Álmok és ígéretek

¹Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlenek hozzá a népek. ²Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. ³Igazságot szolgáltat majd valamennyi nép között, ítéletet hoz a távoli, erős nemzetek ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket; nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. ⁴Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, és senki sem háborgatja őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! ⁵Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké.  Mikeás 4,3-5

Nemrég azt hallottam valahol, hogy a Karácsony a valóra vált álmok ünnepe. Ha ez valóban így van, akkor most, szenteste épp itt az ideje, hogy megfogalmazzuk mik az álmaink! Mondok néhány ötletet, és ha valamelyikre mi is vágyunk, nyugodtan jelentkezzünk, tegyük fel a kezünket!

            A kisebbek felé fordulok, és kérdezem őket először. Ovisok, alsósok, ki az közületek, aki ezen az ünnepen örülne, ha megkapná azt a játékot, amire már régóta vágyik? Kérdezzük meg a felsősöket is. Ki az, aki közületek boldog lenne, ha ezen a karácsonyon megkapná a kinézett telefont, számítógépes játékot, vagy horgász felszerelést? Nem is kérdezek többet tőletek, mert így is biztos megkapom majd a szülőktől, hogy jó kis elvárásokkal mentek haza innen a gyermekek.

De kérdezzük meg most őket is. Vajon mire vágynak a felnőttek? Minek örülnének? Van, aki talán egy hét szabadságnak örülne a legjobban. Amikor nem kellene semmi munkahelyi dologgal foglalkoznia, és az otthoni dolgokat is átvállalná valaki. Ki az, aki kiegyezne egy ilyen ajándékkal?

Másnak talán egy jó beszélgetésre volna szüksége. Egy kis időt tölteni a házastárssal, gyermekekkel, barátokkal. Van ilyen? Aki minőségi időre vágyik? Szabad jelentkezni.

De biztosan van olyan is közöttünk, aki azt mondaná, hogy neki az lenne az álom ajándék, ha meggyógyulna. Ha elmúlna a fájdalom, ha megszűnne a tünet, ha ki lehetne cserélni az orvosi papírt arra, hogy minden rendben van. Ki örülne ilyesminek akár saját életével kapcsolatban, akár szeretteire nézve?

            A karácsony a valóra vált álmok ünnepe. Valóban igaz ez? Hiszen a felsorolt dolgok közül olyan sok minden elérhetetlen számunkra. Nem mindenki teheti meg, hogy minden játékot, minden szükséges, vagy szükségtelen dolgot megvegyen a gyermekeinek. Mondjuk ezt úgy, hogy az itt jelenlévő gyermekek nagy többsége azért megfelelő, sőt jó körülmények között él. Pedig találnánk itt a faluban is, vagy a szomszédos településeken is bőven olyan gyermekeket, akik annak is örülnének, ha lenne otthon melegvíz, vagy megfelelő fűtés. Nemrég az egyik lányommal voltunk egy szegény családnál, és miután eljöttünk, mondja a lányom, hogy apa, itt nem is volt ajtó. Függönnyel, pokróccal próbálták szigetelni a bejáratot. Vajon az ott élő gyermekek álma mikor fog valóra válni?

            De hasonló a helyzet, a sokak által vágyott családi békével kapcsolatban is. Melyikünk családjában ne volna olyan személy, rokon, ismerős, aki a szavaival, a viselkedésével, vagy csupán a tekintetével ne tudná egy perc alatt elrontani az ünnepi találkozást? Bizony, sok helyen csak álom marad a békesség.

És egészségi állapotunkkal kapcsolatban is tény, hogy gyakran nem válik valóra a remény. Idősebb gyülekezeti tagok szájából hangzott el több alkalommal is felém az utóbbi napokban: Tiszteletes úr, csak azt szeretném, hogy ne legyek terhére a gyermekeimnek. Hogy fel tudjak kelni, bottal, kerettel tudjak mozogni, ki tudjak menni a fürdőszobába. De sokaknak ez nem adatik meg. Sokan nem gyógyulnak meg. Nem maradnak meg a még elviselhető, megszokható állapotban, hanem csak rosszabb lesz helyzetük. És sokan ezekben a napokban is kórházban vannak. Nem küldik haza ezekre a napokra sem a betegeket, mert szükség van a kezelésre, az odafigyelésre, ápolásra.

Karácsony a valóra vált álmok ünnepe. Vagy mégsem?

Felolvasott igénkben hasonló álmokról hallhatunk, mint amilyeneket mi szoktunk megfogalmazni. Isten népe számára Mikeás próféta egy nehéz helyzetben szólalt meg. A babiloni fogságból hazatért nép újra bűnbe esett, képmutató módon tartotta meg istentiszteleteit, és látható módon közeledett feléjük az újabb vész, a hódító asszír birodalom serege. Szó sincs örömről, békességről, jólétről.

            Ebben a helyzetben azonban Mikeás, és Isten üzenetét továbbítva két csodálatos ígérettel áll elő. Először is békét ígért egy olyan világban, ahol minden a háborúról szólt. Azt ígérte, hogy a fegyverekből szerszámokat fognak készíteni az emberek, mert nem lesz többlé háború. Mintha ma kivennénk a gépfegyvereket a fronton harcolók kezéből, és átalakítanánk kalapáccsá, gereblyévé. Aztán másodszor azt mondta, hogy az emberek az Úr érkezésekor biztonságban fognak élni, a saját fügefájuk alatt, a saját szőlőjük mellett, mert senki nem fogja őket háborgatni. Mind a két ígéret olyan ígéret volt, ami abban az időben hihetetlennek, álomszerűnek tűnt. Mi azonban, már tudhatjuk, hogy Karácsonykor Isten beteljesítette ezeket az ígéreteket.

1. Azzal, hogy az Úr Jézus megszületett, először is valódi békét hozott a háborgó világba. Úgy mondja a Biblia: Isten megbékéltette magát az emberrel. A bűneink miatt haragudnia kellene ránk, ő pedig azt mondja: majd én elrendezem. Majd én odaadom értetek és helyettetek a Fiamat. Így aztán béke lehet Isten és ember között. Aki elfogadja az Ő szeretetét, annak nem kell többé harcolnia Istennel. Nem kell kiérdemelnie az üdvösséget. Isten ingyen adja neki.

2.         Isten másik csodálatos ajándéka pedig a biztonság. Jézus születése azt jelenti számunkra: biztonságban vagyunk. Az Ő tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Biztonságban lehetünk, mert tudhatjuk, hogy merre tartunk. Nem az elmúlás felé, hanem a mennyország irányába. Ha az övéi vagyunk, miénk a vele való örök élet, és ez óriási biztonságot ad. Ő azért született meg, azért halt meg a kereszten, hogy minket is elérhessen, és vele való örök élettel ajándékozhasson meg. Ennek az örömét semmilyen betegség, gyász, fájdalom, vagy tragédia nem veheti el a szívünkből. Ha benne hiszel, biztonságban vagy.

Olyan ez, mint amikor tudjuk, hogy egy bőséges vacsorára készülünk. Aki itt van, bizonyára sejti, hogy ma este lesz még otthon valami jó kis ennivaló. Ezért amikor kimegyünk, nem kezdünk el azon veszekedni, hogy hány marék szaloncukrot veszünk majd ki a dobozból, mert tudjuk, mi vár otthon. Ugyanígy, aki Istenhez készül, az nem fog túl sokat bosszankodni a földi terheken. Nem örül azoknak, hiszen a teher megviseli az embert, de mégis előre néz, mert tudja, hová készül. Bízik Istenében, aki a legnagyobb ünnepségre, boldog örömbe várja az örökkévalóságban. Ez a valódi biztonságérzet. Tudom, Isten értem adta a fiát, megváltott és vár. Minden más, ami itt ér engem, az mellékes. Másodlagos.

            Karácsony a valóra vált álmok ünnepe. Nem úgy, ahogy mi azt elképzelnénk, hanem másként, minőségi, tökéletes módon. Nem a mi földi álmaink teljesednek be, hanem Isten terve ragyog fel. Nem az a lényeg, hogy milyen tárgyi dolgot, mennyi egészséget, mennyi jólétet kapsz az ünnepben, hanem az, hogy tiéd-e az a békesség, és az a biztonság, amit Isten neked adott az Úr Jézusban.

            Adja Isten, hogy Karácsony ünnepén ne földi, elérhetetlen álmokat kergessünk, ne a csalódás, vagy az elégedetlenség jellemezzen minket, hanem vegyük át Isten karácsonyi ajándékát. Fogadjuk el a tőle jövő békességet, azt, hogy megbocsátott nekünk, és éljünk abban a biztonságban, amely tudja, hová tart, és mi vár rá az örökkévalóságban. Ámen.