Júl
1Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, 2hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. 3Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 4Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél. 5Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 6Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Zsoltárok 1.
Kedves Testvérek!
Mit olvasunk szívesen? Hadd kérdezzem meg most a jelenlevőket, hogy hétköznapi életünkben mit szoktunk olvasni. Szabad jelentkezéssel jelezni, ha valamelyik téma ránk is jellemző! Ki az, aki rendszeresen olvas időjárás jelentést. Akár újságban, akár az okostelefonján, ki szokott utánanézni, milyen idő lesz?
Miért érdekel bennünket az időjárás? Egyszerűen azért, mert szeretnénk tudni, hogy mennyit kell majd locsolnunk, kimehetünk-e majd a szabadba végezni a kerti munkálatokat, vagy betervezhetünk-e egy utazást, kirándulást, strandot szeretteinkkel.
Ki az, aki rendszeresen olvas szépirodalmat, regényeket, verseket? Miért olvasunk ilyeneket? Azért, mert örömünket leljük bennük. Izgalmas, drámai történetek, a saját magunk által elképzelt alakok, tájak, egy-egy érzelem gyönyörű megjelenítése mind-mind boldogságot, színt vihetnek hétköznapjainkba.
És még egy kérdésem van: Ki az, aki szeret tudni másokról? Aki rendszeresen olvas a közösségi médiában, a facebookon, vagy más felületeken olyan bejegyzéseket, amelyeket az ismerősei osztanak meg magukról? Igen, szeretünk tudni másokról. Régi barátokról, utcabeliekről, iskolatársakról. Szeretjük tudni, hogy mi van velük, hol nyaralnak, milyen örömük van, vagy éppen milyen szomorúság érte őket. Van, aki ezt az internetről tudja meg, van, aki az utcán, megállva néhány szóra a másikkal, de szeretünk tudni a többi emberről.
Összefoglalva tehát, azt olvassuk, ami örömet okoz, szórakoztat, vagy éppen érdekel bennünket. Azt olvassuk, ami fontos nekünk, ami újdonság, ami másról szól, és amiről szeretnénk többet megtudni.
Ezzel szemben a Biblia teljesen más féle olvasmány. Aki az újdonságokat keresi, az azzal fog szembesülni, hogy régi történetek vannak benne. Aki már évek, évtizedek óta jár templomba, istentiszteletre, és jól ismeri az igét, az nem fog belőle új történetet hallani.
Aztán, aki a Bibliában másokról akar hallani, az szintén csalódni fog. Azzal fog szembesülni, hogy a Szentírás nem másokról, hanem éppen róla szól. Különböző emberek történetein keresztül azt vesszük észre, hogy a mi életünket, döntéseinket, kríziseinket mutatja be. Kálvin János azt mondta a Szentírásra, hogy az tükör, fék és ösztöke az ember számára. Elolvasok egy történetet, és az által Isten tükröt tart elém. Megmutatja benne, milyen vagyok én. Meg akar fékezni a rossz cselekvésében, és ösztönözni szeretne a jóra.
A kérdés az, testvérek? Miért nem olvassuk a Bibliát? Vagy, ha olvassuk, miért veszítjük el olyan hamar a lendületet, az érdeklődést? Miért van az, hogy a legtöbb keresztyén, hitben élő ember gondban van a Bibliaolvasással? Elakadunk benne. Nem értjük. Vagy egyszerűen nem szánunk rá időt.
Többször előfordult már velem, hogy megismerkedtem valakivel, megtudta, hogy lelkész vagyok, és rögtön azt kezdi el bizonygatni, hogy hisz ő a maga módján. Szokott még imádkozni is. De azt nagyon ritkán hozzák fel, hogy olvasnák a Szentírást. Hinni úgy tűnik könnyű, az imádságra is rámondhatjuk, hogy igen, beszélek valamit Istenhez, vagy szoktam tőle kérni dolgokat, de az tény, hogy a bibliaolvasás már egy más téma. Azzal még a hívők is küzdhetnek időnként.
Mai igeszakaszunk, az első zsoltár azonban mégis arra bátorít bennünket, hogy olvassuk az Igét! Vegyük kezünkbe a Szentírást. Nézzük meg, hogy mit mond Dávid az igeolvasó emberekről, miért is javasolja, hogy életünk legfőbb olvasmánya ez legyen!
Egy egyszerű képet hoz elénk a természetből szemléltetésnek. Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja.
A szemléltető kép tehát egy gyönyörű, folyóvíz mellé ültetett fa. Három jellemzőjét nézzük meg most.
- Az elmúlt hetek hősége után azt hiszem nem szükséges túl magyarázni, milyen fontos a növények számára a megfelelő víz mennyiség. A templomkertbe az idén is ültettünk néhány fát, sövényt, és létfontosságú, hogy megfelelően öntözzük őket. Ha kimarad egy hét, máris látni a következményeket. Megsárgulnak a levelek, lekókad a növény, és ha nincs víz, könnyen ki is szárad. Néhány éve ültettem néhány nagy zöld műanyagládába bambuszt, hogy mozdítható sövényt csináljak a kertbe. De bizony, nyáron, amikor a nagy hőségben elmarad a locsolás, könnyen kiszárad. Mivel a növény nem a földbe, hanem attól függetlenül van elültetve, öntözés nélkül esélye sincs a túlélésre.
Mennyivel jobban él az a fa, amely a folyóvíz mellé van ültetve. Természetfilmekben szoktuk látni az égből készült drónfelvételeken, hogy a víz körül mindig élet van. A folyó mellett ott van egy zöld sáv, ahol életben maradnak a növények. Ott, a víz közelében, még a legszélsőségesebb időjárási körülmények között is élet fakad.
Ilyen az élet az Ige mellett. Ha elég közel maradsz, ha figyelsz Isten szavára, akkor tudsz miből táplálkozni. Ha gyökeret eresztesz az Ige irányába, akkor bele tudsz kapaszkodni, és lelki tápanyagokat tudsz szerezni belőle. De ha elhanyagolod, vagy ki se próbálod, akkor olyan leszel, mint egy műanyag ládába ültetett bambusz tő, mint egy virág egy maroknyi földben, egy különálló cserépben, amit magára hagytak, és elfelejtettek öntözni. Elfogy a tápanyag, elmegy az erő, eltűnik a szépség, üdeség, és marad a fonnyadás, elmúlás, halál.
Te melyik lennél szívesebben? A folyóvíz mellé ültetett fa, vagy a ládában küszködő növény? Az első előnye tehát az igeolvasó életnek az ez. Mindig van tápanyag, van miből felfrissülni, új erőt meríteni.
2. A folyóvíz mellé ültetett fa második jellemzője az, hogy idejében megtermi gyümölcsét. Akik gyümölcsfákkal foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy mikor van az ideje a termésnek. Tudják, hogy az sem jó, ha túl hamar, de az sem, ha túl későn jön a termés. A bibliaolvasó ember életében mindig pont időben jön a termés. Ha valaki igét olvas, annak mindenféleképpen következménye lesz. Amikor jön egy próba, a benne elszórt magok kikelnek. Ott vannak kapaszkodóként.
Több gyülekezeti tag is beszámolt már arról, hogy egy-egy betegségben, műtétre várva, vagy gyászt hordozva eszébe jutottak igék, bibliai idézetek, vagy lelki énekek. Aki igét olvas, az idővel gyümölcsöt fog teremni. Az igeolvasásnak gyümölcse van a hétköznapi életben. Egyszerűen eszünkbe jut egy-egy ige, amit sokszor elolvastunk. Vagy eszünkbe jut egy biblia történetből egy szereplő, aki egy hasonló helyzetben Istenre figyelt.
A bibliaórákon szoktunk mindig egy-két bibliaismereti kérdést feltenni az adott témával kapcsolatban. Ki élt meg ilyet a Bibliában? Ki volt hasonló helyzetben? És jó látni, hogy eszünkbe jutnak ilyen történetek. És ezek gyümölccsé válnak egy-egy konkrét élethelyzetben.
És nemcsak a magunk életében, hanem a környezetünk számára is gyümölcs lehet, ha olvassuk az igét. Ha szeretetet, türelmet, hűséget, szorgalmat tanulunk az igéből, vagy Salamonhoz hasonlóan mi is bölcsességet kapunk egy-egy dologban, döntésben, az az igeolvasás gyümölcse. Isten ajándéka. Aki tehát igét olvas, az a megfelelő időben, gyümölcsöt tud teremni a maga és mások javára.
3. És végül pedig, a folyóvíz mellé ültetett fa harmadik jellemzője az, hogy nem hervad el a lombja. Milyen sok hervadó élet van körülöttünk. Megkeseredett emberek, tragikus sorsok, elégedetlenség, irigység, fásultság. Milyen csúnya is egy hervadó fa.
Amikor ide költöztünk, a mostani szalonnasütőhely mellett volt egy nagy meggyfa, talán van, aki emlékszik rá. Gyönyörű volt, és finom volt a gyümölcse is, ráadásul jó nagy árnyékot is adott arra a részre. Az egyik évben azonban egyszer csak azt vettem észre, hogy elkezd hervadni a lombja. Lekókadtak, majd besárgultak a levelek, aztán az egész fa szépen lassan kiégett, kiszáradt. Rossz volt ránézni.
Testvérem! Ne akarj ilyen életet. Isten nem erre hívott el bennünket. Nem azért adta az életünket, hogy aztán elkókadjunk, belefáradjunk, és a kárhozatba menjünk. Ő üdezöld lombot szeretne nekünk. Ehhez azonban kapcsolatban kell lenni a mi Urunkkal. Meg kell szólítanunk a mi Megváltónkat, az Úr Jézust, és a bibliaolvasásban meg kell hallgatnunk az ő válaszát, mondanivalóját.
Ő az élő Ige. Ha a Bibliát olvassuk, az Ő szavát olvassuk. Ha a Bibliát félretesszük, őt tesszük félre. Ha ez kimarad az életünkből, akkor az Úr Jézus marad ki az életünkből. Ha csak egy teher számunkra a bibliaolvasás kényszere, akkor az Úr Jézus az, aki teher számunkra. Ha nem érdekel minket, hogy mi van az aznapi igében, akkor az Úr Jézus üzenete nem érdekel bennünket.
Az Ige Testté lett, közöttünk lakott, és a Bibliában, és Szentlelke által ma is él, és éltetni akar bennünket. Ezért jött a világba, ezért szenvedett ártatlanul, ezért ment fel helyettünk a keresztre, hogy minket folyóvíz melletti fává változtasson, amely idejében megtermi gyümölcsét, és örök életre teremtetett. Vegyük ezt komolyan!
Kedves Testvérek! Mit olvasunk szívesen? -tettem fel a kérdést az elején. Most azt kérdezem: Mit tehetsz azért, hogy előre lépj az igeolvasásban? Miért nem olvasod? Vagy miért nem olvasod többször, alaposabban? Azt mondtuk, azt olvassuk, ami érdekel, ami fontos nekünk, ami másokról szól. Hát olvassuk az Igét, érdekeljen bennünket az Isten életmentő üzenete, amely életünk, örök életünk alapfeltétele. Ma épp a zsoltárok könyvét kezdjük el, és mellé Máté evangéliuma van kirendelve. Ha valamikor, hát egy ilyen alkalommal érdemes elkezdeni, újrakezdeni a Biblia alapos olvasását. Naponta egy zsoltár, naponta néhány vers Jézus életéről. Próbáljuk ki! Szánjunk rá időt! Merítsünk belőle erőt, és életet!
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja.
Isten adjon nekünk ilyen életet! Ámen.