dec
1Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát, 2amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, 3az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott, 4a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk, 5általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, 6akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai. 7Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Róma 1,1-7
Életünk során nagyon sokszor kell bemutatkoznunk másoknak. Ez legtöbbször úgy történik, hogy kezet fogunk, megmondjuk a nevünket, és annyit hozzáteszünk, hogy örvendek, örülök, hogy megismerhetem. Andrássy Gergely vagyok, örvendek. Nekem elég jó névmemóriám van, mégis sokszor előfordult már velem, hogy bár bemutatkoztam valakinek, és én is hallottam az illető nevét, zavaromban azonban mégsem jegyeztem meg, hogy hogy hívják. Talán azért van ez így, mert az ilyen bemutatkozások alkalmával inkább a találkozás, a kontaktus a lényeg, mintsem az, hogy sok mindent megtudjunk egymásról. Persze így is kiderül egy, s más a másikról. Azt mondják, már a kézfogás erősségéből, határozottságából is sok mindent le lehet szűrni. De jellemez bennünket a tekintetünk, a testtartásunk, és a hangerőnk is. Lehet bemutatkozni rámenősen, félénken, távolságtartó módon, vagy éppen tisztelettel.
Persze megint más a helyzet, ha egy kisebb közösségben kell bemutatkoznunk. Amikor új osztályba, új munkahelyre érkezünk, amikor belecsöppenünk egy csoportba, és meg kell szólalnunk. Itt már több információt mondunk el magunkról. Nem csak a nevünket osztjuk meg egymással, hanem a családi állapotunkat, munkánkat, és mindazt, amit fontosnak tartunk. A bemutatkozás életünk része, emberi kapcsolataink alapvető mozgatórugója.
A Bibliában is számos példát találhatunk a bemutatkozásra. Az egyik legmeghatóbb ószövetségi jelenet az a pillanat, amikor az Egyiptomban élő József bemutatkozott a testvéreinek. Évtizedekkel korábban a testvérei meg akartak szabadulni tőle, Isten azonban úgy intézte, hogy József a rabszolgasorsból végül a fáraó első emberévé emelkedett. Amikor pedig testvérei a nagy éhségben segítséget kértek tőle, végül felfedte magát, és bemutatkozott nekik. Én vagyok József, él-e még az én apám? Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Engem Isten küldött ide előttetek, hogy életben maradhassatok.
Ebben a bemutatkozásban minden benne volt, amit József fontosnak tartott. Benne volt a családhoz való ragaszkodása, benne volt életének nagy traumája, hiszen a testvérei rosszat akartak neki. És benne volt a hite is, amellyel felismerte, hogy Isten mindent jóra tudott fordítani, hiszen végül rajta keresztül tudta megmenteni az egész családot.
De nemcsak egy-egy ember, hanem maga Isten is bemutatkozik a Bibliában. Több ilyen történetet is találunk a Szentírásban, de talán az egyik legismertebb ezek közül az volt, amikor Isten az égő csipkebokornál megszólította Mózest. Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene. Vagyok, aki vagyok. Vagyis azt mondja Isten: én vagyok az, aki az őseiddel is ott voltam, én vagyok az, aki utódaiddal is ott leszek, ezért bízz bennem, mert most én leszek veled. Isten bemutatkozott, és elmondta a lényeget magáról: Ő mindig is volt, és mindig is lesz, és ez az, amiért érdemes benne bízni és ráhagyatkozni.
Erről az Istenről tesz bizonyságot a felolvasott igeszakaszban Pál apostol a római gyülekezetnek. Tulajdonképpen Ő is egy bemutatkozással kezdi mondanivalóját. Már rögtön a levél elején tisztázni szerette volna, hogy tudják, ki ő, és kiről akar nekik beszélni. Érdekes módon azonban Pál nem beszélt a származásáról, nem mondta el, hogy milyen élete volt eddig, nem írta le megtérésének történetét, hanem az Atya Istenről, és az Úr Jézusról beszél. „Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát.”
Úgy mutatkozik be, hogy többet mond Jézusról, mint magáról. Mintha azt mondaná: ebben a bemutatkozásban nem én vagyok a fontos. Azért mutatkozom be, hogy bemutathassak valakit, aki fontosabb nálam. Én csak a postás vagyok, aki hozom az üzenetet, kézbesítem a csomagot. Miután Pál ezt egyértelműen közli, rátér a lényegre. Arra, hogy bemutassa, kiről is fog szólni ez az örömhír. Mai istentiszteletünkön nézzük meg, hogyan mutatja be Pál azt az Úr Jézust, aki számára annyira fontos volt, hogy még egy bemutatkozásnál is csak rá irányította a figyelmet.
1. Így mondja: Isten Fiáról szól ez az evangélium, aki test szerint Dávid utódaitól származott, a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Vagyis Pál az Úr Jézust két nézőpontból ismerte meg. Ezért a rómaiaknak arról kezdett el beszélni, hogy mit tud Jézusról test szerint, és mit tud róla úgymond „lélek szerint”.
Ha Pál test szerint akarna beszélni Jézusról, akkor a következőket tudná megfogalmazni. Jézus test szerint Dávid fia. Vagyis származása szerint Dávid király leszármazottja. Nehéz időkben született, zsidó emberként. Most ünnepeltük születését, ismerjük a körülményeket. Betlehemben született, valamilyen istálló szerű épületben, egy fiatal házaspár gyermekeként. Mint minden zsidó gyermeket, a nyolcadik napon őt is körülmetélték. Aztán Heródes király rendelete miatt hamarosan menekülnie kellett a családnak, így került el Egyiptomba. Felnőve rabbi lett, voltak követői, előadásai, sokan hallgatták, figyeltek rá. Némelyek szerették, de sokan gyűlölték. Volt, aki csodálta, mások pedig üldözőbe vették. Tanított, csodákat tett, mégis elfogták, és keresztre feszítették. Test szerint ennyit lehet róla elmondani.
Ha megkérdezzük a ma emberét, sokan hasonlóan mutatnák be az Úr Jézust. Ki az a Jézus? Már az is nagy szám, ha valaki tudja, hogy karácsonykor ünnepeljük a születését. Bizonyára legtöbben tudnák róla, hogy zsidó volt, a keresztyén vallás központi személye, és a kereszthalálról is ő jut az emberek eszébe. Van, aki azt mondaná, hogy egy híres tanító volt, vagy próféta, mások pedig csak mesebeli hősként beszélnének róla. Test szerint így is lehet beszélni Jézusról.
2. Pál apostol azonban nem áll meg a test szerinti bemutatásnál. Az is fontos, hiszen Jézusnak valóságosan emberré kellett lennie, hogy megválthasson bennünket, de Pál tovább megy, és elmondja, hogy mit tud az Úr Jézusról a Lélek szerint.
Így fogalmaz: „a Szentlélek szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult.” Vagyis Jézus bemutatásánál a feltámadás a kulcs. Jézus feltámadásakor a sírt őrző katonák már az angyalok látványától majdnem szörnyet haltak. És bár később a farizeusok lefizették őket, hogy terjesszék el, hogy a tanítványok lopták el Jézus testét, biztos vagyok benne, hogy egész életükben visszaemlékeztek a sírnál történtekre. Aki találkozott a feltámadott Jézussal, az nem mehetett tovább ugyanúgy. Az őrök után jöttek az asszonyok, akik nem sokkal később színről színre látták őt. Megrettentek, féltek, de közben boldogok voltak, mert látták a feltámadott Jézust. Amikor pedig a tanítványokat is meglátogatta Jézus, mindenki erőt kapott, és később megteltek a Szentlélekkel is. Mert megismerték Jézust lélek szerint is.
A kérdés az, Testvérek: tudunk-e mi is, Pálhoz hasonlóan a Lélek szerint látni? Az ószövetségi József Lélek szerint látta az Ő Istenét. Nem bosszankodott, nem szidta le a testvéreit, amikor találkoztak, hanem megértette Isten tervét. Ti eladtatok, de Isten jóra fordította sorsomat. Ő intézte így, hogy segíthessek rajtatok. Test szerint annyit mondott volna: ti eladtatok. Bántottatok. De Lélek szerint másként szól a történet.
3. És így érkezünk el végül magunkhoz, a saját életünkhöz. Mit látunk az életünkből? Mit tudnánk elmondani földi utunkról, amelyből 1-2 nap múlva ismét eltelik egy év? Sokszor csak test szerint gondolunk magunkra. Megszülettem, felnőttem, elvégeztem az iskolát, munkába álltam, családot alapítottam, vannak örömeim, és vannak próbák az életemben. Lehet, hogy így tekintünk vissza erre az évre is. Elértem valamit, vagy valami nem sikerült, kudarcot vallottam. Beteg voltam, vagy jól voltam. Ez a test szerinti életem. De vajon tudjuk-e lélek szerint látni magunkat, és az életünket?
Az év végéhez közeledve meglátod-e Isten vezetését az életedben, mint József? Észreveszed-e, hogy nemcsak annyi az élet, amennyi a test szerinti dolgokat jelenti? Nemcsak a házad, a családod, nemcsak a betegségeid, nem csak a pénzed. Több az élet, mert Pál apostollal együtt mi már Lélek szerint is ismerhetjük a mi Urunkat. Kapcsolatban lehetünk vele, követhetjük őt, és hozzá készülhetünk. Mi már érthetjük, hogy mit tett értünk az Úr Jézus a kereszten, ezért már lélek szerint imádhatjuk őt!
Legyen ez látható az életünkön! Hadd lássák a körülöttünk élő emberek, hogy mi nem csak a test szerinti dolgokban élünk. Mi a Lélek szerint látunk, élünk, gondolkodunk, viselkedünk, és teremjük a Lélek gyümölcseit. Milyen jó lenne, ha akár bemutatkozás nélkül is érzékelhető lenne ez az életünkben. Hadd lássák, ha ránéznek a családunkra, ha mögöttünk állnak a sorban! Hadd érzékeljék pusztán a beszédünkből, tekintetünkből, mértékletességünkből!
Kedves Testvérek! Adja Isten, hogy mindnyájunknak legyen lélek szerinti látásunk, és legyen nyilvánvalóvá mások számára, hogy mi megkaptuk a Lélek szerinti életet, és nagyon is jól érezzük magunkat benne. Ámen.