jan
Textus: Jónás 2,1-3,3
1Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. 2Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az ÚRhoz imádkozott, 3és ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. 4Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. 5Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. 6Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. 7Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! 8Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. 9Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. 10De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás!
11Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
1Az ÚR igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked! 3Jónás elindult, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint.
Kedves Testvérek! Tegnap azzal zártuk az évet, akik itt voltunk, hogy Jónás történetének első fejezetéből három életállomást vettünk sorra, amelyben Jónásnak is, és nekünk is részünk volt a mögöttünk levő évben. Az első állomás a „süket fülek” állomása volt, hiszen bár az Úr Ninivébe küldte Jónást, ő mégis más irányba indult. Mint amikor mi is halljuk az Igét, Isten üzenetét, de nem arra megyünk, amerre indít, vagy nem azt tesszük, amit kellene.
A második állomás az „alvás” állapota volt, amikor Jónás ahelyett, hogy segített volna a vihar miatt kétségbeesett társain, mintha minden rendben lett volna, lefeküdt a hajó mélyén és elaludt. Sokszor tölthettünk ilyen állapotban is órákat, napokat, amikor csak úgy teltek-múltak a napjaink, de mi átaludtuk azokat, nem foglalkoztunk másokkal, és Istennel.
Harmadjára pedig az „elegem van” állapotban figyeltük meg Jónás viselkedését, mint aki megelégelte az életét, és feladta a küzdelmet. Sajnos ilyen állapotban is megfordulhattunk a mögöttünk levő évben, ahogy számos bibliai szereplő is átélt hasonló mélységeket. A mai napon innen folytassuk Jónás történetét, és nézzük meg, hogyan formálta Isten őt, és az Ige által mit tud nekünk üzenni az újév első napján.
1.Mai első állomásunk neve: harc a halban. Én nem láttam még cethalat belülről, de belegondolva valószínűleg nem lehet egy kellemes látvány. Bizonyára nyálkás, büdös, egy kicsit gusztustalan, hideg és sötét, nem szívesen töltenék ott egy órát sem, nem hogy három napot. De Jónás a halálközeli állapotban elmerülve, közel a megfulladáshoz ott találja magát a halban. Milyen érdekes, hogy Isten nem egy pelikánt küldött, hogy gyorsan kirepítse Jónást a partra, vagy nem egy mentőcsónakot egy evezővel, amivel maga is kijutott volna a tengerből, hanem egy olyan állatot, amelyben el tud tölteni három sötét napot.
De mit gondolhatott Jónás? Mit érezhetett, amikor magához tért, és felfogta, hogy él? Szerintem először ordított egy jó nagyot, hogy ezt nem hiszem el, én meg akartam halni, most meg itt vagyok egy állat gyomrában. Aztán talán elkezdett azon gondolkodni, hogy ez most jó, vagy rossz? Bosszankodott. Akkor most mi tévő legyen? Azért a bálna gyomrába kerülni az még nem az az állapot, amikor azt mondja az ember, hogy de jó, megmenekültem! Csoda történt. Mindig is erre vágytam, hogy beszoruljak egy hal gyomrába. Majd kivágom magamat, mint a szegény legény a kisgömböcből! Persze, csak akkor ott a tenger, és megfulladok. Szóval, bár Jónás megmenekült, azért nem volt ez egy egyszerű helyzet.
Ezt a vívódását mutatja be nekünk Jónás imádsága. „Már azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra meglátnám szent templomodat. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!
Ide jut el az ember, ha letért az Isten által kijelölt útról. De milyen jó, hogy ebben a mély állapotban, belső lelki harcban egyszer csak összeroppan a szív megkeményedett kérge, leesik minden álarc, és hirtelen nem marad más, csak az Isten és az ember. Jónás, ott a hal gyomrában, a saját hibája miatti szenvedés mélységében újra felismeri az ő szerető Istenét. És végre nem kell már bujkálnia, nem kell menekülnie, nem kell álomba merülnie, vagy feladnia a harcot, hanem őszinte lehet Mennyei Atyjához. Így vall erről Jónás: „Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.”
Kedves Testvérek! Ha nem is cethal gyomrában, de velünk is előfordulhatott 2024-ben, hogy harcoltunk Istennel, és harcoltunk saját bűneink következményeivel. Te mivel vádoltad őt? Mivel kapcsolatban voltál elégedetlen? Milyen helyzetben érezted, hogy elhagyott téged, és nem foglalkozik veled? „Már azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől.” Aki eljut idáig, az észre fogja venni, hogy Isten azért enged bele olykor a bálna gyomrába, a sötét, harccal teli napok mélységébe, hogy leomoljanak a köztünk lévő falak. Hogy ne akarjuk megjátszani magunkat előtte. Hogy ráébredjünk: rá vagyunk utalva Isten kegyelmére. Nélküle elveszünk. Az ilyen harcok végén juthatunk el oda, hogy újra imádságra kulcsoljuk a kezünket. „Az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád.”
2.Az engedetlenségből, alvásból, az elegem van állapotból a harcon át Jónás megérkezett az imádság állomására. És ez óriási dolog. Ugyanis az egész történetben egyszer sem olvastunk még arról, hogy Jónás bármit is mondott volna Istennek, egészen eddig az imádságig. Amikor az Úr elküdte Ninivébe, Jónás nem mondott semmit, csak más felé vette az irányt.
Amikor a hajón, a viharban mindenki a saját istenéhez kiáltott, Ő nem mondott semmit, csak lefeküdt aludni. De ott, a bálna gyomrában, az elveszettség állapotában végre újra megnyílik a szája és a szíve Isten előtt.
Testvérem! Te mennyit imádkoztál tavaly? Voltál-e olyan élethelyzetben, amikor végre újra őszinte tudtál lenni Istenhez? Érezted-e azt, hogy leomlanak a falak közted, és közte? Jónás imára nyitotta a száját, és hálát adott az eddigi útért. Nem volt egyszerű, nem volt zökkenőmentes, de rájött, hogy minderre szüksége volt ahhoz, hogy helyreálljon az Istennel való kapcsolata. „De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem!”-mondja Jónás.
3. És hogyan folytatódik a történet? „Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.” Vagyis megtörténik a szabadulás. Az imént még a bálna gyomrában hitvallóan imádkozta Jónás, hogy „az Úrtól jön a szabadulás!”, most pedig átéli ennek valóságát. Három hosszú, küzdelmes, sötét nap után, a hal kiköpte Jónást a szárazföldre. Milyen meghatározó élmény lehetett ez Jónásnak. Újra tiszta levegőt szívhatott magába. Újra a fényen lehetett. Újra a szilárd talajra léphetett, és újra a maga ura lehetett. Isten megmentette őt, megbocsátotta bűnét, és megszabadította a próbából.
Ilyen élményben is részünk lehetett 2024-ben. Sokan átéltünk szabadulást. Van olyan közöttünk, akit fizikailag mentett meg az Úr. Hirtelen jött, vagy régi betegségek, kórházi ápolások, műtétek, balesetek. Milyen boldogan tud kijönni az ember a kórházból, ha látszik a javulás, ha enyhült, vagy elmúlt a fájdalom. Milyen nagy ajándék az, ha jobb lett a helyzet, vagy legalább nem romlott tovább a fizikai állapot.
Mások talán lelki felszabadulást tapasztaltunk meg. Volt rajtunk egy nagy teher, egy elvégzendő feladat, összeszorított egy félelem, de Isten megszabadított ezekből. Aztán olyan is lehet közöttünk, aki kapcsolataiban élt át felszabadulást. Végre rendeződött a korábbi feszültség, megtörtént a bocsánatkérés, és a megbocsátás, vagy egyszerűen csak megtanultuk kezelni problémás szeretteink hozzáállását. Le tudtuk győzni az ezzel kapcsolatos aggályainkat, és szeretettel, odafigyeléssel felül tudtunk emelkedni az ellentéteken. Milyen nagy szabadság az, amikor rendben van a család. Amikor meg tudunk beszélni dolgokat. Amikor el tudjuk hordozni egymás gyarlóságait. És még az is előfordulhat, hogy bizonyos bűneinkből adott Isten szabadulást. Talán kevesebb lett a harag a szívünkben. Talán jobban tudjuk szeretni egymást. Talán kevésbé vagyunk önzők, mint korábban. Lehet, hogy kevesebb káros szenvedélyünk lett, vagy megtanultuk jobban beosztani az időnket. Isten 2024-ben is szabadulást adhatott függőségekből, lustaságból, elégedetlenségből. Nagy ajándék, ha átéltünk bármiféle szabadulást. Tekintsünk ilyen szemmel is vissza a mögöttünk levő évre, és lássuk meg, ha Isten megszabadított bennünket.
Jónás kiszabadult a cethalból, és új életet kezdhetett. Isten helyreállító szeretete azonban nemcsak ennyi. Ő nemcsak a levegőnket, a fizikai állapotunkat, a lelki örömeinket akarja visszaadni, hanem ennél sokkal többet kínál. Ha Ő megszabadít bennünket, akkor az sokkal több annál, hogy a hal kiköp a szárazföldre.
4. És itt érkeztünk el mai utolsó állomásunkhoz, az új esély állomásához, amelyről így ír a 3. fejezet 1. verse: „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked!” Ez az Isten legnagyobb ajándéka Jónás könyvében: hogy újra megszólítja prófétáját. Ez a második esély. Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz. Isten nem keresett más prófétát, nem fordult el Jónástól, hanem újra megszólította. Az üzenet nem változott: menj el Ninivébe, és prédikálj nekik. De Jónás számára, ez mégis teljesen más helyzet. Itt az ő szabadító Istenétől kapja a megbízást, attól az Úrtól, aki megbocsátott neki, akivel olyan sokat harcolt, akitől ő maga elfordult, de aki mégis visszahozta őt az életbe. Jónás újra szolgálatba állhat, újra van rábízott üzenet, újra megmenthet másokat az igehirdetésével, és újra élvezheti Isten szeretetét.
Kedves Testvérek! Számunkra is ez lehet az újév nagy ajándéka. Mert lehet, hogy 2024-ben süket fülekre talált nálunk Isten. Előfordulhat, hogy átaludtunk napokat, heteket, csak úgy eltelt az évünk engedetlenségben, bűnben, hiábavalóságban. Lehetséges, hogy elegünk volt mindenből, és mélységeket átélve harcoltunk Istennel és magunkkal. De bárhogy történt is, most, az új évben ismét azt üzeni nekünk az Úr, hogy kapunk egy új esélyt. „Mert az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz.” És az Úr másodszor is, harmadszor is, és sokadszor is szól hozzánk. Akárhogy telt is az elmúlt évünk, abban biztosak lehetünk, hogy a mi Urunk kegyelme az idén is a miénk lesz. Idén is ránk bíz küldetéseket, feladatokat, idén is szeretne vezetni minket, és idén is mellettünk lesz az úton. Ő, aki saját Fiát ítélte három napnyi sötétségre, kereszthalálra, a kárhozat megjárására, kegyelméből újra felajánlja nekünk szeretetét.
A történet nem ér itt véget, de reményteli a folytatás. Annyit olvasunk a 3. fejezet elején, hogy: „Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint.” Legyen ez a 2025. évi tervünk. Bárhova küld, vezet minket Isten, bármilyen irányba tereli is utunkat, adjunk hálát a második, harmadik, sokadik esélyért, amit kaptunk tőle, és induljunk el az Ő szava szerint. „Jónás elindult, és elment Ninivébe az Úr szava szerint.” Így legyen áldott, Isten által vezetett, jó irányba haladó utunk az előttünk álló évben is. Ámen.