óriás? Mi az, amitől mindenki más is félne, és rettegne? Mi az, ami miatt úgy érzed, hogy nincs esélyed?
Lehet, hogy úgy tekintesz bizonyos konfliktusokra, hogy azok megoldhatatlanok. Nem fogsz tudni kibékülni, nem fogod tudni elsimítani az ügyet, mert emberileg nézve nincs rá esélyed. Lehet, hogy egy betegségre tekintesz így. Túl erős, túl fájdalmas, legyőzhetetlen. Előfordulhat, hogy a továbbtanulás, vagy egy jobb munkahely megszerzése tűnik számodra megvalósíthatatlannak. Vagy az is lehet, hogy kitűztél egy célt, amelynek elérése egyre nehezebbnek tűnik. Talán nem tudsz vigaszra lelni a gyászban, vagy nem tudod, hogyan nyerhetnél békességet a problémáid közepette.
Bárhogy is legyen, Dávid története emlékeztessen téged arra, hogy te is lehetsz esélyes! Lehet, hogy Isten téged is évek óta készít arra a helyzetre, amellyel meg kell küzdened. Lehet, hogy úgy irányított idáig, hogy most, amikor a küzdelemre kerül a sor, lesznek eszközeid, amellyel felül tudsz majd kerekedni ellenfeleden. Ha Isten oldalán harcolsz, és használod, az ő elkészített eszközeit, akkor Te is lehetsz az esélyes. Ne félj hát a próbáktól, ne maradj az értéktelen áldozat szerepében, hanem vedd számba az eszközeidet, és az Úr segítségével szállj be esélyesként a ringbe.
Ezt tette az Úr Jézus is, amikor mindenki esélytelennek hitte, amikor megalázva, kigúnyolva, és testileg is meggyötörve meghalt értünk a kereszten, mert nagyon jól tudta, hogy Ő nem az esélytelen vesztes, hanem a valódi győztes. Hatalmában állt odaadni értünk az életét, az Atya pedig feltámasztotta őt a harmadik napon, hogy megmutassa, legyőzte a bűn és a halál erejét.
Hívjuk hát Őt segítségül mindennapi küzdelmeinkben, és jusson eszünkbe, hogy vele és általa mi vagyunk az esélyesek! Ámen.