nov
Zsoltárok könyve 126.
1Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. 2Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! 3Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. 4Fordítsd jóra sorsunkat, URam, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! 5Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. 6Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.
Irigykedve és kétkedve olvassuk ennek a zsoltárnak az elejét. „Jóra fordította Sion sorsát az Úr, megtelt a szánk nevetéssel, örömkiáltás volt nyelvünkön.” Irigykedünk, mert mi sokszor nem ezt érezzük. Nem érezzük, hogy jóra fordította volna a sorsunkat Isten, amikor például egyik napról a másikra jön egy váratlan betegség, baleset, lelki megterhelés. A héten voltam a kórházban látogatóban, de szomorú volt tapasztalni, hogy több gyülekezeti taggal is összefutottam. Félreértés ne essék, jó volt velük találkozni, csak nem volt jó a kórházban látni őket. Sőt, időközben még az is kiderült, hogy olyan testvérünk is bekerült, akinek nem is tudtam a rosszullétéről. Milyen keveset tudunk egymás valódi fizikai, vagy lelki állapotáról. Nem is sejtjük, ki mitől szenved a hétköznapokban. Nem tudjuk, kinek milyen megterhelést jelent talpra állni, elvégezni a ház körüli feladatokat. Nem biztos, hogy tisztában vagyunk vele, hogy kinek mennyire fárasztó a munkája, vagy a családi helyzete, ki mibe megy haza innen az istentiszteletről.
És az ilyen meglévő terheink mellett adventhez közeledve még azt is érezhetjük, hogy szorul a hurok. Ebben az időszakban sokunkban egyre fokozódik a feszültség, bővül a tennivalóink listája, csökken az összeg a bankszámlánkon, és már előre tartunk a kínos találkozásoktól, váratlan családi helyzetektől. Jóra fordulna a sorsunk? Ritkán érezzük így. A nevetés helyett inkább panasszal van tele a szánk, az örömkiáltás helyett pedig sokszor aggodalom, kétségbeesés hangzik az ajkunkról.
Izrael népe azonban a felolvasott igeszakasz szerint valóban egy ilyen áldott állapotba került. „Mikor jóra fordította Sion sorság az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömiáltás volt nyelvünkön.” A zsoltár Izrael népének arról az időszakáról beszél itt, amikor a a babiloni fogságban meghallották a hírt, hogy hazamehetnek otthonukba. Korábban évtizedekig száműzetésben éltek a babiloni birodalomban, de Círusz perzsa király elrendelte, hogy térjenek vissza hazájukba. 70 év után végre újra azt érezték, hogy Isten jóra fordította sorsukat. Végre újra nevethettek. Végre reménység telepedhetett a szívükre. Végre valósággá vált az, amiben már nem is reménykedtek, és újra Jeruzsálem irányába vehették az irányt.
Aki nem volt fogságban, az nem tudja átérezni ezt a leírhatatlan örömöt. Olyan felszabadult öröm lehetett, amilyet ritkán tapasztalunk meg életünk során. Hasonló érzés lehet, mint amikor valaki éveken át tanul, szakmát szerez, vagy megkapja a diplomáját, és az utolsó vizsga után leírhatatlan örömmel jön ki a vizsgabizottságtól, mert sikerült az, amire vágyott. Olyan érzés lehet ez, mint amikor valamin sokat dolgozunk, és a végén meg van a látszatja, az eredménye annak, és örömmel, nevetve kiáltunk fel: ez az, kész van, szuper, megcsináltam! Olyan ez, mint amikor a szülők aggódva várják a gyermek születését, és végül kiderül, hogy minden rendben van, egészségesen született a kicsi. Szinte szárnyalva jön ki a kórházból az apuka, anyuka, olyan boldog abban a pillanatban. Olyan ez, mint amikor egy betegség, baleset után végre elhagyhatjuk a kórházat, jó leletekkel, boldogan, felszabadultan, mert vége van, nincs tovább. Mintha álmodna az ember, és attól tartana, hogy hamarosan fel kell ébrednie. A nép tagjai hálásak voltak Isten szabadító tettéért, és hasonló érzésekkel, boldogan keltek útra.
Kedves Testvérem! Neked volt-e ilyen élményed? Ha visszagondolsz eddigi életedre, eszedbe jut-e néhány olyan helyzet, amelyben ennyire boldog voltál? Nevettél-e felszabadultan, ugráltál-e valaha örömödben? Érezted-e, hogy Isten jóra fordította a sorsodat? Ha igen, akkor mai első üzenetünk az: őrizd meg jól ezeket az emlékeket. Ahogyan a zsoltáros előveszi Izrael történelmének ezt a csodálatos szabadulás élményét, úgy vedd elő te is időnként életed örömeit. Vedd észre, ha Isten épp jóra fordítja a sorsodat, és emlékezz az ilyen időszakokra! Jusson eszedbe mindaz, amit Istentől kaptál ajándékba.
Magasztald őt, ha jól vagy. Kiálts fel te is, ahogy a nép tette: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk! Sőt, ne is tartsd magadban ezt az élményt, hanem beszélj róla, mondd el másoknak, hogy a körülötted lévők is érzékeljék, hogy Istentől kaptad az áldásokat. Igénkben Izrael szabadulását látva nemcsak a nép tagjai, hanem a más nemzetiségű emberek is felkiáltottak: „Hatalmas dolgot tett velük az Úr!” Éld meg úgy a jó napokat, hogy mások is tudják, Istennek vagy hálás. És kapaszkodj ezekbe az élményekbe, amikor jön a nehézség, nehogy maga alá temessen a próbák sokasága.
2. Mert a jólét, a szabadulás után menetrendszerűen érkezik a megpróbáltatás is. Erről szól a zsoltár második szakasza. Bár a fogságban nagyon jó volt hallani, hogy végre hazamehetnek, de az újrakezdés az már nem volt ennyire egyszerű. Tulajdonképpen egy maroknyi maradék indult haza, hiszen sokan már a fogságba születtek, ott élték le egész életüket, és nem akartak mindent hátra hagyni. Volt, aki ott maradt Babilon földjén. A hazatérőknek pedig szinte a semmiből kellett újraépíteniük az országot, és saját életüket. Munkaerőre, anyagiakra, és védelemre lett volna szükségük, ráadásul azonnal. Így aztán Istenhez fordultak imádságukkal. Így kérték az Urat: „Fordítsd jóra sorsunkat Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!” Ebben a kérésben a déli, sivatagos területekre hivatkoztak, ahol a kiszáradt patakmedrek a hirtelen, nagy esőzések következtében egyik napról a másikra áradó folyókká változtak. Az esőzések után minden kizöldült, és virágba borult. Ilyen bőséges és gyors áldást kértek Istentől ebben a megpróbáló helyzetben.
A hazatérést követő első év ugyanis komoly egzisztenciális problémákat hozott számukra. Az első évben ugyanis érthető módon nem volt aratni való. Csak vetni tudtak, amiből aztán a következő évben remélhették a termést. És amikor a vetőmagnak is híján voltak, kérdés volt, hogy elvessék-e a magokat a következő évi aratás reményében, vagy inkább odaadják a családnak, gyermekeknek, ennivaló formájában? Erre a helyzetre utal az 5-6. vers is: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.” A szűkös körülmények miatt könnyekkel vetettek, de bíztak abban, hogy Isten majd gondoskodik az aratásról is.
Kedves Testvérek! Mi is kerülhetünk ilyen nehéz helyzetbe. Mai zsoltárunkban azonban Isten arra bátorít, hogy a próbák idején is tekintsünk előre. A választott nép tagjai elvetették a magokat, mert bíztak abban, hogy lesz termés. Lehet, hogy könnyekkel vetettek, de hitték, hogy Istennek van hatalma arra, hogy gondoskodjon róluk. Tudták, hogy az aktuális szenvedésükhöz képest hatalmas örömben lesz részük, ha most átvészelik ezt az időszakot.
Ilyen hitbeli előre tekintésről beszél Pál apostol is a római levélben: „A jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” Ő viszont már nem egy éves távlatokban gondolkodik, nem a jövő évi termésben reménykedik, hanem az örök életre, a mennyországra tekint előre. Úgy tekint az éppen aktuális próbáira, hogy közben az örök életre készül Isten országában. Úgy végzi a dolgait, úgy beszél az Úr Jézusról, úgy él a nehézségek között is, hogy tudja, milyen nagyszerű dolgokat készít el neki Isten. És mit mond? A kettőt össze sem lehet hasonlítani.
A jelen szenvedéseit, és mindazt, ami ránk vár, nem is lehet egy lapon említeni. Azt, hogy Isten nekünk is részt kínál az ő dicsőségében, azt, hogy bemehetünk az Ő országába, össze sem lehet hasonlítani azokkal az átmeneti, földi próbákkal, amelyekben részünk van. Isten azért adta értünk az Úr Jézust a keresztre, hogy ne az örök szenvedés legyen a sorsunk. Ő halt meg a mi bűneink miatt, és Ő szenvedett azért, hogy minket megmentsen az örök szenvedésből, a kárhozatból. Miatta tekinthetünk előre bizalommal, mint akik tudják, hogy a lényeg majd csak ezután jön, az Isten országában.
Kedves Testvérem! Amikor próbát élsz át, tudsz-e előre tekinteni? Tudsz-e úgy vetni, hogy bízol az aratásban? Tudod-e úgy végezni a munkádat, hogy bízol az Istennel való jövődben? Képes vagy-e úgy hordozni egy betegséget, testi vagy lelki terhet, hogy hiszel az örök életben? Ki tudsz-e tartani a földi próbák közepette reménységgel, mint aki tovább lát a láthatóknál?
Mai zsoltárunkban Isten két segítséget kínál a talpon maradáshoz. Mit tehetsz, ha próbákban élsz? Először is tekints visszafelé. Vedd észre, ne feledd el, hogy Isten mennyi jót tett veled. Emlékezz, ahogyan Izrael népe is emlékezett, és számon tartotta Isten szabadításait.
Másrészt pedig tekints előre bizalommal. Tudd, hogy Isten már mindent elkészített, és Fiában, az Úr Jézusban örök életet kínál számunkra. Olyan életet, amely minden földi próbát felülír, és amelyet véget nem érő, örök boldogságot jelent. Adja Isten, hogy addig is belé kapaszkodjunk, és rá nézve már ma is őszintén ki tudjuk mondani: „Megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás van nyelvünkön. Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk!” Ámen.