máj
7A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: 8Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. 9Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, elhozom őket, hogy leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. 10Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. 11Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. 12Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. 13Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Jelenések 3,7-13
Kedves Testvérek!
Mindnyájunknak vannak ismerősei. Az ismerős kategóriába azonban sokféle ember bele tartozhat. Ismerősünknek mondjuk például azokat az embereket, akik egykor osztálytársaink voltak. Talán van róluk néhány emlékünk, együtt koptattuk az iskolapadot, együtt éltünk át meghatározó vizsgákat, feleleteket, kirándulásokat. Lehet, hogy évek, vagy évtizedek óta nem beszéltünk velük, mégis ismerőseink.
Az internetes közösségi oldalakon is van ilyen kategória, amely szerint, ha megerősítjük a másikkal a kapcsolatot, akkor a mi ismerőseink között is megtalálható lesz az illető. Lehet, hogy nem tudunk róla szinte semmit, de valahol találkoztunk, valahol bemutatkoztunk egymásnak, és onnantól kezdve egymás ismerőseivé lettünk.
De mindnyájan tudjuk, hogy az ismerős lét nem egyenlő azzal, hogy ismerjük egymást. Ha valaki ismer, az nemcsak a nevünket tudja, nemcsak látott minket valahol, nemcsak egy közös élmény alapján be tud minket azonosítani, hanem tud rólunk bizonyos dolgokat. Aki ismer minket, az tudja, hogy miről mit gondolunk, hogy szoktunk viselkedni, milyen a szavunk járása, és hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben. Az ismeretség és a megismerés tehát két különböző dolog.
Mai igeszakaszunkban a filadelfiai gyülekezethez írott levelet olvastuk fel a Jelenések könyvéből, amely a két kategória közül egyértelműen a másodikról beszél. János apostol szavain keresztül maga az Úr szólal meg, és határozottan állítja: tudok cselekedeteidről. Nem azt mondja, hogy láttalak már valahol, találkoztunk már, az ismerőseim közé tartozol, hanem egyértelműen kijelenti: tudok cselekedeteidről. A mai napon gondoljuk át, hogy mit szeretne ezzel üzenni nekünk, a mi Megváltónk!
Amikor azt halljuk: „tudok cselekedeteidről” kétféle érzés keríthet hatalmába bennünket. Az egyik reakció erre a mondatra az lehet, hogy elszégyelljük magunkat. Először erről gondolkodjunk.
Tudok cselekedeteidről! Kedves Testvérem! Ha ezt a mondatot szegezi neked az Úr Jézus, mi jut az eszedbe? Melyek azok a régi bűnök, szégyenletes tettek, amelyek időről időre eszedbe jutnak, mert nem hagynak nyugodni? Lehet, hogy valakit megbántottál. Olyan szavakat mondtál a szemébe, amelyekre nem vagy büszke. Lehet, hogy valakinek beleavatkoztál az életébe. Valakit rossz irányba tereltél. Valakinek olyan rossz mintát mutattál, amit aztán ő is megtanult.
Milyen nehéz szülőként felismerni azt, hogy a gyermekeink ugyanazt csinálják, amit mi. Többször észrevettem már, hogy ugyanazokat a szavakat használják egy-egy vitatkozás során. Sőt, gyakran még a hanglejtés is pontosan ugyanaz, mint az enyém, vagy a feleségemé. Tudok cselekedeteidről. Igen, az Úr látja, mit rontunk el, és tud hibáinkról.
Persze nemcsak látványos, és mások által is észrevehető dolgokról beszél itt Jézus. Mert Ő egészen mélyre, a szívünkbe lát. Tisztában van legbűnösebb gondolatainkkal, vágyainkkal, indulatainkkal. Ha az ő jelenlétében meg kellene hallgatnunk a bűneinket, titkolt dolgainkat, bizonyára elsüllyednénk szégyenünkben.
A kérdés az, vajon van-e bennünk szégyenérzet? Megdöbbentő belegondolni, de úgy érzem, hogy a szégyenérzetünk, amely egy ilyen mondat után feltörhet a szívünkben, Istennel szemben működik legkevésbé. Hiszen az rossz érzés, ha a körülöttünk lévő emberek rájönnek, hogy miben hibáztunk, mit tettünk helytelenül, de az, hogy Isten mit gondol engedetlenségeinkről, rossz döntéseinkről, az kevésbé szokott lelkiismeret furdalást okozni.
Testvérem! Mi az, ami mélyen ott van a szívedben, amiről talán rajtad kívül senki más nem tud? Mi az, amit magadnak sem szeretnél bevallani? Az Úr Jézus azt mondja: Tudok rólad. Tudok cselekedeteidről. Tudok szavaidról, gondolataidról, botlásaidról. Ő, a szent, az ítélőbíró tudja minden dolgodat, és mégis szeret, mégis meg szeretne menteni téged és engem is.
Most maradjunk csendben, nézzünk magunkba, és vigyük az Úr elé azokat a dolgainkat, amelyek miatt szégyelljük magunkat előtte. Tartsunk magunkban csendes bűnvallást.
Tudok cselekedeteidről. A jó hír azonban az Testvérek, hogy ugyanez a két szó nemcsak megaláz bennünket, hanem fel is magasztal. Nemcsak leleplez, hanem bátorít is. Hiszen az, hogy tudok cselekedeteidről, dicséretként is érkezhet felénk. És a filadelfiai gyülekezet felé ilyen értelemben hangzott el. A szárdisziak komoly feddést kaptak: az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. De itt filadelfiában dicséretként hangzik el a mondat: tudok cselekedeteidről.
Mennyivel másképp hangzik a lelkünknek ebben az értelemben ez a kifejezés. Az Úr Jézus szól: tudok cselekedeteidről. Tudom, mi az a helyzet, amelyben élsz. Tisztában vagyok vele, milyen terheket kell hordoznod, miért hullatsz mostanában könnyeket. Látom, mennyire türelmes vagy, milyen sokat imádkozol hozzám. Tudom, hogy mennyit szolgáltál nekem életed során. Emlékszem azokra a pillanatokra, amikor nem tagadtál meg engem, nem engedtél a kísértéseknek, hanem hűséges voltál hozzám. Tudom, mennyire gondoskodó vagy a rád bízottakkal. Tudok cselekedeteidről – mondja az Úr dicséretkén mindnyájunk számára.
A filadelfiai gyülekezet életében arra vonatkozott ez a dicséret, hogy kevés erejük ellenére mégis megtartották az Úr igéjét és nem tagadták meg őt. Vagyis arra mutat rá az Úr, hogy engedelmesek, és hűségesek voltak hozzá. A sokféle kísértés, külső nyomás, más vallási tanítások ellenére megmaradtak az Úr útján, és nem hoztak rá szégyent.
Milyen jó lenne, ha a mi cselekedeteink is megérdemelnék ezt a dicséretet. Ha rólunk is el lehetne mondani, hogy hűségesek maradtunk. Még akkor is, amikor körülöttünk mindenki engedett a kísértéseknek, mindenki a könnyebb utat választotta. Milyen jó lenne, ha megdicsérhetne bennünket Isten azért, mert nem a horoszkópot néztük, hanem a Szentírást vettük a kezünkbe. Mennyire megdicsérhetne bennünket az Úr, ha szavaink, tetteink nem hitetlenségünkről árulkodnának, hanem Istenbe vetett bizalmunkról.
Testvérem! Téged miért dicsérne meg Isten? Mit tettél érte? Mivel szolgáltál másoknak? Milyen helyzetekben vallottad meg a hitedet? Kinek mutattál jó példát? Kit tudsz szeretni, annak ellenére, hogy Ő hogy viselkedik veled? Milyen terhet hordozol türelemmel és békességgel?
Ismét forduljunk magunkba, és gondoljuk át a magunk csendességében, hogy miért kaphatnánk dicséretet? Mi az, amiben hűségesek vagyunk Urunkhoz? Mi az, amire azt mondaná: Jól van, jó és hű szolgám!
Tudok cselekedeteidről! – mondja az Úr Jézus. Kedves Testvérek! Amikor ezt a mondatot halljuk, legyen bennünk bűnvallás, de legyen a bűnvallás mellett hála is azért, ha ezt dicséretként hallhatjuk. Adjunk hálát azért, hogy minden bűnünktől és minden jócselekedetünktől függetlenül az Úr Jézus szeret bennünket, és arra hív, hogy neki tetsző életet éljünk. Annyira szeretett bennünket, hogy bár azt is tudta, hogy mit fogunk tenni vele, hogyan fogják elárulni a tanítványok, és hogyan fognak szégyent hozni rá, ő mégis vállalta küldetését, és meghalt értük és értünk is.
Ez a nagy szeretet ad okot nekünk arra, hogy mi is szeressünk, és mi is szolgáljunk neki. Hát álljunk meg előtte napról napra, sikereinkkel és kudarcainkkal, és kérjük őt, hogy dicsérjen, vagy ha kell, figyelmeztessen ezzel a két szóval: Tudok cselekedeteidről!