okt
Máté 27,15-26
15Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? 18Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.
19Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. 20A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21A helytartó újra megkérdezte őket: Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon? Azok ezt mondták: Barabbást. 22Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele! 23Azután ezt kérdezte: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! 24Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a zavargás még nagyobb lesz, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta a kezét, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! 25Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! 26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.
Kedves Testvérek! Talán többen hallottuk ma reggel, hogy milyen nagy felháborodást keltett az a botrány, amely egy hatalmas bírósági csalásról szólt. Ilyen és hasonló szalagcímeket adtak a történteknek: Botrány és hazugság a bíróságon! Csalással és hangulatkeltéssel mentették fel az elítélt bűnözőt. Igazságtalanul végezték ki a gyógyításairól és jótetteiről híres tanítót! Megdöbbentő, hogy a mai világban ilyen és hasonló dolgok történhetnek.
Testvérek! Mielőtt bárki azt hinné, hogy lemaradt valamiről, hadd nyugtassak meg mindenkit, nem volt ma reggel ilyesmi a hírekben. De hallva ezeket a kitalált híreket, bizonyára el tudjuk képzelni, milyen nagy felháborodás lenne ma, ha egy olyan ítéletvégrehajtással szembesülnénk, mint amilyenről ez a mai történet szól. Ha ma bármelyik hírportál előállna egy ilyen történettel, valószínűleg óriási visszhangja lenne az országban, sőt talán még a határokon túl is. Azért, mert egy demokratikus országban ilyen nem történhet meg. Ezért is megdöbbentő, hogy az ókori római birodalom területén ilyen ítéletvégrehajtásra kerülhetett sor. Akkori és mai szemmel is botrányos az a jelenet, amelyben az igazságot ismerő Pilátus a hazugság mellett foglalt állást, és Barabbás helyett Jézust ítélte halálra.
Jézus elítélésének, és halálának napján a világ kifordult magából. A főpapok, írástudók, az ünneplő jeruzsálemi tömeg tagjai mind kifordultak magukból. Érthetetlen és tragikus a Jézust körbevevő sokaság viselkedése, és a próféciák beteljesedésén kívül semmilyen más magyarázat nincs a történtekre. De ha mélyebben megnézzük, milyen mozgatórugók állnak Pilátus döntése mögött, olyan bűnöket találunk, amelyek ma is ugyanúgy jelen vannak a mindennapjainkban. Irigység, a bűnhöz való asszisztálás, és önigazolás. Mai istentiszteletünkön vegyük sorra ezeket, és gondoljuk át, mennyire jellemzik ezek a bűnök a mi életünket!
1.Az első bűn, amely nagypénteken elindította a lavinát, az nem volt más, mint az irigység. Máté evangéliuma a történet első mondatában konkrétan meg is említi, hogy Pilátus tisztában volt vele: a főpapok irigységből adták át Jézust. Ez az ember egyik legősibb és legalattomosabb bűne. Már az Éden kertben is ez volt az első kísértés. Olyanok lehetünk, mint az Isten? Neki jobb, mint nekünk? Hát micsoda dolog ez? Nekünk is jár az ismeret, a jó és a rossz tudása, szerezzük hát meg, amint lehet!
A főpapok és írástudók fő motivációja is ez volt. Jézus sikere, népszerűsége, tanításainak ereje zavarta őket. Irigyek voltak, mert féltek, hogy elveszítik a hatalmukat és befolyásukat. És ez annyira elvakította őket, hogy inkább választották Jézus halálát, mint hogy szembenézzenek saját hibáikkal, bűneikkel és ők is megtérjenek Jézus tanítására.
Sajnos az irigység ma is körülvesz bennünket. Gondoljunk bele: hányszor találkozunk olyan helyzettel, amikor valaki a másik sikerét látva irigy lesz, és inkább keresztbe tesz neki, minthogy örülne az eredményeinek? Legyen szó a családról, munkahelyi előléptetésről, iskolai eredményekről, vagy akár a közösségi médiában látott sikerekről.
Házastársak irigykednek egymásra, amiért a gyermekük a másikat is szereti, vagy őt jobban szereti. Gyermekek irigykednek testvéreikre, mert nekik jobban megy valami, vagy ők valamiben többet kaptak szüleiktől. Régi barátok, kedves ismerősök nézegetik sóvárogva a másik megosztott képeit, és azt kívánják, bár nekik is olyan sikereik, örömeik lennének, mint annak, akit figyelnek. Szomszédok kapcsolatait rontja meg az irigy tekintet, az önsajnálat és a másikról való gúnyos beszéd. De még gyülekezetek között is ellenségeskedést okozhat, ha egymásra irigy szemmel néznek, és nem a testvért, hanem a riválist látják a másikban.
Testvérem! Te kire vagy irigy? Kit nem nézel jó szemmel? Kitől sajnálod az örömöt, a pénzt, a sikert? És miért vagy irigy? Te nem kaptál semmit? Veled elbánt az élet? Neked nem jutott abból, amiből járt volna? Vegyük észre, hogy az irigység nem visz bennünket előre. Magunknak és másoknak is kárt okozhatunk vele, de jó soha nem sül ki belőle. Nézzünk magunkba, és takarítsuk ki életünkből az irigységet.
2. Történetünk főszereplőinek második kiemelkedő bűne az volt, hogy asszisztáltak Jézus kereszthalálához. Pilátus, bár tudta, hogy mi az igazság, képtelen volt az igazságszolgáltatásra. Nem igazságot szolgáltatott, hanem a főpapokat, és a felbujtott tömeg akaratát szolgálta ki. Próbálta kihúzni magát a felelősség alól, de nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Jézust keresztre feszítsék.
Ugyanezt tette a jelenlevő tömeg is. Választhattak Barabbás és Jézus között. De ők sem az igazságot keresték, hanem felbujtóikat követték. Nem álltak ellen, nem emelték fel a hangjukat Jézus érdekében, hanem hagyták, hogy rajtuk keresztül megfogalmazódjon az ítélet. Asszisztáltak. Hozzájárultak a történtekhez.
Aki szokott foci meccseket nézni, és jártas a labdarúgásban, tudja, milyen nagy szerepe van a gólpassznak. Úgy is szokták ezt nevezni, hogy assziszt. Ez a gólt megelőző és azt előkészítő utolsó passz. A statisztikákban nemcsak azt rögzítik, hogy ki a gólszerző, hanem bizony azt is felírják, hogy ki mennyi asszisztot, mennyi gólpasszt adott, mert számos gól nagy részben a kiváló gólpassznak köszönhető.
Így működik ez a bűnben is. Rengeteget számít az előkészítése. Az, hogy nem szólunk bele, nem állítjuk meg a másikat, az is egyfajta asszisztálásnak számít. Még akkor is, ha nem mi követjük el konkrétan a bűnt. Hány és hány bűnben vagyunk ilyen asszisztáló, közreműködő részesek. Amikor tétlenül nézzük, hogy szenved a másik, és nem tudunk egy bátorító szót sem mondani neki, akkor asszisztálunk szenvedéséhez. Amikor részt veszünk egy lejárató kampányban, mert valakit rossz indulattal kibeszélünk, rágalmazunk. Amikor az indulatra indulattal felelünk. Valaki elkezd velünk veszekedni, mi pedig haraggal visszavágunk, tovább szítva a konfliktust. Vagy amikor elnézzük mások bűneit, és azt mondjuk: „ez nem az én dolgom”, semmi közöm hozzá. A Jézust körülvevő tömeg tagjai hallgattak az írástudókra, és csendes vagy olykor hangos jelenlétükkel közreműködtek az Úr Jézus elítélésében.
Kedves Testvérek! Mi milyen bűnökhöz asszisztálunk? Milyen helyzetekben maradunk némák, szótlanok, mintha egyetértenénk a bűnösökkel? Miért gondoljuk azt, hogy ez nem a mi felelősségünk? Álljatok ellene az ördögnek, és az elfut tőletek – mondja az Ige!
3. És végül, a kereszthez vezető harmadik bűn az önigazolás volt. Önigazolásnak azt nevezzük, amikor például egy olyan tettünket próbáljuk amivel egyébként nem értünk egyet. Például elhatározzuk, hogy odafigyelünk az étkezésünkre, mert szeretnénk néhány kilót fogyni, elkezdünk mozogni, kevesebb édességet enni, aztán pedig egy este leülünk 10 órakor szalonnát, vagy valami jó zsíros dolgot enni. Ilyenkor szoktak jönni az önigazoló mondatok: Ma nagyon fárasztó napom volt, megérdemlek egy kis jutalmat. Ma sokat mozogtam, ennyi kell, hogy jól érezzem magam.
Pilátus pontosan így viselkedett. Hivatalosan ő maga volt az igazságszolgáltatás, a bíró, mégsem úgy járt el, ahogyan egyébként igazságérzete megkívánta volna. Bár látta, hogy Jézus ártatlan, tudta, mi lett volna a helyes döntés, mégis meghajolt a tömeg előtt. Megmosta kezeit, hogy igazolja magát, de ezzel a kézmosással leplezte le igazán lelkiismeretfurdalását. Tudta, hogy hibát követett el, de megpróbálta lemosni magáról a bűn terhét.
Milyen sokszor próbáljuk mi is különböző kifogásokkal megnyugtatni a lelkiismeretünket. Amikor bűnbe esünk, jönnek az önigazoló mondatok. „Mindenki ezt csinálja. Én csak a körülmények áldozata vagyok, nem tehettem mást. Ez nem is olyan nagy bűn.” És ezekkel a mondatokkal megpróbáljuk felmenteni magunkat. Mossuk a kezünket, de közben tudjuk, ettől még nem leszünk ártatlanok.
Láthattuk tehát testvérek, mennyire kifordult magából a világ. Irigység tombol, asszisztálunk a bűnhöz, ha pedig valamit helytelenül teszünk, az önigazolással mentegetjük magunkat. A kérdés az, hogy mit tehetünk ez ellen? Az Úr Jézus példát adott nekünk. Ő nem volt irigy, nem hajolt meg az ördög akarata előtt, nem kereste a kifogásokat, hanem hű maradt Mennyei Atyjához és saját küldetéséhez, és vállalta értünk és helyettünk a kereszthalált. Vérét adta, hogy minket megmentsen az örök kárhozatból. És így teljesedett be az a mondat, amit a „feszítsd meg”-et kiáltó sokaság mondott nagypénteken. „Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!” A tömeg tagjai úgy gondolták, ők vállalják a felelősséget Jézus haláláért. Azonban Jézus vére a kereszten megváltásukért kiáltott fel az Atyához. Általa valóban rájuk és gyermekeikre szállt a vér, amely nem ítéletet, hanem kegyelmet hozott minden embernek.
Az Ő vére azóta is ránk, és gyermekeinkre száll, azért, hogy vele való örök közösségünk lehessen. Ezért hálából mi is megtehetjük azt, ami rajtunk áll. Harcoljunk az irigység ellen azzal, hogy megtanulunk örülni mások sikerének. Ne asszisztáljunk a bűnhöz, hanem álljunk ki az igazság mellett akkor is, amikor az kényelmetlen. És harmadjára ne essünk bele az önigazolás csapdájába, hanem nézzünk szembe bűneinkkel, és kérjük Isten kegyelmét és bocsánatát.