Átöltözés

 ⁵Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.  Jelenések 3,5-6

Kedves Testvérek! A mögöttünk lévő héten nyári hittanos tábort tartottunk gyülekezetünkben. Az utolsó napon több alkalommal is mondtam a gyermekeknek, hogy szedjék össze a ruháikat, sapkáikat, hiszen a játékok és a vízibombázás miatt sok alkalommal szükségük volt váltóruhára. Mégis, maradt néhány ruhadarab, amelyekről nem tudjuk, hogy kihez tartozik. Egy szürke pulóver a focipálya mellett, egy kék, egy rózsaszín és egy terepszínű baseballsapka a nagy teremben, egy zöld rövidnadrág a ruhaszárítón, mint-mind valakié, és mind itt maradt. Ruhák, amelyek vizesek, sok esetben koszosak, és egy fárasztó tábori nap után már nem hiányoznak senkinek. A pénteki nap végén az jutott az eszembe, hogy milyen jó lenne, ha még több ruha ott maradt volna a templomkertben. Hogy miért is mondom ezt, arra majd még visszatérek az igehirdetés végén.

          Kedves Testvérek! Nekünk is sokféle ruhánk van. Az öltözködés, mindnyájunk életének a velejárója. A bűneset óta bennünk van a szégyenérzet, ezért mióta Isten bőrruhát adott az első emberpárnak, folyamatosan csak öltözködünk. Van munkaruhánk, van otthoni ruhánk, van ünneplő ruhánk, és van alvó ruhánk.

          Gondoljunk bele, testvérek, milyen sokat foglalkozunk ezekkel. Megvásároljuk őket. Fizetünk értük. Minden nap időt töltünk azzal, hogy eldöntsük, melyiket vesszük fel. Aztán tároljuk őket, jó esetben pedig használjuk is őket. Ha pedig használtuk, ki is kell mosnunk őket, majd pedig következik a vasalás. Amikor pedig újra felvesszük őket, ismét kezdődik elölről ez a körforgás. Mennyi idő, mennyi pénz, mennyi törődés. Mindez csupán azért, hogy elrejtsük, eltakarjuk testünket, mert a bűn miatt bennünk van a szégyenérzet.

          Milyen jó lenne, a lelki öltözetünkkel is legalább feleennyit törődnénk! Mert nemcsak ruhát viselünk, hanem bizonyos lelki öltözetet is. Ez a magaviseletünk. Ebben benne van a személyiségünk, a jellemünk, ehhez hozzátartoznak jó tulajdonságaink, de ez az, ami sok bűnünket, méltatlan dolgunkat is kiábrázolja.

          Valójában attól kezdve, hogy megszületünk, a lelki öltözetünk folyamatosan csak koszolódik. Az évek telnek-múlnak, mi pedig egyre inkább szaporítjuk bűneinket, és magunkon hordjuk azok következményeit. Milyen sokan élünk úgy, hogy bűntudatunk van. Visszatekintve az életünkre, jó néhány olyan helyzetet fel tudnánk sorolni, amelyben rossz döntést hoztunk, és ártottuk valakinek. Megbántottuk szüleinket, házastársunkat. Nem voltunk elég türelmesek gyermekeinkhez. Tönkretettük a szervezetünket, egészségünket. Feléltük, vagy elpazaroltuk az örökségünket. Tettünk olyan dolgokat, amelyekre nem vagyunk büszkék.  

          Kedves Testvérem! Neked milyen a lelki öltözeted? Minek a szennyét hordod magadon? Mi az, amivel kapcsolatban érzed, hogy jó lenne már levetni, és eldobni, mert annyira méltatlan, annyira koszos? És mit akarsz vele kezdeni?

          Ha zavar a lelki öltözetünk állapota, általában két dolgot szoktunk vele tenni. Az egyik jól bevált, de egyébként nem sokat érő szokásunk az, hogy foltozgatjuk lelki ruhánkat. Ha életünk valamely pontján keletkezik egy szakadás, felkiáltunk Istenhez, hogy foltozza be. Segítsen a betegségben. Hozza helyre a megromlott kapcsolatainkat. Segítsen a munkánkban, hogy ne csak kudarcaink, sikereink is legyenek. Álljon mellénk, ha kiégünk, és értelmetlennek látjuk napjainkat. Az a probléma a foltokkal, hogy alattuk ugyanúgy ott van a szakadás. Lehet, hogy átmenetileg valami jobb lesz, eloltottuk a tüzet, de a lényeg nem változik. 

          A foltozgatás mellett, másik próbálkozásunk az, amikor rávesszük a tiszta ruhát, a szennyesre. Vannak bűneink, de bizonyos helyszíneken és bizonyos helyzetekben úgy teszünk, mintha mi teljesen rendben lennénk. Mintha Istennek tetsző életünk lenne. Bűnös, szennyes lelki öltözetünkre rávesszük a kegyesség látszatát, hogy legalább mások azt gondolják, mi Istenhez tartozunk, mi jó emberek vagyunk.

          Ez olyan, mintha az ünneplő alatt rajtunk lenne a szennyes, koszos ruha. Mintha a kerti munka, vagy az izzasztó sportolás után rávennénk a fehér inget, az alkalmi ruhát a koszosra. A templomban mindenkire mosolygunk, de otthon veszekedésből indultunk, és úgy is érkezünk haza. Az iskola előtt bájosan beszélgetünk a szülőkkel, a hátuk mögött meg mindenféle rosszat mondunk róluk. Másoknak osztogatjuk a jó tanácsokat, miről is szól a becsületesség, és a siker, mi pedig felelőtlenül bánunk javainkkal, és másokat károsítunk meg napról napra.

          Kedves Testvérek! Mai igénk arról beszél, hogy Isten teljesen új öltözetet kínál. Ő nem foltozgatni akarja az életedet, nem rá akar húzni valamilyen vallásos látszatot, hanem új, tiszta, fehér ruhát ad neked. „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába.” Vagyis nem neked kell megvenned, megvarrnod, beszerezned ezt a ruhát, hanem a Mindenható Isten az, aki ebbe kész téged felöltöztetni.

          Isten mindnyájunk számára kínálja a tiszta ruhát, a megszentelt életet. Az Úr Jézus azért halt meg a kereszten, hogy mindnyájunk bűnös ruháját kifehérítse, megtisztítsa. Őáltala van megváltásunk, és az Ő segítségével tudjuk átöltöztetni a lelkünket. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja vétkeinket, és megtisztít minket minden hiábavalóságtól.

          Szeretnél-e átöltözni? Szeretnéd-e levetni a régit, a bűnöset? Ha pedig már átöltöztél, vajon fogsz-e vigyázni az új ruhádra, hogy ne legyenek rajta foltok. Mert ez is nagy kísértés a hívő ember életében. Engem már átöltöztetett az Úr Jézus, a lényeg, az üdvösség megvan, most már mindegy, mit teszek, nem számít, ha keletkezik néhány folt, vagy szakadás a ruhámon. Ha rászólunk a gyerekekre, amikor összekoszolják a ruhájukat, vajon Mennyei Atyánk nem várja-e el tőlünk, hogy megbecsüljük a tőle kapott fehér ruhát?

          Kedves Testvérek! Azzal kezdtem, hogy a nyári gyermektáborban sok ruha ott maradt. Milyen nagydolog lenne az, ha nemcsak vizes, elfelejtett ruhadarabokat hagytak volna ott a gyermekek, hanem lelkük ruházatát is le tudnák cserélni. Ha engednék, hogy Isten új ruhát adjon nekik, és tiszta szívvel, a bűnöket elkerülve, megszentelődve élnék életüket. De jó lenne, ha több ruha maradt volna a templomkertben.

És bárcsak sok lelki szennyest le tudnánk tenni, mi felnőttek itt a templomban. Bárcsak ne akarnánk foltozgatni lelkünket, vagy rávenni a szennyesre a tisztát egy-két órára. Adja Isten, hogy megszülessen a szívünkben a vágy az átöltözésre, hogy elfogadjuk a megváltottak tiszta, fehér ruháját, és ha már átöltöztünk, vigyázzunk is arra, hogy amikor meg kell majd állnunk Urunk előtt, örömmel mehessünk be oda, ahová csak tiszta ruhában, a megváltottak öltözetében lehet bejutni. Ámen.