dec
Textus: 2 Sámuel 5,1-25
Ezután elment Dávidhoz Izráel összes törzse Hebrónba, és ezt mondta: Nézd, mi a csontod és húsod vagyunk! 2Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az ÚR: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! 3Megjelent tehát Izráel valamennyi véne a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává.
4Harmincesztendős volt Dávid, amikor királlyá lett, és negyven esztendeig uralkodott. 5Júda királya volt Hebrónban hét esztendeig és hat hónapig, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig volt egész Izráel és Júda királya.
6A király pedig embereivel együtt fölvonult Jeruzsálem alá az országban lakó jebúsziak ellen. Azok azonban ezt mondták Dávidnak: Ide ugyan nem jössz be! Hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged! Mert azt gondolták, hogy Dávid nem tud bemenni oda. 7Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa. 8És ezt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához! Mert ezeket a sántákat és vakokat szívből gyűlöli Dávid. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a templomba!
9Ezután letelepedett Dávid a sziklavárban, és elnevezte azt Dávid városának. Körülötte építkezni kezdett Dávid, a Milló-erődtől fogva befelé. 10Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.
11Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, azután cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket, akik palotát építettek Dávidnak. 12Ekkor megértette Dávid, hogy az ÚR megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára.
13Miután Dávid Hebrónból Jeruzsálembe költözött, még ott is vett el másodfeleségeket és feleségeket, és még születtek Dávidnak fiai és leányai. 14Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 15Jibhár, Elísúa, Nefeg és Jáfía, 16Elísámá, Eljádá és Elífelet.
17Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot fölkenték Izráel királyává, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz. 18A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáím-völgyet. 19Akkor megkérdezte Dávid az URat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe adom a filiszteusokat! 20Benyomult tehát Dávid Baal-Perácímba, megverte ott őket Dávid, és ezt mondta: Áttört az ÚR ellenségeimen, mint víz a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácímnak. 21A filiszteusok otthagyták bálványaikat, Dávid és emberei pedig összeszedték azokat. 22Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáím-völgyet. 23Ekkor Dávid megkérdezte az URat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük! 24Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát. 25Dávid úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az ÚR, és vágta a filiszteusokat Gebától egészen a Gézerbe vezető útig.
Kedves Testvérek! Így advent első vasárnapján hadd kezdjem három kérdéssel. Kézfeltartással lehet válaszolni.
- Ki az közöttünk, aki már legalább egy valakinek megvette, vagy elkészítette a karácsonyi ajándékát?
- Ki az közöttünk, aki már a család egy részével leszervezte, hogy mikor fognak találkozni az ünnepben?
- Ki az, aki úgy érzi, még semmit sem készült Karácsonyra?
A közvéleménykutatás eredménye az, hogy legtöbben tervezünk. Meg van a tervünk az adventre, és a Karácsonyra. Lehet, hogy még nem vágtunk bele, vagy nem gondoltuk át minden részletét, de azért nagyjából már körvonalazódik, hogy kivel, mikor hogyan találkozunk, és mit fogunk csinálni.
Az évnek ebben a szakaszában az én munkám is részben erről szól. Mindent időben meg kell tervezni. Kinek, mikor, milyen alkalom lesz? Hány gyertyát és meddig kell megrendelni az adventi koszorúkhoz? Mikor kell elküldeni a gyülekezeti naptárhoz való képeket? Mikor kell megrendelni a Bibliaolvasó kalauzt? Mikor készítjük össze és mikor adjuk oda a hittanos gyermekek ajándékát? Mikor melyik éneket próbáljuk el a zenekarral az adventi szolgálatokra készülve? Mikor küldjük ki a konfirmandusokat a legátuspénzt gyűjteni?
Ahhoz, hogy minden zökkenőmentesen haladjon, kell egy jó terv. Így van ez a családban, a gyülekezetben, személyes életünkben, adventben is, de talán az év többi részében is. És lehet, hogy te is úgy vagy itt testvérem, hogy van egy egész jó terved. Átgondoltad, amit lehet, tudod, mire számítasz, és talán már várod is, hogy a terved lépésről lépésre megvalósuljon.
A mai napra rendelt igeszakaszt olvasva azonban azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy vajon mi az Isten terve? Nekünk megvan a saját tervünk, de vajon mi az Isten terve velünk ebben az adventben?
Felolvasott igeszakaszunkban két olyan történetet is találunk, amely arról szól, hogy az emberek Isten tervét akarták követni. Nézzük meg most ezeket, és gondoljuk át, miért is járunk jól azzal, ha nem csak a magunk, hanem Isten tervét is szem előtt tartjuk!
1. Sámuel próféta második könyvének 5. fejezete azzal kezdődik, hogy Izráel összes törzse elment Dávidhoz, és egy őszinte vallomással álltak elé. Az előzményekből tudhatjuk, hogy Saul király halála után a választott nép két részre szakadt. A júdaiak Dávidot kenték fel királyuknak, az izraeliek pedig Saul utódjait támogatták. Ebből az ellentétből aztán véres háború lett, úgy, hogy egyébként egy néphez tartoztak. Ez az ellentét abból fakadt, hogy Izrael törzsei nem fogadták el Isten akaratát. Nem követték Dávidot, akit Sámuel próféta felkent, hanem a bukott, és Istentől eltávolodott Saul vérvonalát akarták megmenteni.
A mai szakaszban azonban már azt láthatjuk, hogy végül mégis elmentek Dávidhoz, szövetséget kötöttek vele, és királlyá kenték őt. Isten korábbi kijelentésére hivatkoztak, amikor ezt mondták Dávidnak: „Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme!” Vagyis ezzel elismerték, hogy Isten akarata az, hogy Dávid legyen az uralkodó. Belátták, hogy ők ellenkeztek idáig, de most már leborulnak az Úr akarata előtt, és királyukként tekintenek Dávidra. Így aztán összesen háromszor kenték fel Dávidot királlyá. Először még Sámuel próféta kente fel, majd Júda törzsei, végül pedig, ezzel a mostani felkenetéssel mind a 12 törzs uralkodójává vált Dávid. Volt egy emberi terv, hogy majd Saul fiai lesznek az uralkodók, de végül felülkerekedett Isten terve, és az egész nép javára vált, hogy Izrael törzsei is Dávidot választották.
2. A másik történet pedig egy konkrét háborúról szólt, amit Dávid vívott a filiszteusokkal. A filiszteusok támadást indítottak Izrael ellen, mert attól tartottak, hogy Dávid királysága nagyon meg fog erősödni. Ő azonban ebben a kiélezett helyzetben nem a maga feje után ment, nem szállt fejébe a hirtelen jött dicsőség, hanem két ütközet előtt is azt olvassuk: megkérdezte az Urat.
Isten pedig, mindkét alkalommal válaszolt neki. Először egy frontális támadást javasolt az Úr, másodszor pedig azt mondta, hogy oldalról, lesből indítsák a támadást. Mivel Dávid kíváncsi volt Isten vezetésére, részletes tervet kapott, amely által hatékonyan szembeszállhatott az ellenséggel.
Így aztán, az egyesülés, és a filiszteusokkal szembeni győztes hadjárat következtében Dávid királysága megerősödött. Így ír róla a Biblia: „Egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene.” Mivel Isten tervére figyelt, jöttek az áldások. Városokat foglalt el, például a későbbi Jeruzsálemet, gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, amelyek később még nagy hasznára lesznek az építkezésben. És jöttek az áldások, jöttek a hódítások, és a nép virágzó korszaka következett ezután. Mindezt átélve Dávid, belátta, jó döntés volt az Úr akaratára hagyatkozni. Így számol be erről a 12. vers: „Ekkor megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette királyságát Izráelben, és hogy naggyá tette királyságát népének, Izráelnek a javára.”
3. Kedves Testvérem! Jó, ha van terved az adventi időszakra. Nagyszerű, ha nem hagysz mindent az utolsó pillanatra, és nem teszed te magadnak feszültté az ünnepet és a készülődést. De vajon mi az Isten terve? Vajon megkérdezed-e őt ebben az adventben, hogy Te mit szeretnél velem tenni Uram? Vagy mit szeretnél általam tenni másokkal?
A mai két történet által azt üzeni Isten: fordulj hozzám, kérdezz meg, mert nekem is van tervem! Szeretném, ha jól járnál. Szeretném, ha az advented áldott lenne. Szeretném, ha lelkileg felemelkednél, megerősödnél, megnyugodnál, ünnepelnél! Szeretném, ha lépésről lépésre tudnál követni! Szeretném, ha érdekelne, mit mondok neked napról napra, hétről hétre. Szeretném, ha tudnád, mikor merre kell menned, mikor kin kell segítened, mikor mit kell mondanod, hogyan kell viselkedned.
A kérdés az, Testvérek: kinek a tervét fogjuk követni 2024 adventjében? Ha megkérdezné Isten, hogy szeretnéd-e az Ő tervét követni, felemelnéd-e a kezed, jelentkeznél-e? És ha igen, vajon betartod-e vállalásodat?
Engedd, hogy Isten megmutassa neked az Ő tervét, és megáldhasson általa. Mert ahol az Ő terve megvalósul, ott áldás, felemelkedés, békesség következik. Így volt ez Dávid idejében, és így volt ez az Úr Jézus idejében is. Az Ő megérkezésében, megváltó művében is Isten akarata valósult meg, mely által mi is bűnbocsánatot és örök életet nyerhetünk. Hát a magunk emberi tervei mellett keressük legfőképpen az Ő tervét adventben, hogy valódi ünnepünk, és vele való áldott közösségünk legyen! Ámen.