nov
: Apcsel 24,14-21 Dáriusz
22Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: Amikor Lisziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. 23Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen.
24Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druszillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.
27Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.Apcsel 24,22-27
Kedves Testvérek! Van, aki többször, van, aki kevesebbszer, de mindnyájan hallottunk már igehirdetést. Vannak nagy prédikátorok, akik kemény szóval beszélnek, vannak, akik szelídebben, van, akiről le sem tudjuk venni a szemünket, és van, aki szépen az álomba tud ringatni bennünket monoton és unalmas beszédével. Mi lelkészek, egyáltalán nem vagyunk tökéletesek, és nem is minden alkalommal vagyunk ugyanolyan állapotban, ugyanolyan felkészültséggel, vagy éppen összpontosítással. Sokan és sokáig tudnák kritizálni a lelkészeket, hogy mi miért nem jó az igehirdetésükben, megszólalásukban, mégis, Isten különleges csodája az, hogy az Ige meg tudja szólítani a hallgatókat.
Valamilyen módon az itt jelenlévők is többségében ezért vannak itt. Mert valamikor, valakitől hallottak Istenről. Lehet, hogy már gyermekkorukban is így nőttek fel, de előfordulhat, hogy egy istentiszteleten, egy hittanórán, egy temetésen, vagy keresztelőn figyeltek fel arra, hogy Isten valamit nekik szeretne üzenni. A kérdés csak az, hogy hogyan fogadjuk Isten szavát? Mi változik az életünkben, amikor megszólít minket az Úr? Történik-e valami azért, mert hallottuk Isten üzenetét? Lesz-e a magvetésből növekedés, hajtás, gyümölcstermés, mint a magvető példázatában, vagy pedig valami más elveszi ennek a lehetőségét?
Néha eljátszom a gondolattal, hogy kifelé menet, a kézfogáskor megkérdezem, hogy mit viszünk magunkkal? Megmaradt-e bennünk egy-egy szó, vagy mondat, maga a történet, vagy valami? Mert ha már a kijáratnál sem emlékszünk arra, hogy miről is szólt az ige, akkor valószínűleg semmilyen változást nem fog okozni az életünkben az a templomban töltött egy óra. És bátorítom is a gyülekezeti tagokat, hogy ha van valami, ami megfogott bennünket, akkor egy-két szóban el is mondhatjuk a kézfogás alatt, vagy utána.
Kedves Testvérek! Mai történetünkben egy ilyen igével való találkozást figyelhetünk meg. Egészen konkrétan arról szól az ige, hogy egy Félix nevű római helytartó hogyan fogadta Isten üzenetét, Pál apostol igehirdetését. Vizsgáljuk meg ezt a találkozást, és gondoljuk át közben, hogy mi akadályozhat bennünket abban, hogy átvegyük az Isten nekünk szánt üzeneteit.
Mai történetünkben Cézáreában találjuk az apostolt. Azért került ide, mert egy százados meg akarta őt védeni a zsidóktól, ezért megszervezte, hogy majd a cézáreai helytartó, Félix ítéljen Pál ügyében.
Pál apostol szemszögéből ez az új hely egy új lehetőség a bizonyságtételre. Találkozik a helytartóval, és vádlói panasza után, elmondja, hogy miért is került ide. És első látásra úgy tűnik, Félix nyitott az evangéliumra. Azt olvastuk, hogy Félix már tudott erről a tanításról, aminek az lehet az oka, hogy felesége, Druzilla zsidó származású volt. Ráadásul még könnyít is Pál fogságán, mert házi őrizetbe helyeztette, ahol rokonai és a gyülekezet tagjai is mindenféle akadályoztatás nélkül meglátogathatták. Sőt, néhány nappal az első találkozásuk után Félix már a feleségével jelenik meg azért, hogy meghallgassa Pált a Jézusban való hitről.
Azonban a biztató kezdetet követően Félix meghátrál. Meghátrál, mert Pál három olyan témát említ beszédében, amelyekről hallva megkeményedik a helytartó szíve. Így írja a szentírás: Amikor az igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. Igazság, önmegtartóztatás, ítélet. Vegyük most sorra ezeket.
1.Az első dolog, amely rosszul esett Félixnek az az volt, amikor Pál az igazságról kezdett el beszélni. Ugyanis a helytartó, tiszténél fogva azt gondolhatta magáról, hogy ő maga az igazság. Mert általában az ő kezében volt a döntés joga. Most azonban egy másfajta igazsággal kellett szembenéznie. Olyan igazsággal, amely sérti az ő büszkeségét. Idáig neki kellett kimondania az ítéletet, most pedig azzal szembesül, hogy ő az, aki felett elhangzik a vád: bűnös. Ettől a hírtől pedig megrémült.
Kedves Testvérek! Félixnek ez a félelme nagyon emberi, és talán mindnyájan átéltük már. Sokan, életünk legtöbb helyzetében úgy érezzük, nekünk van igazunk. Biztosan a másik ember téged. Sőt, még Istennel szemben is mi vagyunk feljebb. Számon kérjük őt, felhánytorgatunk neki dolgokat, elvárjuk, hogy teljesítse az akaratunkat, mert a büszkeségünk, igazságérzetünk így működik. De nekünk is rá kell ébrednünk arra, amire ez a római helytartó is rájött: nem én vagyok az igazság. Nemcsak nekem lehet igazam, és ha Istennel szemben meg kellene állnom, akkor nem én leszek a bíró, hanem én leszek az elítélt.
Erre figyelmeztet Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében: nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Félix nem akart elindulni az alázat és a bűnbánat útján. Megrémült az igazságtól, és inkább elhalasztotta a szembesülést. Így búcsúzik el Páltól: most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.
Kedves Testvérem! Te hogy állsz bűneiddel? Nem félsz az igazságtól? Vagy úgy vagy vele, mint ez a római helytartó, hogy ráérünk arra még, majd máskor is meghallgatjuk erről a lelkészt? Ne halogassuk a bűneinkkel való szembenézést, inkább engedjük, hogy az Úr Jézus megtisztítson bennünket.
2.A második téma, amely félelmet váltott ki a helytartóból, az az önmegtartóztatás volt. Félix, tiszténél fogva előkelő környezetben élt, ahol nem vetették meg az élvezeteket. A történeti leírásokból az is kiderül róla, hogy különösen is a nők okoztak számára nagy kísértést. Ez a zsidó származású Druzilla már a harmadik felesége volt, de őt is elcsábította egy másik nemes férfitól. Persze az önmegtartóztatás hiányába beletartozhatott a pénz szerelme, az élvezetek hajhászása, és még sok minden más is, amit Félix nem akart elengedni az életéből.
Vajon, ha az önmegtartóztatás kifejezést halljuk, mi jut az eszünkbe? Mi az az életünkben, amitől meg kellene szabadulnunk, de amit nem tudunk elengedni? Sokszor mi is jobban szeretjük élvezni az életet, mint gyakorolni az önmegtartóztatást. Milyen könnyű megkóstolni, aztán újra és újra elővenni az italt. Vagy mennyire jól esik az az étel, amiről tudjuk, hogy egészségi állapotunk miatt nem kéne belőle fogyasztani. Milyen könnyen odatéved a szemünk a horoszkópunkra, milyen természetes, hogy a sorjegyektől, a lottótól várjuk életünk megváltozását? És mennyire egyszerű az interneten, vagy a tv-ben olyan dolgokat nézni, olvasni, amelyek szennyezik a lelkünket, vagy tönkreteszik a családunkat, házasságunkat.
Az önmegtartóztatás nehéz. Pál is tudta ezt, azonban azzal is tisztában volt, hogy sokkal többet kapott annál, hogy földi vágyainak engedjen. Ő tudta, hogy Isten nem lekorlátozza, hanem megszabadítja őt a kísértések fogságából. Félix nem élte át ezt a szabadságot, mert őt megrémítette az önmegtartóztatás.
3.Igazság, önmegtartóztatás, és végül az eljövendő ítélet. Félix helytartó azzal foglalkozott, hogy ítéletet hozott mások felett. Tudta, hogy hatalma van a hozzá érkezők felett, és tisztában volt vele, hogy az ítéletnek olykor komoly következményei vannak. Éppen ezért, amikor Pál szóba hozta az eljövendő ítéletet, a helytartó megrémült. Felismerte, hogy még felette is ott van az egyedüli döntőbíró, a Mindenható Isten. Az az Úr, aki ráadásul mindent lát, és aki elől nem lehet eltitkolni semmit. Ha pedig Isten mindent lát, akkor a Félix rádöbbenhetett, hogy őt el fogják marasztalni. Az Ő perében ő lesz a vádlott, és bizony, alul fog maradni.
Kedves Testvérek. Valóban ijesztő az utolsó ítélet, ha nincs rendezve Istennel a számlánk. A halálos ágyon rengetegen kiáltanak Istenhez, még olyanok is, akik korábban tagadták létét. Mert ha nincs kifizetve a számla, akkor bizony lehet félni, rettegni. A jó hír azonban az, hogy Isten, látva a mi bűneinket, tudva, hogy önmagunkban nincs esélyünk, úgy döntött, hogy majd ő elrendezi a számlát. Egyszülött Fiát, az Úr Jézust küldte helyettünk a keresztre, hogy a mi bűneink büntetését magára vegye, bennünket pedig felmenthessen. Ha pedig ezt alázattal elfogadjuk tőle, akkor már nem kell rettegnünk az ítélettől, mert az utolsó napon nem minket, hanem a mi megváltónkat, az Úr Jézust fogja nézni Mennyei Atyánk.
Kedves Testvérem! Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Nem félsz az utolsó ítélettől? Nem aggódsz amiatt, hogy mi lenne, ha most, pár perc múlva, vagy holnap, vagy jövő héten megállna a szíved, vagy éppen visszajönne az Úr Jézus ítélni?
4.Kedves Testvérek. Félix hallva a felsorolt három témát elküldi Pált. Így mondja: ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. És mi is, te is és én is sokszor így próbáljuk meg terelni az Isten üzenetét. Majd, ha alkalmat találok, ismét hívatlak. Ha majd ráérek, ismét eljövök a templomba. Ha majd nyugdíjas leszek, ha majd nem lesz mit csinálni a kertben, vagy nem fognak jönni a rokonok, akkor adok egy kis időt az Istennek. Ő legyen készen, én pedig majd szólok. Nem tudhatjuk, mennyi időnk van, nem tudhatjuk, hogy hányszor küldhetjük még el az Istent, nem tudhatjuk, hányszor tehetjük még arrébb a Bibliát, és hányszor léphetünk ki a templomajtón.
De azt tudhatjuk, hogy ha elfogadjuk az Úr Jézus kereszthalálát, akkor nem kell rettegnünk. Akkor nem kell félnünk az igazságtól, mert Ő maga az igazság. Akkor nem korlátoz le bennünket az önmegtartóztatás, hanem inkább felszabadít arra, hogy örömmel tegyük azt, amit Urunk jónak lát. És harmadjára, nem kell aggódnunk az eljövendő ítélet miatt sem, mert az Isten békessége beköltözik a szívünkbe, és bűnbocsánatra, örök életre segít. Vigyük magunkkal ezt az üzenetet, és engedjük, hogy Isten igéje napról napra változást okozzon az életünkben.