dec
“A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” Galata 6,9-10
Kedves Testvérek! A karácsony előtti időszakban sokak szívében megfogalmazódik a vágy a jó cselekvésére. Nem véletlenül hirdetik meg ebben az időszakban a legtöbb adománygyűjtést, mert tudják, ilyenkor nagyobb az adakozási kedv, mert az emberek, ha csak jelképesen is, de szeretnének jót tenni másokkal.
De a jó cselekvését nemcsak a szervezett gyűjtésekben, hanem a saját környezetünkben, családunkban is megéljük. Ilyenkor talán könnyebben rászánjuk magunkat a családi találkozásokra, a sütésre, főzésre, fáradságos előkészületekre, és talán még a szomszédhoz is több kedves szavunk van. Könnyebben adunk egy kis aprót, vagy valami ételt Nyíregyházán a kéregetőknek, és talán még a minket hívogató telefonos ügyintézőktől is kulturáltabban búcsúzunk el.
Van bennünk valami, ami ebben az időszakban évről évre elindít minket ezen az úton. Az ünnephez közeledve azonban egyre gyakrabban fordul elő, hogy belefáradunk a jó cselekvésébe. Belefáradunk abba, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Belefáradunk abba, hogy nincs vége a házimunkának, a készülődésnek. Elfogy az erőnk azt látva, hogy sokan nem viszonozzák szeretetünket, sőt talán még vissza is élnek vele. Belefáradunk abba, hogy miközben mi segíteni szeretnénk, jót akarunk másoknak, a türelmünk elfogy, és végül mi leszünk egy-egy veszekedés kirobbantói. És mire megérkezünk az ünnepi órákhoz, már csak azt látjuk, hogy a jó szándékból, a szeretet akcióinkból csak a bosszankodás és a fásultság maradt.
De mielőtt kétségbe esnénk, és magunkat vádolnánk, hogy ennyire hamar kimerülünk ezekben a dolgokban, jusson eszünkbe, hogy több bibliai szereplő is küzdött ezzel az érzéssel. Ott volt például Mózes, aki számos alkalommal megtorpant. Eleve nehezen vette rá magát Istentől rendelt küldetésére, de később is voltak helyzetek, amikor megfáradt a szolgálatban, a jó cselekvésében. Többször is megpróbálta őt a nép makacssága, hitetlensége, nem egyszer hiábavalónak érezte, hogy mindent megtesz értük, de végül, Isten akaratát követve mindig a helyére állt, és szerette őket.
Vagy eszünkbe juthat Illés története is, aki nehéz időkben hirdette Isten megmentő üzenetét, és amikor kimerült ebben a fárasztó szolgálatban, lefeküdt egy bokor tövébe, és – ahogy a Biblia fogalmaz – meghalni kívánt.
Az újszövetségből pedig Pál példája kerülhet elénk, aki sok helyen akarta üdvösségre segíteni hallgatóit, jóindulattal, szeretettel, de ezért komoly próbákat, szenvedéseket is át kellett élnie. Megkövezték, megverték, üldözték, csúfolták, pedig ő csak jót akart számukra.
Kedves Testvérem! Vajon Te milyen állapotban vagy a mai napon? Hogy érzed magad az adventi készülésben? Elfáradtál már a jó cselekvésében? Átéled, vagy túléled ezt a Karácsonyt? Mit fogsz tenni, amikor úgy érzed, hogy elfáradtál a másokért való jótettekben?
Pál apostol arra bátorít bennünket, hogy merítsünk erőt az Úr Jézusból. Gondoljunk rá, amikor szeretnénk jót tenni. Jusson eszünkbe az Ő értünk való szeretete, és akkor nekünk is lesz motivációnk. Mert Ő volt az, aki soha nem fáradt el a jó cselekvésében. Előfordult, hogy reggeltől estig csak gyógyította, tanította az embereket. Máskor pedig értük imádkozott Mennyei Atyjához. De még akkor sem hagyott fel a jó tettekkel, kedves szavakkal, amikor mások ártottak neki. Amikor megalázták, leköpték, keresztre feszítették. Még ott, a kereszten is megmentő, segítő szándékkal szenvedett, hiszen az egyik bűnözőnek megbocsátotta bűneit, Máriát pedig Jánosra, a szeretett tanítványra bízta. Még a lehető legnagyobb szenvedésben is ránk gondolt, hogy velünk jót tegyen, hogy a mi bűneinket magára véve megválthasson bennünket.
Kedves Testvérek! Az Úr Jézus a Szentlélek által ma is így tud működni. Ha bennünk él, akkor folyamatosan meg tudunk újulni a jó cselekvésében. Akkor nem az eredmény, a látszat a fontos, és nem is az, hogy ki mit értékel bennünk, hanem szívünk szándéka, ami elindít bennünket a jóban. Ha elég hálásak vagyunk az Úr Jézus szabadításáért, akkor lesz elég erőnk ahhoz, hogy ne lankadjunk meg a másokért való jó cselekvésében. Ha az Ő szeretete van bennünk, akkor tudunk kedvesen is takarítani, mosolyogva főzni, vagy a másik szeretetnyelvén szeretni. Ha tőle tanuljuk a szeretetet, akkor türelmesebbek leszünk a zajongó gyermekeinkhez, vagy a ránk bízott idősekhez. Ha az Ő szeretete motivál minket, akkor nem azt fogjuk nézni, hogy mit kapunk cserébe, hanem mi is jól fogjuk érezni magunkat ebben a küldetésben. Ha az Úr szeretete bennünk él, akkor valóban ragyogni fog a mi világosságunk az emberek előtt, ahogyan arról Jézus maga is beszélt.
Az előttünk álló adventi időszakban, és azután is, legyünk tudatosak a másokért való jócselekedetekben, és éljük meg Pál apostol szavait:
A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. Ámen.