aug
25Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. 26Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 27Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. Máté 11,25-30
Kedves Testvérek. Nyugtalan világban élünk. Ha most össze kellene írnunk, hogy mi is nyugtalanít bennünket ebben a pillanatban, bizonyára rengeteg dolgot fel tudnánk sorolni.
Nyugtalaníthat bennünket például az a sok-sok rendezetlen kapcsolat, amely körülvesz bennünket. Családi viták, válóperek, lázadó gyermekek, vagy rossz útra tért felnőttek, akikkel nem tudunk mit kezdeni. És ránézve más családokra, talán feltesszük magunknak a kérdést: ők miért olyan boldogok? És miért pont nálunk vannak ilyen problémás esetek?
Aztán ott vannak körülöttünk a szintén nyugtalanító betegségek. Ha beszedjük a gyógyszert, akkor a mellékhatások miatt aggódunk, ha nem szedjük be, akkor meg amiatt, hogy el fog húzódni a betegség. Aggódunk a gyermekeink és időseink egészségi állapota miatt, és amikor nekünk is húsúnkba vág a fájdalom, a rossz diagnózis, akkor szintén kétségek közé sodródunk.
És ott vannak a körülöttünk lévő más jellegű problémák is. Jégeső, árvíz, viharok. Amikor egyik nap még minden rendben van, aztán néhány óra alatt rengeteg anyagi kár ér bennünket. Vagy eszünkbe juthatnak a közlekedési balesetek. Sokan rengeteget utaznak, melyik nap ér bennünket baleset? Nemrég jöttem haza Nyíregyházáról, és egy szembe jövő kamion után egy nagy csattanást hallottam, kaptam egy kőfelverődést. Egy pillanat műve volt, és máris ott a repedés az ablakon. De ugyanígy egy pillanat alatt sokkal rosszabul is járhatunk. Egy kátyú, egy fékezés, egy sikertelen előzés, és máris ott a baj. Szinte nem lehet csak úgy nyugodtan élni ezek között a veszélyek között.
És még nem is beszéltünk a háborúról. Mi lenne a viszonylag nyugodt életünkkel, ha egyszer csak itt lenne a háború, és sorra besoroznák a férfiakat a hadseregbe. Egy kárpátaljai lelkész barátommal beszélgettem, aki elmesélte, miben élnek a szülei és az ottani rokonai. Aki nem tudott Magyarországra menekülni, azt rejtegetik, bújtatják, mert jönnek a besorozók, és elviszik akit csak lehet, aztán sokakat néhány hét múlva koporsóban hoznak haza. Micsoda feszültség, micsoda nyugtalanság.
És mindeközben ott van az a sok torz eszme, amely láthatóan világszerte utat tör magának. Nagy port kavart az olimpiai megnyitó, most pedig egy női bokszolóként induló, de egyébként biológiailag férfi sportoló körül van felháborodás. Belenéztem a megnyitóba, de olyan jeleneteket, olyan torz embereket, őröltségeket láttam, hogy inkább nem is néztem tovább. Amit idáig csak sci-fi filmekben láttunk, mint egy kitalált, elképzelhetetlen jövendőbeli világ ábrázolásaként, az most tényleg valóság.
Hát nem nyugtalanít bennünket, hogy mi lesz ennek a vége? Mi lesz 20 év múlva? Mi lesz a gyermekeink, unokáink idejében?
Testvérek, rengeteg nyugtalanító dolog vesz körül bennünket, melyekbe könnyen belefáradhatunk. De éppen ebben a helyzetben szólít meg bennünket az Úr Jézus, azért, hogy megnyugvást adjon nekünk. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Azt gondolom, jó ezt hallani, jó ebben bízni, de attól, hogy ezt az Igét emlegetjük, még nem érkezik meg automatikusan a szívünkbe ez a bizonyos nyugalom. Ugyanis annak, amit Jézus kínál, vannak feltételei. Igénk alapján három ilyen feltételt vizsgáljunk meg röviden. Nézzük meg, hogyan kaphatunk mi is ebből a vágyott nyugalomból Urunktól?
1. Jézus azzal kezdi, hogy jöjjetek énhozzám. Vagyis az első lépés az igazi megnyugváshoz az az, hogy odamenjünk hozzá. Ez azonban egyáltalán nem könnyű. Mert amikor nyugtalanok vagyunk, amikor gond vagy probléma van, akkor legtöbben mindenhová megyünk, csak éppen hozzá nem. Megyünk például a másik emberhez. Megyünk panaszkodni, sajnáltatjuk magunkat, aggódunk, félünk, és csak végső elkeseredésünkben jut eszünkbe, hogy Urunknál kellene nyugalmat keresni.
De az is előfordulhat, hogy magunkban keressük a megoldást. Majd én összeszedem magam, képes vagyok talpra állni, elég ügyes, bölcs és erős vagyok ahhoz, hogy megoldjam ezt a dolgot. És lehet, hogy ideig-óráig egyenesbe jövünk, de valódi megnyugvást így sem nyerünk.
Urunk nagyon jól tudja ezt, ezért is mondja: jöjjetek énhozzám. És milyen érdekes, hogy ez a felszólítás mindenkire vonatkozik. Nem azt mondja, hogy ti, akik erősek vagytok, ti a legsikeresebbek, legéletrevalóbban jöjjetek énhozzám, hanem pont ellenkezőleg. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve. Jöjjetek, ti, akik betegséget hordoztok, anyagi nélkülözésben éltek, gyászoltok, aggódtok, próbákat éltek át, jöjjetek hozzám a megnyugvásért.
Testvérek, jó ezt hallani. Jó azt érezni, hogy Jézusnak így is kellünk. A magunk gondjaival, bajaival együtt is. Ha úgy érzed, hogy megfáradtál, vagy ha valamivel meg van terhelve az életed, akkor ma neked is szól az Úr Jézus hívása: Jöjjetek énhozzám mindnyájan. A megnyugváshoz való első lépés tehát ez, engedni az Ő hívásának, és odamenni hozzá.
2. Második feltételként Jézus azt mondja, hogy vegyétek fel az én igámat. Az iga kifejezés ebben az esetben bizonyára egy páros igára vonatkozik. Középen van a kocsirúd, egyik oldalán az egyik állat, a másikon pedig a másik. Vagyis ketten húzzák az igát. Jézus azzal, hogy ezt a képet használja, arra utal, hogy Ő olyan igába hív bennünket, amelyben a húzó társunk Ő maga. Vannak a terheink, amelyeket csakis az igával tudunk elhúzni, és Ő az, aki a kocsirúd másik oldalán segít nekünk az előrehaladásban. És higgyük el, Ő húzza a nagyobb részt. Ő az, aki miatt mozdulnak a terhek.
Talán legtöbben láttuk már a Passió című filmet, amely az Úr Jézus szenvedéséről szól. Az a részlet jutott eszembe ebből a filmből, amikor Jézus a keresztjét viszi, és odaállítják Cirénei Simont, hogy segítsen neki a teher cipelésében. Összekapaszkodnak, látszólag Simon viszi a nagyobb terhet, hiszen Jézus már legyengült, elfáradt, szinte Őt is az odaállított férfi segíti a lépésben, de közben épp az ellenkezője történik. A szenvedő Úr Jézus azzal, hogy életét adja az emberekért, köztük ezért a Simonért is, a bűn óriási terhét viszi a hátán. És a Megváltáskor valóban ez történt. Jézus azt mondja, hogy vegyétek fel az én igámat, és közben ő vette fel a mi igánkat. Emberré lett, szenvedett, meghalt, megjárta a kárhozatot, pedig mindez a mi terhünk volna. Nekünk kéne meghalni a bűneink miatt, és nekünk kellene a kárhozatra jutnunk.
Vegyétek fel az én igámat mondja Jézus, aki legsúlyosabb terheinket vállalta önként magára. Hát ne hátráljunk, amikor erre hív, hiszen vele egy igában csak könnyebb lehet a teher. Ha Ő van ott mellettünk, ha vele együtt mozdulunk, vele cipeljük a terheket, meg fogjuk tapasztalni, hogy a nagyját átveszi, átvállalja. Mi is érezzük a súlyt, marad nekünk is valamennyi, de érezni fogjuk, hogy vele sokkal könnyebb.
3. Jöjjetek énhozzám, vegyétek fel az én igámat, és harmadjára “tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű…” Alázatot és szelídséget tanulni Jézustól. Sokszor hiányzik ez a tőle megtanulható alázat a terhek hordozása közben.
Én nem ezt érdemlem. Miért pont én szenvedek? Miért az én családtagom beteg? Miért nem könnyebbül a teher? Ha képesek vagyunk megtanulni a jézusi alázatot, akkor nemcsak a magunk terhét vesszük észre. Az Úr Jézus egész földi munkálkodása arról szólt, hogy mások terhére figyelt, és azokat próbálta könnyíteni. Egyedül elfogatása éjszakáján tárja Mennyei Atyja elé saját terhét, amikor azt kéri, hogy ha lehet, távozzon el tőle ez a pohár. De akkor is, vért verejtékezve imádkozott, hogy egyértelművé váljon számára Isten akarata. És mivel alázattal elfogadta küldetését, halálával a lehető legnagyobb terhet vette magára. Megalázta magát, egészen a kereszthalálig. Azért tette ezt, mert nem a saját terhét, hanem a mi terhünket nézte. Tudta, hogyha Ő nem veszi le rólunk a bűn súlyát, akkor mi mindnyájan elveszünk.
Hát ez az alázat segíthet nekünk is a terhek hordozásában. Ha észrevesszük a másik terhét is. Amíg csak magunkra figyelünk, nekünk a legnehezebb az élet. De amint ránézünk a mellettünk lévőre, amint végiggondoljuk, milyen sorsok vannak körülöttünk, rögtön elszégyelljük magunkat. Mi panaszkodunk, amikor nálunk sokkal rosszabb helyzetben is élnek emberek? Tanuljuk meg ezt a jézusi alázatot, és könnyebb lesz a teher hordozása. Még talán hálásak is leszünk Istennek, hogy nincs nagyobb nyomorúság az életünkben. Biztosan van, ami nehéz, de biztosan találnánk olyan embert, akinek még nehezebb. De ehhez a felismeréshez, alázatra van szükség. Könnyű azt mondani, hogy velem jól kiszúrt az Isten. De azt megvallani, hogy még így is hálás vagyok, csak az alázatosak tudják.
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű.
Kedves testvérek. Ha igazi megnyugvásra, valódi békességre vágyunk, három lépést mindenképpen meg kell tennünk. Először is engedjünk a hívásnak és menjünk oda Jézushoz, másodszor álljunk be mellé, hogy Ő segíthessen terheink hordozásában, harmadszor pedig tanuljuk meg tőle az alázatot, amely észreveszi, hogy másnak talán sokkal több a terhe. Adja Isten, hogy képesek legyünk ezekre a lépésekre, és már itt a földön is elnyerjük a benne való valódi megnyugvást. Ámen.