dec
11Ezután Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. 13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: Ne sírj! 14Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! 15Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét. 17Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.
18Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 20Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? 21Jézus abban az órában sokakat meggyógyított betegségükből és bajukból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium, 23és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.
Lukács 7, 11-23
Kedves Testvérek.
A felolvasott igeszakaszból is kiderül, hogy Keresztelő János, és sokan mások is, várakozásban éltek. Mivel a próféciák egy szabadítót, egy Messiást ígértek, az emberek egy hatalmas uralkodót, egy vezért vártak, aki majd leoldja róluk a római láncokat. Keresztelő János pedig nagyon jól tudta, hogy Ő a Megváltó útkészítője. Ő hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy térjenek meg, és keresztelkedjenek meg, mert hamarosan megérkezik a Messiás.
Bizonyára voltak tévtanítók, hamis messiások, akik úgy tettek, mintha ők hoznák el a várva várt szabadulást, de idővel mindig kiderült róluk, hogy nincs hatalmuk, nincs erejük, csak átverték hallgatóikat. Voltak, akik Jézusról is azt gondolták, hogy csak megtéveszti a körülötte lévőket. De egyre több olyan történetet hallottak róla, ami miatt még Keresztelő János is elkezdett reménykedni, hátha Jézus a megígért Messiás.
Hallotta, hogy Jézus meggyógyított embereket. Talpra állított egy béna férfit, akit a barátai vittek elé. Aztán beszéltek egy nagy halfogásról is, amikor az Ő szavára mélyre eveztek, ahol egyébként nem is szoktak halászni, és nagyon sok halat fogtak. És volt egy olyan eset is, hogy oda sem ment Jézus a beteghez, csak annyit mondott, hogy gyógyuljon meg, és az meggyógyult. Most azonban egy teljesen másféle dolog történt. Eddig se hitte el mindenki mindegyik történetet, de ez a mostani, ez már azért túlzás. – gondolhatta Keresztelő János.
Mert a beszámoló arról szólt, hogy Jézus megérkezett egy Nain nevű városba, ahol éppen zajlott a temetés. Vitték a halottat az utcán, Jézus pedig megállította a menetet, megérintette a koporsót, és feltámasztotta az elhunyt gyermeket. Hát mi ez, ha nem valami hazugság? Biztos, csak valami mese az egész. Egy elhunytat nem lehet feltámasztani! Az ilyen dolgokkal nem illik viccelődni. Pont most, amikor a héten, csak mi reformátusok 4 alkalommal álltunk meg ravatal mellett, hát ki hiszi el, hogy Jézus csak úgy feltámasztott egy elhunyt gyermeket?
El is küldi János az ő tanítványait Jézushoz, hogy megkérdezze: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus pedig szelíden felsorolja a történteket, és megüzeni Jánosnak: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot.” Vagyis ez az igazság. Jézus a Messiás, akinek hatalma van, csodákat tesz, és változást hoz az emberek életébe.
Kedves Testvérek! Ez nem mese. Mi már tudjuk, hogy Jézus nemcsak gyógyított, tanított, és csodákat tett, hanem végül meg is halt értünk, majd pedig ő maga is feltámadt a halálból. Ezért jött el, ezért lett emberré Karácsonykor, ezt fogjuk ünnepelni egy héttel ezután.
Az a baj, hogy sokan mégis úgy tekintenek rá, mintha ez az egész csak egy szép mese volna. Kiszínezzük a dolgokat, körüldíszítjük magunkat, azt gondoljuk, hogy a karácsonyfa körül ott ül a Mikulás és a Jézuska, az angyalok, vagy valaki hoz ajándékot a gyerekeknek, és ennyi az egész.
Pedig nem ennyi. Ez nem mese. A karácsonyi történet nem mese. Nem egy hagyomány, nem egy népszokás, hanem valóság. Az Isten szeretetének valósága. Amikorfelismerhetjük mennyire szeretett bennünket az Isten, és mi emberek mennyire rászorulunk erre a szeretetre. Rászorulunk az Ő gyógyító hatalmára, rászorulunk az Ő bátorítására, rászorulunk arra a vigasztalásra, amit csak ő tud megadni nekünk.
Mert az Úr Jézusnak ma is hatalma van az életünkben. Hatalma van a bűn felett, sőt, neki még hatalma van az élet és a halál felett is.
Kedves Testvérek! A jó hír az, hogy ez nem mese. Az Isten szeret minket, és vele való kapcsolatra, örök életre hív. Éljük hát meg úgy az előttünk álló ünnepet, hogy nemcsak a körítésre figyelünk, és nem tartjuk mesének az egészet, hanem hisszük, tudjuk, és ünnepeljük, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Ámen.