feb
„Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.” Zsoltárok 112.
Kedves Testvérek! Bizonyára mindnyájan fel tudunk idézni egy olyan emléket, amikor a születésnapunkon a hozzánk közelállók felköszöntöttek bennünket. Hozták a tortát, süteményt, mi pedig elfújtuk a gyertyákat. Az ilyen alkalmakon halljuk a köszöntést: Boldog születésnapot! És ha csak néhány másodpercre is, de megfeledkezünk próbáinkról, hétköznapi terheinkről, és igyekszünk boldogok lenni, megélni a pillanatot. Átgondoljuk, mi minden történt velünk az elmúlt évünkben, számadást tartunk, tervezünk, hálát adunk. Jók ezek a boldog pillanatok, csak könnyen tovaszállnak. Terheink hamar visszahúznak bennünket a valóságba, ahol nem minden a boldogságról árulkodik. Pedig mi keressük a boldogságot. Szívesen meghosszabbítanánk a gyertya elfújásának pillanatát, hogy a boldogság betöltse a szívünket, és ott maradjon nálunk legalább néhány napra. De sajnos, tudjuk, ez nem így működik.
Mégis, mindent megteszünk azért, hogy a boldogság a miénk legyen. Erre épül fel a modern társadalom. Minél kevesebb idő alatt minél több boldogságforrást tudjunk megszerezni magunknak. Valamelyik nap utazás közben a rádiót hallgattam, és arról beszéltek, milyen veszélyes az internet világa a gyermekek, fiatalok számára. A modern ember kinyitotta a kapukat, és megoldotta, hogy a különböző okos eszközökkel pillanatok alatt boldoggá tudja tenni magát. Megéheztünk? Vágyunk egy kis pizzára, ebédre? Csak egy telefon, és még itt falun is, fél órán belül kiszállítják az ételt. Meg szeretnénk venni egy ruhát? Telefonon, számítógépen kiválasztom, megrendelem, és 2-3 napon belül megérkezik. Ha nem jó a méret, visszaküldöm, kicserélik, nincs semmi gond. A sorozatok tesznek boldoggá? Bekapcsolom a tv-t, különböző internetes szolgáltatásokat, és ha minden nap 24 órában tv-zek, akkor sem tudom megnézni az összes műsort, annyi van.
Vagy beszélhetnénk a közösségi médiáról is. Pillanatok alatt fel tudjuk venni a kapcsolatot régi ismerősökkel, vagy saját, távolabb élő szeretteinkkel, beszélhetünk, láthatjuk egymást, kapcsolatban lehetünk. Az ilyen lehetőségek által is keressük a boldogságot, ennek ellenére azonban soha nem volt ennyi magányos, boldogtalan ember, mint ma. Az iskolás fiúk külföldi idegenekkel játszanak online számítógépes játékot, de az osztályukban némán ülnek, és csak 1-2 emberhez szólnak. Házasságban élő felnőttek ülnek egymás mellett a kanapén, és unottan nézegetik a maguk telefonját, miközben a gyermek a tv-t bámulja. Nyugdíjas értelmiségi emberek bosszantják magukat órák hosszat, amikor ilyen-olyan politikai híreket olvasnak, vagy vitaműsorokat néznek. Minden elérhető, minden azonnali boldogságfoszlányokat kínál, de kevés az, ami ezek közül valódi boldogságot ad.
Ehhez képest mai zsoltárunk, a 112. zsoltár azt mondja: Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Vagyis a hitben élő ember számra Isten parancsolatai jelentik az öröm forrását. Az Istennek tetsző élet nem kényszer, nem korlátozás, hanem a boldog élet alapja. Mai istentiszteletünkön vizsgáljuk meg ezt a kérdést, és gondoljuk át: hogyan lelhetjük mi is örömünket Isten parancsolataiban? Hogyan találhatjuk meg a valódi boldogságot ha az Isten által kijelölt úton járunk? Először nézzünk néhány bibliai példát, amelyben az Istent követő emberek örömet találtak, majd pedig gondoljuk át, hogy bennünket hogyan tehetne boldoggá az, hogy Isten parancsolatait teljesítjük!
1.Kezdjük tehát a bibliai példákkal. Az egyik legismertebb példánk az ószövetségi József lehet, Jákób fia, akit a testvérei megirigyeltek, és bedobtak a kútba. József életútjában rácsodálkozhatunk arra, hogy gondolkodását, szavait tetteit soha nem a körülményei határozták meg, hanem Istennel való kapcsolata. Hiába került rabszolgasorba, gazdája számára hamar feltűnt, hogy egy becsületes ember került hozzá. Potifár házában József lesz a második ember, és áldás volt a szolgálatán. És bár hamis vádakkal börtönbe zárták, József türelmesen viselte a megpróbáltatásokat. De még ott, a börtönben is jó szándékkal fordult társaihoz. Megfejtette az álmukat, segített rajtuk, mert örömöt okozott számára a jó cselekvése. Nem kényszerből, nem érdekből tette a jót, hanem szívből, Isten vezetését követve. Amikor pedig később, Egyiptomban újra találkozott testvéreivel, akkor sem a bosszúvágy vezérelte, hanem Isten vezetését látta meg életútjában, és örömmel kegyelmezett meg bátyjain.
Aztán eszünkbe juthat Ruth története is. Ő egy moábita nő volt, de egy zsidó férfihez ment feleségül. Mikor azonban férje meghalt, hűséges szeretettel ragaszkodott anyósához, Naomihoz, és vele tartott Izráelbe. Örömmel ment vele, mert bízott Istenben. Engedelmessége miatt pedig végül gazdag áldásban részesült, hiszen férjhez ment, és bekerült Dávid király és az Úr Jézus felmenői közé. Néped az én népem, Istened az én Istenem – mondta szeretettel anyósának.
De ha már híres ószövetségi nőkről beszélünk, akkor Esztert sem hagyhatjuk ki. Királynéként önként kockára tette életét, és közbenjárt a királynál népe érdekében. Nem a maga életét nézte, hanem azt, hogy hogyan mentheti meg népét a pusztulástól. Istenre nézett, és szeretetből kínálta fel életét népéért. Boldogan tett jót az övéivel, mert hitte, ez az Istennek tetsző döntés.
Ha áttérünk az újszövetségre, Lukács evangéliumának első lapjain ismerjük meg Zakariást és Erzsébetet. Róluk írja az Ige: „Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelkezése szerint.” Bár sokáig gyermektelenek voltak, Isten végül megjutalmazta hűségüket, így örömmel fogadták fiukat, aki később Keresztelő Jánosként az Úr Jézus előfutára lett. Ők sem azért hittek Istenben, mert mindent megkaptak tőle, hanem azért, mert szerettek engedelmeskedni az Úrnak. Boldoggá tette őket a jó cselekvése, a kegyes élet.
Egy másik újszövetségi példa a jeruzsálemi első gyülekezet közössége. Az apostolok cselekedeteiről írott könyvben azt olvashatjuk, hogy „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben, dicsérték Istent és kedvelte őket az egész nép.” Olyan közösségben éltek, amely vonzó volt mások számára is. Önként adakoztak, segítettek a rászorulókon, mindenük közös volt, és boldoggá tette őket ez az életforma, az Istennel és egymással való szeretetkapcsolat.
Utolsó példaként pedig álljon előttünk maga Pál apostol. Több alkalommal is írt arról leveleiben, hogy számára a boldogságot soha nem a körülmények adták, hanem az, hogy az Úr Jézust szolgálhatta. Az evangélium ügyéért vállalta az üldöztetést, a börtönt, számos alkalommal megverték, elítélték, mégis mindvégig arról tett bizonyságot, hogy a Krisztusról való beszéd számára nem kötelesség, hanem szívbéli öröm, és kiváltság. Boldogan kezdett Istent dicsőítő énekbe a cellában, örömre buzdítja a gyülekezet tagjait a börtön rácsai közül, és minden szavában, minden lélegzetvételében látszott, hogy őt boldoggá teszi a Krisztust követő élet.
2. Kedves Testvérek! A bibliai példák után pedig nézzünk magunkra. Milyen nagy ajándék az, amikor valami ennyire a szívünkből jön. Amikor nem a kényszer, nem az elvárásoknak való megfelelés motivál bennünket, hanem az, hogy örömünk van valamiben. Milyen jó érzés például az, amikor örömünket leljük a munkánkban. Amikor jól el tudunk végezni azt, amit ránk bíznak. Amikor nemcsak azért dolgozunk, mert szükségünk van a pénzre, hanem jó érzéssel tölt el az elvégzett munka. Vagy mennyivel másabb úgy kimenni a kertbe, hogy szeretjük a kerti munkát. Nemcsak túl akarunk lenni rajta, hanem élvezzük az ott töltött időt. Örülünk a napsütésnek, örömmel nézzük növényeink, termésünk fejlődését, és a munka is jól esik, mert szeretjük a kertünket, szeretjük a növényeket.
És ezt az érzést figyelhetjük meg a sport közvetítések alkalmával is. Rögtön látjuk, ha valamelyik sportoló élvezi a játékot. Talán többen látták a héten, hogy Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitánya gólt szerzett a Liverpoolban. Milyen jó látni azt, amikor a focisták élvezik a játékot. Amikor egymásra mosolyognak, örülnek, ha valamelyikük gólt szerez. Milyen jó lehet úgy edzeni, úgy kimenni a pályára, hogy szeretik, amit csinálnak. És azt gondolom, hogy ez a legjobb reklám a fociban. Hogy látjuk, milyen nagy öröm számukra a győzelem. Hogy látjuk a gólörömben, hogy mennyi küzdelem, mennyi edzés, mennyi munka van abban, hogy az a gól megszülessen. És ha egy kis gyermek látja az örömöt a híres sportolón, főleg, ha az még magyar is, akkor ő is szívesen ki fogja próbálni azt a sportot.
Testvérek! Vajon a mi életünk milyen reklám Istennek? Ha ránk néznek a körülöttünk lévő emberek, mit látnak? Mit éreznek? Ha valaki először bejön ide, a gyülekezet közösségébe, milyen benyomásokkal fog hazamenni? Van-e bármiféle pozitív kisugárzása a keresztyén embereknek?
Szomorú az, amikor nincs. És talán a keresztyén templomok kiüresedésének legnagyobb oka az a sok-sok szomorú, boldogtalan keresztyén ember. Akik megmaradnak valamiféle vallásosságban, de semmi örömöt nem találnak hitükben. Akik szomorúan panaszolják bajaikat, akiknek az összes imádsága magukról szól, és nem tudnak hálát adni az Úrnak. Boldogtalan keresztyének, akik úgy érzik, átverte őket az Isten, mert nem minden úgy alakult, ahogyan azt remélték. Számukra az Istennek tetsző élet elvárások és lemondások sokasága. Kényszeres vallásoság, törvényeskedés, ítélkezés jellemzi őket. Boldogtalan keresztyének. Vajon mi is közéjük tartozunk?
Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Te boldog vagy-e, Testvérem? Mai igénk, és az említett sok-sok bibliai példa azt üzeni számunkra, hogy legyünk boldog keresztyének! Ne csak akkor, néhány percig, amikor elfújjuk a gyertyákat a tortán, hanem legyen ez az alap berendezkedésünk. Próbáljunk meg örömöt találni Isten parancsolataiban!
Legyünk becsületesek, ahogyan József is az volt, és látni fogják rajtunk, hogy Isten áldása ott van az életünkben! Éljük meg hitünket a hűségben, az egymás iránti odaadó szeretetben is, ahogyan Ruth tette anyósával kapcsolatban. Ne csak eltűrjük egymást szeretteinkkel, hanem tegyük ezt hálával, mint akik ajándékba kapták a másikat. Járjunk Isten útján önként, ne pedig csak akkor, ha jól megy a sorunk. Ahogyan Zakariás és Erzsébet gyermektelenül is ezt tették, úgy a mi kegyességi életünket se az határozza meg, hogy éppen milyen körülmények között élünk, mink van, vagy éppen mi hiányzik az életünkből.
Legyen örömünk az adakozásban, a közösségben is. Ahogyan az első jeruzsálemi gyülekezet tagjai boldogok voltak egymás társaságában, egymás segítésében, úgy éljük meg ezt mi magunk is itt a gyülekezetben. És tegyen minket boldoggá az a csodálatos lehetőség, hogy mi is szolgálhatunk Istennek. Ahogyan Pál apostol is tette, örüljünk, ha beszélhetünk a mi Megváltónkról. Vállaljuk örömmel a szenvedést, a gúnyolódást, ha az amiatt van, hogy Krisztushoz tartozunk.
Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. A legtökéletesebb módon maga az Úr Jézus élte ezt meg, aki önként, ránk gondolva szeretetből vállalta a kereszthalált, mert tudta, hogy feltámadásával örök örömre fordíthatja sorsunkat. Benne teljesedett be az Atya minden parancsolata, és ő élte elénk azt az életet, amelyet mi is követhetünk.
Hát tegyük meg, ami rajtunk múlik, és ha valóban boldogok szeretnénk lenni, akkor örömmel teljesítsük Isten parancsolatait. Szeressünk örömmel, beszéljünk szeretettel, és tegyük a jót szívünkből, hogy boldogok legyünk már itt, földi utunkon, és majd egykor az Isten országában. Ámen.