jan
17Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. 23Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! 24Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt? 27Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. János 11,17-27
Kedves Testvérek! Vannak olyan helyzetek az életünkben, amelyekben muszáj döntenünk. Ilyen például a tankolás. Amikor megérkezünk a benzinkútra, beállunk valamelyik oszlop mellé, akkor minden alkalommal eljön az a pont, amikor döntenünk kell, mit szeretnénk az autóba tölteni. Van, aki gyorsan, rutinosan kiválasztja a megfelelő töltőpisztolyt, és már tölti is az autóba az üzemanyagot, mások pedig, attól tartva, nehogy véletlenül nagy gondot okozzanak maguknak, inkább kétszer, háromszor ellenőrzik a tank mellett lévő feliratot, hogy biztosan megfelelő üzemanyagot tankoljanak. Én inkább az utóbbi kategóriába tartozom, mindig ellenőrzöm, hogy mi van a tanksapkához, és mi van a töltőpisztolyra írva. Ebben a helyzetben így, vagy úgy, de mindenképpen el kell döntenünk, hogy benzint, vagy gázolajat szeretnénk-e tankolni. Lehet olcsóbbat, lehet drágábbat, de egyet ki kell választanunk! Nem lehet keverni, nem lehet vegyíteni, nem érdemes elhibázni sem, dönteni kell, nincs mese! Amíg nem döntünk, addig nem mehetünk tovább.
Hasonló élethelyzet az a pillanat, amikor az ember házasságra adja a fejét. Emlékszem, milyen különleges élmény volt, amikor azon gondolkodtam, hogyan kérjem meg a feleségem kezét. Nagyon izgultam, de határozott voltam a döntésemben, mert meg voltam róla győződve, hogy Isten őt szeretné nekem adni. De azért nekem is döntést kellett hoznom. Rég óta ismertük egymást, akkor már egy éve volt a barátnőm, de nem akartam halogatni a dolgot, mert az abban az életszakaszban ez már nem játék. Úgy gondolom, minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor dönteni kell. Vagy örülünk egymásnak, és elköteleződünk, örök hűséget fogadunk egymásnak, vagy csak úgy eléldegélünk egymás mellett, mindenféle kötöttség nélkül. Ha nincs elköteleződés, megsérülhet a kapcsolat. Nem lehet túl jó érzés az, hogy a másiknak nem kellek mindenestül, egészségben, vagy betegségben, boldog, vagy boldogtalan állapotban. Dönteni kell, hogy együtt megyünk-e tovább, vagy sem, mert még az is jobb, ha időben elengedjük egymást, minthogy bizonytalanságban, később pedig boldogtalanul éljük az életünket.
Kedves Testvérek! Idei imahetünk témája Lázár feltámasztásának történetéhez kapcsolódik. Egy olyan történethez, amelyben szintén eljött az a pont, amikor döntenie kell az embernek. Volt három testvér, Lázár, Mária és Márta, akik Jézus barátai voltak. Lázár megbetegedett, a nővérei pedig elküldtek Jézusért, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg fivérüket. Az Úr azonban már csak akkor ért oda, amikor Lázár már meghalt, és eltemették. Ezt követően került sor arra a beszélgetésre, amelyet hallottunk is az imént. A gyászoló Márta számon kérte Jézust, amiért nem érkezett meg időben. Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
Jézus pedig, szeretettel, de kellő határozottsággal döntés elé állítja Mártát. „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él, és aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed- e ezt?” És ezen a ponton Mártának döntenie kell. Vagy továbbra is a múltban él, és sajnáltatja magát, vagy pedig megvallja, hogy hisz Jézus hatalmában. És higgyük el, ez egy nehéz kérdés volt számára. Hiszen éppen meghalt a testvére. Éppen csalódott Jézusban. Erre megkapja a kérdést: hiszed-e ezt? Hiszel-e abban, hogy én vagyok a feltámadás? – kérdezi Jézus. Hiszel-e abban, hogy aki hisz bennem, ha meghal is él? Hiszel-e abban, hogy aki hisz bennem, az valójában nem hal meg soha?
Mártának döntenie kellett. Igen, vagy nem. Jézussal, vagy Jézus nélkül. Van feltámadás, vagy nincs feltámadás? Feltámad a testvére, vagy nem? Márta pedig döntött. Bár a testvérét épp most temette el, így felelt Jézusnak: „Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten fia!” Márta hitt az Úrban, Jézus pedig nem sokkal később feltámasztotta a testvérét a halálból. Ekkor pedig Márta rájött, hogy érdemes Jézusban bízni, és neki nemcsak a földi életben, hanem az örökkévalóságban is hatalma van. Valóban Ő a feltámadás és az élet.
Kedves Testvérek! Jézus kérdésében életünk során mindnyájunknak döntenünk kell. Ezt a döntést egyikünk sem tudja elkerülni. Neked és nekem is felteszi a kérdést az Úr a mai napon: én vagyok a feltámadás és az élet, hiszed-e ezt? Hiszel-e bennem? Hiszel-e a feltámadásban? Hiszel-e abban, hogy van örökkévalóság, van folytatás a halál után? Hiszel-e abban, hogy van hatalmam életed dolgai felett? Hiszel-e abban, hogy létezem, hogy keresztre feszítettek, és feltámadtam a halálból? Ezek mind olyan kérdések, amelyekben döntenünk kell.
Ki tudod-e mondani, hogy igen, Uram, én hiszek benned? Igen, Uram, én bízom benned. Igen, Uram, én szeretnék személyes kapcsolatban lenni veled. Mondtál-e már igent az Istennek? Ha igen, akkor jó megerősíteni a vele való kapcsolatodat. Jó tovább haladni a megszentelődés útján. Ha pedig nem, akkor itt az ideje a döntésnek.
Sokan úgy vannak vele, hogy majd valamikor, majd ráérek. Majd jövőre. Mint egy újévi fogadalom, ami pár nappal később már köddé válik. De ez a döntés létfontosságú. Addig nem tudsz tovább menni, amíg nem döntöttél. És az is döntés, ha nem döntesz. Ha nem töltesz se benzint, se gázolajat az autódba, akkor úgy döntöttél, hogy nem mész tovább. Ha nem kéred meg a barátnőd kezét, vagy nem mondasz igent amikor megkérik a kezedet, akkor úgy döntöttél, hogy nem kell az illető. Nem akarsz vele menni. Ha nem döntesz az Úr Jézus mellett, akkor úgy döntesz, hogy nélküle akarsz tovább menni. Talán most is már beindult benned a tiltakozás, az automatikus reakció: ez nem nekem szól, nekem nem kell ilyen dolgokban döntenem.
Pedig a kérdés nagyon egyszerű, de megkerülhetetlen: hiszel-e a Szentháromság Istenben? Hiszel-e az Úr Jézusban, mint aki a te Megváltód? Hiszel-e a feltámadásban, és az Ő szeretetében, hatalmában?
Ma, az imahét elején döntésre hív bennünket az Úr Jézus. Az ökumenikus mozgalom a Krisztusban hívők egységéért jött létre. Hogy egységben, egy Istenhez tartozva éljünk. De csak azok tudnak egymáshoz tartozni, akik Krisztus mellett döntöttek. Akár rómaiak, görögök, reformátusok, vagy bármilyen keresztyén felekezethez tartoznak is, ha hisznek az Úr Jézusban, akkor egymáshoz tartoznak. Ez pedig azt jelenti, hogy ehhez az egységhez nem tartozhat akárki. Ebben nem fogadnak látogatókat. Ide nem tartozhatnak hitetlen emberek. Az ökumenikus egységben nem lehetnek részesek olyanok, akik nem hisznek a feltámadásban, és az Úr Jézus hatalmában. Ilyen fajta egység nem jön létre különböző felekezetek között, hanem csakis Krisztusban hívő emberek között lehetséges.
Hát adja Isten, hogy itt Tiszanagyfaluban minél többen döntsünk jól, fogadjuk el Megváltónknak az Úr Jézust, és legyen az ő kérdésére a mi válaszunk is az: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy az élő Isten fia! Enélkül bármilyen alkalmat, imahetet megszervezhetünk, sosem lesz közöttünk egység. De ezzel bármilyen különbségek vannak is közöttünk, hitünkben mégis egyek lehetünk. Így adjon Isten egységet közénk, akik őszintén, és egy szívvel valljuk: Igen, Uram, én hiszen, hogy te vagy az élő Isten fia! Ámen.