máj
37Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, férfiak? 38Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. 40Még más szavakkal is lelkükre beszélt, és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől! 41Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.
42Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. 43Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. 44Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. 45Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. 46Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; 47dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. Apcsel 2,37-47
Kedves Testvérek! Hol van az egyház? Ha egy idegen turista ma Tiszanagyfaluban feltenné ezt a kérdést, bizonyára sokféle választ kapna. Van, akinek a faluban lévő templomok jutnának az eszébe, és az útbaigazításként elmagyarázná, hogy merre van a római, a görögkatolikus, vagy a református templom. Valahol ott az egyház, ahol a templom van.
Hol van az egyház? A fiatalok ugyanerre a kérdésre, talán azt kezdenék el magyarázni, hogy hol van a papkert. Ez volt az első olyan tanév, amelyben már a tanagyagba is beépítettem, hogy olyan nem létezik, hogy papkert, mert én nem pap vagyok, hanem lelkész, és egyébként a kert sem az enyém. Persze már a futár is úgy hív fel, hogy a házhoz jöjjek, vagy a papkerthez? Sokan azt mondanák, hogy ahol ott van a templomkert, a játszótér, a focipálya, valahol arrafelé van az egyház.
A köztünk lévő konfirmandusok talán már pontosabban meg tudnák határozni, hogy hol is van az egyház. Megtanultuk, hogy van egyházkerület, egyházmegye, és egyházközség. Mi, akik itt vagyunk, sokan a Tiszanagyfalui Református Egyházközséghez tartozunk. Olyan nincs, hogy Tiszanagyfalui Református Egyház, mert nem vagyunk egy külön egyház, a Magyarországi Református Egyházhoz tartozunk, annak vagyunk egy kis szervezeti egysége.
De lelki értelemben még ez sem fedi le az egyház szó valóságát. Mert minden látható szervezeten felül van egy úgynevezett anyaszentegyház, amelyben nincsenek reformátusok, katolikusok, hanem mindazok beletartoznak világszerte, akik keresztyének, és hisznek a Szentháromság Istenben. Az egyház tehát ott van, ahol hisznek az Atya Istenben, az Úr Jézusban és a Szentlélek Istenben. A mai napon ennek az egyháznak a megszületéséről hallhattuk a Bibliai történetet. De hogy lehet, hogy ez az egyház már közel 2000 éve él? Mi a titka annak, hogy a világ számos országában, sok-sok templomban, imaházban, otthonban milliók hisznek ugyanabban az Istenben?
A mai napon egy kifejezésre tegyük a hangsúlyt az egyház lényegével kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a kitartás. A korai egyház, és azóta is minden hívő, Istenhez tartozó közösség 4 dologban volt kitartó. Így olvastam a történetben: Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Vegyük most sorra ezt a négy dolgot, és nézzük meg, mi kell ahhoz, hogy ma is, holnap is, és évtizedek múlva is legyen egyház Tiszanagyfaluban.
1.Az első dolog, amiben kitartó volt az első gyülekezet, az az apostoli tanítás. Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban. De mi az az apostoli tanítás? Pünkösdkor az apostoli tanítás azt jelentette, hogy egy tanítvány, Péter, aki ismerte az Úr Jézust, bátran beszélt róla az embereknek. Semmi mást nem mondott, csak mindazt, aminek ő maga is szemtanúja volt. Beszámolt arról, hogy milyennek ismerte meg Jézust, és elmondta, hogy Jézust ártatlanul kivégezték, majd pedig feltámadt a halálból, és felment a mennybe. Az apostoli tanítás azóta is ez. Hogy beszélünk az Úr Jézusról. Arról, amit régen szemtanúként éltek át, azóta pedig saját életünkben tapasztalunk meg vele kapcsolatban. Ha lelkészeket, vagy hitben élő embereket hallgatunk, ha Bibliát olvasunk, és meg akarunk tanulni bizonyos dolgokat Istenről, akkor mi is az apostoli tanításban részesülünk.
Legyünk ebben kitartók. Ne érjük be azzal, hogy lekonfirmálunk, tudjuk, hogy hol van az eleje a Bibliánknak, vagy két-három havonta elmegyünk a templomba, hanem keressük kitartóan Isten üzeneteit. Itt a gyülekezetben, otthon csendességünkben, nézzünk, hallgassunk keresztyén igehirdetéseket a televízióban, interneten, mert ez az egyik alapvető pillére az egyháznak. Amíg Istenről tanulunk, amíg van, aki róla beszél, addig lesz apostoli tanítás, és lesz egyház.
2. A tanítás után, a mindenkori egyház második létfeltétele a közösség. Minden közösségnek alapvető lényege az, hogy mindenük közös. Mindenki beletesz valamit a közösbe, és mindeközben a közösből mindenki kap is valamit. Így van ez a házasságban, a családban, bármilyen sportegyesületben, van, amit bele kell tenni, és van, amit kap rajta keresztül az ember.
Így volt ez az apostolok életében is. Mindenkinek meg volt a maga feladata, erőssége. Az egyik jól prédikált, a másik jól bánt az emberekkel, a harmadik ügyesen szervezte az alkalmakat, a negyedik jól főzött, az ötödik pénzzel tudott hozzájárulni a közösség működéséhez. Jó esetben így működik az egyház, a gyülekezet is.
Ezt itt is sokszor átéltük már. Amikor építkezünk, felújítunk, amikor vendégül látunk valakit, amikor alkalmakat szervezünk, mindig közösségben vagyunk. Olyan közösségben, amelyből nem kivenni akar az ember, hanem amihez valamit hozzá szeretne tenni. De miközben hozzáteszünk, mindnyájan azt éljük át, hogy kapunk is belőle. Aki a közösség tagja, az nem elvárásokkal jön, hogy mit adhat neki az egyház, nem szolgáltatást vár el, hanem Ő maga szeretne szolgálni, tenni valamit Isten ügyéért. Ez tehát a mindenkori egyház második jellemzője. Kitartóan részt venni a közösségben.
3.A harmadik dolog, amiben kitartóak voltak az első gyülekezet tagjai, az nem más, mint a kenyér megtörése. Vagyis rendszeresen úrvacsoráztak. A kívülállók számára az úrvacsorázás egy furcsa dolog lehet. Hittanosok szokták megkérdezni, hogy hogyan lehet délben vacsorázni? Meg miért csak egy falat kenyeret és egy pár korty bort vehetünk magunkhoz? Ha már eszünk, ehetnénk valami jobbat is, többet is.
De az úrvacsora az egy jelkép. Üzenetet hordoz. Amikor bárhol a világon úrvacsoráznak a keresztyének, arra emlékeznek, hogy az Úr Jézus értük szenvedett és értük halt meg a kereszten. Megtöretett a teste, kiontatott a vére a kereszten, azért, hogy ne nekünk kelljen meghalnunk a bűneink következtében. Isten az ő Egyszülött Fián hajtotta végre az ítéletet, hogy minket megmenthessen. Az úrvacsorának ez a lényege. Ezért voltak kitartóak benne. Ezért nem merült a feledés homályába ez a szokás, mert a tanítványok minden úrvacsorában az Úr Jézus szabadítására emlékeztek.
Legyünk ebben mi is kitartóak. Vágyjuk az Úrvacsorai közösségbe. Múlt héten elmondtuk, hogy évente 6 alkalmon szoktunk úrvacsorázni. De milyen sokan vannak, akik konfirmálásuk után nem is nagyon úrvacsoráznak többé. Bizonyára azért, mert nem értik az úrvacsora lényegét. Megfeledkeztek arról, mit is üzen az úrvacsora. Kevesen tudják, de vannak olyan gyülekezeti tagok is, akik még akkor is kérik házhoz az úrvacsorát, amikor betegségük, idős koruk miatt már nem tudnak eljönni, vagy talán már a halálukra, távozásukra készülnek. Ez nem utolsó kenet, nem szükséges az elmenetelhez, de ha valahol, akkor a gyengeségben, és a halálos ágyon fontos emlékezni arra, hogy meghalt értünk az Úr Jézus, és Ő intézte el, hogy majd halálunk után nála folytathassuk az utunkat. Sőt, voltak olyanok is, az idős Zimányi tiszteletes, vagy Horkay Barna bácsi és társaik, akiket hitük miatt kényszer munkatáborba hurcoltak, Szibériába, és még ott is, a fogságban is úrvacsorát vettek, mert a Megváltás volt az egyetlen reménységük. Mert az úrvacsora Isten hatalmára és szeretetére emlékeztette őket. Mi pedig csak úgy érdeklődés hiányában elszokunk az úrvacsorázástól. Harmadik üzenetünk ez: legyünk kitartóak a kenyér megtörésében. Vágyjuk az úrvacsorai közösségbe, mert ez is az egyház megtartó ereje!
4.És végül, a negyedik feladatunk az, hogy legyünk kitartóak az imádkozásban. Ha megnézzük az Úr Jézus földi útját, azt láthatjuk, hogy rengeteget imádkozott. Ő, az Isten Fiaként is vágyott arra, hogy megszólítsa Mennyei Atyját. Imádkozott reggel, imádkozott este, sokszor imádkozott egy-egy csoda, vagy gyógyítás előtt, és hálát adott, amikor Atyja meghallgatta őt. Még a kereszten is, a legnagyobb szenvedés közepette is imádkozott. Ha Ő ennyire kitartó volt az imádkozásban, bizonyára mi is jól járnánk, ha ezt gyakorolnánk. Ha többet imádkoznánk, talán kevesebb lenne a panaszunk, és több lenne a hála a szívünkben. Ha többet imádkoznánk, több imádságunkra kapnánk választ. Ha kitartóan szólnánk Istenhez, hamarabb rájönnénk, mire is van szükségünk valójában. Ha kitartóan imádkoznánk, nagyobb lenne a békességünk az élet viharaiban, és jobban megbecsülnénk mindazt, amink van. Azért marad fent idáig az egyház, mert minden időben voltak olyan hívő emberek, akik a kitartó imádság által szoros kapcsolatban voltak Istennel.
Hol van az egyház? Ott, ahol a pünkösdi gyülekezet 4 jellemzője megtalálható. Az otthonunkban, a családunkban, a gyülekezetünkben, bárhol, ahol kitartóan részt vesznek a tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Legyünk mi is kitartóak ezekben a dolgokban, hogy az Isten népe ma is éljen, növekedjen, és gyümölcsöt teremjen az Isten dicsőségére! Ámen.