dec
12Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. 13Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.
14Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, 15miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. 16Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, 17és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. 18Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Efézus 2,12-18
Kedves Testvérek! Három kor, három történet, mégis egy üzenet. Mai zenés istentiszteletünkön nézzük meg, hogy találkozik egymással a modern reklám, az újszövetségi gyülekezet kora, illetve az Úr Jézus születésének időszaka.
1.Néhány héttel ezelőtt találkoztam ezzel a kis filmmel, többször is megnéztem egymás után, és már akkor úgy éreztem, hogy az ünnepben mindenképpen meg fogom mutatni a gyülekezetnek is. A kis filmnek csupán a végén jövünk rá arra, hogy a két kislány tulajdonképpen két külön világban él. Másak a házak az egyik oldalon, mint a másikon. Másként öltözködnek az egyik világban, mint a másikban. A két világ között pedig egy olyan fal van, amely tudomásuk szerint átjárhatatlan. Látják a másikat, de nem tudják megérinteni, nem hallják a szavát, és a szülők rosszalló tekintete is azt a benyomást kelti, hogy a két világ nem tartozik össze. Éles köztük a határ.
A két gyermek azonban mégis kapcsolatot teremt egymással. Elkezdenek hógolyózni, aztán mintha együtt játszanának, ugyanazokat a dolgokat csinálják a fal két oldalán. Megszeretik egymást, barátok lesznek. És hiába a szülők rosszalló tekintete, addig fokozódik az ő barátságuk, hogy Szenteste mindketten egy becsomagolt ajándékkal állnak egymás elé. Egyikük egy téglát bont ki, másik pedig egy egyszerű követ. Annyira megszerették egymást, hogy képesek voltak áttörni a köztük lévő falat. Betörték az üveget, és a film végén csak annyit látunk, hogy mindkét hógömb, üveggömb széle kitört, vagyis a két kislány végre találkozhatott egymással. Így jött létre az ő barátságuk, még akkor is, ha addig valóságos fal volt közöttük.
2. Kedves Testvérek! A felolvasott igeszakaszban egy ehhez hasonló eseményt követhetünk figyelemmel. Pál apostol az efézusi gyülekezetnek írja le, hogyan is épített hidat Isten a zsidó keresztyének és a pogány keresztyének közé. Az ő esetükben is elmondható az, amit a kisfilmben szereplő kislányokról mondtunk, két külön világban éltek. A zsidó nép, Isten választott népeként ősi gyökerekkel rendelkezett. Az ószövetségben Isten által meghatározott szabályrendszert követtek, mindennek megvolt a rendje, módja. Ehhez képest, az újszövetségi pogány keresztyén gyülekezet tagjai egy teljesen más kultúrában éltek. Mivel ők nem zsidó származásúak voltak, nagyon nehéz volt megérteniük mindazt, amit a Krisztusban hívő zsidók képviseltek. A zsidóknak fontos volt a körülmetélkedés, nekik ez eszükbe sem jutott. A zsidók mögött sok-sok szokás, hagyomány, törvény állt, ők pedig csak az Úr Jézus életéről és tanításairól hallottak. Ez a nagy különbség pedig könnyen ellenségeskedésbe torkollott. A zsidók nehezen fogadták be a nem zsidó hívőket, a nem zsidók pedig elutasították a zsidók szokásait.
Két világ, amely végül mégiscsak megbékélt egymással. A Szentlélek Isten ugyanis úgy intézte a dolgokat, hogy egy-egy helyzetben áttörte a két közösség közötti falat. Először Péter értette meg, hogy a pogányoknak is szól az evangélium, utána pedig már a többiek számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az Úr Jézus mindenkiért vállalta a kereszthalált. A Szentlélek kiáradt zsidókra és pogányokra is, így aztán rájöttek, hogy valójában összetartoznak. Jézus áldozata, és a Lélek munkája áttörte a két világ közötti falat, így zsidók és pogányok egyaránt Isten gyermekei lehetnek. Így ír erről Pál apostol: Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.
3. Kedves Testvérek! Tulajdonképpen a karácsonyi történet is erről szól. Adott két különböző világ. Ott van először is a mennyei világ, ahol Isten lakik, ahol tisztaság, szentség, fényesség uralkodik. És ott van a mi földi világunk, ahol a bűn és annak következményei mindent beszennyeznek. A sötétség uralkodik, és szomorúan éljük meg minden nyomorúságunkat. E között a két világ között egy olyan fal helyezkedik el, amelyet mi magunk nem tudunk áttörni.
Sajnos, mi nem tehetjük meg azt, amit a kisfilmben szereplő kislányom megtettek, hogy fogtak egy téglát, egy követ, és betörték a köztük lévő falat. Mi a bűn miatt egy olyan búrában élünk, amely belülről törhetetlen. Isten viszont úgy döntött, hogy a köztünk lévő fal ellenére is kapcsolatba szeretne velünk kerülni. Először integetett, prófétákat küldött, megpróbált egyértelmű üzeneteket adni nekünk, de amikor látta, hogy ez kevés, elküldte az Ő egyszülött Fiát, az Úr Jézust, hogy törje át az üvegfalat. Jézus pedig nem kímélte magát, hanem szenvedett, vérzett, meghalt azért, hogy mi kiszabadulhassunk a bűn világából. Isten őáltala nyitotta meg az utat a bűnből, a vele való közösségre. Ez kezdődött el ott Betlehemben, a jászolban, amikor a távoli világból, egészen közel jött hozzánk az Isten.Mintha csak az efézusi szavak hangzanának el itt is: „ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által.”
4. Az ünnepre készülve tegyük fel magunknak a kérdést: ki merünk-e lépni a búrából? Ki merünk-e lépni a bűnből, a falak közé rekesztett életből, arra a felszabadult életmódra, amelyet az Úr Jézus elérhetővé tett számunkra? A reklámban szereplő két kislány kilépett a maga bezárt világából, hogy boldogan, egymással való közösségben élhessék tovább életüket. Vajon mi, kilépünk-e bezártságból, a haragból, a sértődésből? Kilépünk-e a tv-nézős, rohanós ünnepből? Kilépünk-e a szeretetlenségből? Isten, az első karácsonykor megtette a legfontosabb lépést, és közel jött hozzánk. Általa mi is képesek lehetünk arra, hogy szeressük egymást.
Mert a vele való kapcsolat egymással is összeköt minket. Ahogy a Szentlélek lerombolta a falakat a zsidók és pogányok között, úgy tudja ma is áldottá tenni kapcsolatainkat. Legyen bármilyen különbözőség, ellentét vagy akár ellenségeskedés a családunkban, közösségeinkben, Ő kész arra, hogy valódi békét teremtsen jelenlétével. Lehetünk mi a békítő szó, lehetünk mi azok, akik szeretettel győzik le a rosszat, lehetünk mi azok, akik a lényegre irányítjuk a figyelmet az ünnepi órákban. Hát engedjük, hogy összetörje azokat a falakat, amelyeket mi építettünk magunk köré, akár vele szemben, akár a körülöttünk lévő emberek vonatkozásában, és Ő áldja meg ünnepünket az Ő jelenlétével. Ámen.