feb
29Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele.1Kor 1,22 30Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.Jón 3,5 31Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál.1Kir 10,1 32Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál. Lukács 11,29-32
Kedves Testvérek! Ilyenkor, Valentin nap környékén sok felé tartanak programokat a házaspároknak, hogy a hétköznapi rohanásból megálljanak egy kicsit, visszatekintsenek eddigi közös útjukra, és megerősítsék házassági szövetségüket egymással. Vannak, akik ilyenkor meglepik egymást, vannak, akik közös fényképeket osztanak meg magukról az interneten, és vannak, akik magukban, vagy családi körben ünnepelnek. Persze olyan párokat is ismerhetünk, akik nem viszik túlzásba a Valentin-napozást, mert anélkül is jól megvannak. Szép dolog a házasság, de azért ne menjünk el amellett a tény mellett, hogy nem mindenkinek adatik meg. Vagy, ha meg is házasodik az ember, lehet, hogy nem sikerül úgy, mint várta, és végül válás, vagy folyamatos háború lesz a vége. De még olyan esettel is találkozhatunk, amikor szinte minden adott a jó házassághoz, meg van a vonzalom, a szerelem egymás iránt, csak egy apró, de fontos lépés hiányzik a házasság beteljesedéséhez. A leánykérés, vagy a várva várt „igen”!
Az egyik régi évfolyamtársam mesélte egyszer szomorúan, hogy a barátnője szakított vele. Már évek óta együtt jártak, és a lány megelégelte, hogy a fiú nem kérte meg a kezét, nem akart elköteleződni. Amikor pedig már épp kinézte neki a gyűrűt, a lány egyszer csak közölte: nincs tovább, szakítani szeretne vele. Milyen szomorú az, amikor csak egy apró lépés hiányzott volna. Amikor úgy érzi az ember, hogy meg volt az esélye a boldogságra, megtalálta a nagy őt, de valami butaság, vagy a halogatás miatt lemaradt róla.
Hasonló helyzetet élhetünk át a vásárlásban is. Amikor kinézünk magunknak valamit, utána olvasgatunk, gyűjtögetünk, aztán mire rászánjuk magunkat, és a pénzünket, már sehol sem kapható, vagy sokkal drágább lett.
Néhány évvel ezelőtt, amikor először bejelentették a nagycsaládosok lakásvásárlási kedvezményeit, az úgynevezett CSOK-ot, sok lelkész kollégám belevágott a dologba. Szinte minden lelkész parókián, szolgálati lakásban lakik, óriási lehetőség volt, hogy akkor még aránylag jó áron, kedvező hitellel lehetett lakáshoz jutni. Mi is szétnéztünk, gyűjtögettünk, hitelt vettünk fel, és hasonlók. De volt egy-két kolléga, aki azóta is emlegeti, hogy ő bizony lemaradt a lakásvásárlásról. Nem volt elég határozott, nem sürgette a dolgokat, utána pedig már annyira felmentek az árak, hogy nem járt volna jól. Ott volt a nagy lehetőség, de nem élt vele, lemaradt róla.
És milyen szomorú élmény az, amikor egy szeretett családtaggal való utolsó találkozásról, beszélgetésről maradunk le. Amikor ígérgetjük a szüleinknek, nagyszüleinknek, gyermekeinknek, testvéreinknek, hogy majd megyünk, majd segítünk, majd szánunk rájuk időt, aztán pedig egyszer csak jön a váratlan hír, hirtelen rosszul lett, balesetet szenvedett, vagy egyszerűen csak nem ébredt fel. Mi pedig lemaradtunk. Lemaradtunk talán egy jó beszélgetésről, lemaradtunk egy ölelésről, egy kimondott szóról, mert valami más fontosabb volt számunkra.
Kedves Testvérek! Mai történetünk arról beszél, hogy az Istennel való közösségről is le lehet maradni. Még úgy is, ha az ember rendkívül jókor születik meg. Történetünk idején, az Úr Jézus nemzedékében Izrael népe kiváltságos, irigylésre méltó helyzetben élt. Ott járt közöttünk a Messiás. Mit nem adnánk mi, hogy akárcsak egy hétvégére személyesen az Úr Jézus eljöjjön közénk, és tanítson bennünket? Hoznák a faluból a betegeket, ő pedig meggyógyítaná őket. Micsoda tömeg lenne? Talán még a kertben sem férnénk el a focipályán. Komoly szervezést igényelne a parkolás, vagy a leültetés kérdése, és bizony nem lenne elég 1100 töltött káposzta, mint a tavalyi csendesnapon. Talán sokan szívesen cserélnénk azokkal, akik személyesen találkoztak Jézussal, és látták, átélték hatalmát.
Sokan közülük nagyon hálásak voltak különleges helyzetükért. Történetünk Lukács evangéliumának már a második szakaszában található, ahol Jézus úton volt Jeruzsálem felé. Rengeteg emberrel találkozott, és sokaknak megváltoztatta az életét. Meggyógyított vakokat, hitet adott egy samáriainak, akivel a zsidók egyébként szóba sem álltak, lehívta a vámszedő Zákeust a fáról, és megtérésre hívott más bűnösöket is. És aki ennek örült, aki neki adta az életét, azzal együtt ünnepelt. Mintha egy nagy vendégségbe hívta volna követőit, egy asztalnál ült a bűnösökkel, akik elfogadták az Ő bocsánatát, és megtértek.
És ott volt egy másik embercsoport, amely ugyanúgy látta Jézust, ugyanúgy szemtanúja volt a csodáknak, ugyanúgy érezte az ő hatalmát, és mégsem tért meg. A farizeusok és írástudók közössége néhány kivételtől eltekintve nem fogadta el az Úr Jézust megváltónak. Hiába ismerték az ószövetségi próféciákat, hiába voltak ők maguk is szemtanúk, valami miatt tiltakoztak, ellen álltak, sőt szembe szálltak vele.
Őket szólítja meg Jézus ebben a történetben. „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.” Vagyis, mintha azt kérdezné Jézus tőlük: Mi kell még? Mi kell még, hogy higgyetek? Mi kell még, hogy megtérjetek? Mi kell még, hogy beismerjétek bűneiteket, és elfogadjátok a megbocsátást? Mi kell még? Gyógyítottam. Csodákat tettem. Tanítványokat képeztem. Szeretettel fordultam hozzátok. Mi kell még nektek?
Mivel semmi nem volt elég, az Úr Jézus végül saját életét is odaadta a kereszten. Nem csak a farizeusokért, de értük is, és mindnyájunkért, hogy a lehető legnagyobb ajándékot, a feltámadás és az örök élet ajándékát átadhassa nekünk. Ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a halban, úgy volt Jézus is a sírban három nap és három éjjel. Erre utal Jézus ebben a beszédben. De sokak hozzáállása az Úr feltámadását követően sem változott meg. Számukra ez sem volt elég a megtéréshez.
Ezen a ponton viszont fordult a kocka. Mert, ha valakinek nem elég az Isten megváltó szeretete, az magát ítéli el. Erre figyelmeztette Jézus az írástudókat. Két ószövetségi példát hozott fel, amelyek arról szólnak, hogy milyen fontos élni az adandó alkalmakkal.
Először dél királynőjéről, vagyis Sába királynőjéről beszélt, aki pogány uralkodóként kész volt óriási távolságot utazni, csakhogy megtapasztalhassa Salamon király Istentől kapott bölcsességét. Másodszor pedig a szintén pogány niniveiek megtérésére utalt, akik egy gyarló prófétán, Jónáson keresztül felismerték bűneiket, böjtöltek és megtértek. Ezekben a történetekben az emberek jól éltek a lehetőséggel. Hallottak Istenről, keresték őt, és rátaláltak. Megtérésükkel megszégyenítették a Jézus korában élő izraelieket. Hiszen nekik sokkal kevesebb is elég volt. Elég volt a nagy bűnös város megtéréshez egy botladozó próféta igehirdetése, és elég volt egy uralkodó Istentől kapott bölcsessége ahhoz, hogy Sába királynője rácsodálkozzon Isten dicsőségére.
Ez a két történet pedig ítéletet jelent Jézus nemzedékére. Ha nem volt elég nekik az Úr Jézus élete, halála, és feltámadása, akkor majd jön az ítélet, a halál, és a kárhozat. Isten türelmes, de ha elutasítják, tovább megy, és másokat próbál megmenteni.
Kedves Testvérem! Az ószövetségi és újszövetségi történetekből most nézzünk rá a saját életünkre, a magunk történetére. Neked mi kell még? Mondhatjuk azt, hogy Jézus nemzedékének milyen könnyű volt, de azért mi sem vagyunk annyira tragikus helyzetben. Ha végig gondoljuk, hogy mit kaptunk Istentől, milyen helyzetben élünk, akkor könnyen rájöhetünk erre.
Keresztyén országba születtünk. Nincs tiltva a templomba járás, szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat. Sokunkat gyermekkorunktól kezdve hitre neveltek. Legtöbben meg vagyunk keresztelve, és az itt lévők közül talán mindenkinek volt legalább egy valaki a rokonságában, aki hitt Istenben, aki járt a templomba. Aztán folyamatos a lelkészi jelenlét. Az elmúlt 2-3 évszázadban bizonyítható, hogy mindig volt helyettesítő, de a legtöbb esetben helyben lakó lelkésze Tiszanagyfalunak. Vannak épületeink. Templom, felújított imaház. Hirdetve van az Ige. Szól az evangélium.
És ha a személyes életünket nézzük, akkor sem panaszkodhatunk. Ki az közülünk, akinek ne lettek volna boldog évei? Aki életének egy szakaszára sem tudná azt mondani, hogy boldog volt, jól érezte magát? Legtöbbünknek volt erőnk a munkánkhoz. Legtöbben sokáig nem voltunk betegesek. Családban, vagy egyedül élve, de megtaláltuk a számításunkat. Voltak és vannak sikereink, eredményeink, örömeink. Volt, hogy meggyógyultunk. Hogy felépültünk egy próbából. Volt, hogy éreztük Isten segítségét a terhek között.
Akkor mi kell még? Mi kell még ahhoz, hogy neki adjuk a szívünket? Mi kell még ahhoz, hogy igent mondjunk a Megváltónak? Mi kell még ahhoz, hogy tovább lépjünk a megszentelődés útján, és hátra hagyjunk bizonyos megszokott bűnöket? Neked mi kell még? Jobb egészség? Akkor közelebb mennél Istenhez? Vagy több idő? Akkor szánnál rá néhány percet naponta? Más családi helyzet? Akkor nem lenne kifogásod? Más lelkész, aki jobban prédikál, vagy nem bánt meg a szavaival? Mi kell még? Háború? Családi tragédia? Több pénz? Sokan a te helyedben talán már döntöttek volna. Sokan a te helyedben talán már közelebb léptek volna az Úrhoz.
Isten ma is, ahogyan az Úr Jézus nemzedékében, sok mindent felkínál. Bűnbocsánatot, megszentelt életet, segítséget a jövőhöz, és békességet. Ma is felkínálja Fiát, az Úr Jézust, akit odaadott a keresztre érted és értem is, hogy örök életre hívhasson bennünket. Ha neked ez nem elég, akkor semmi nem lesz elég. De ha ez nem elég, akkor vállald a következményeket. Akkor vállalnod kell majd az ítéletet, a bűneid következményeit, az örök kárhozatot.
Isten ma is arra hív bennünket, hogy éljünk a lehetőséggel. Ne maradjunk le arról a csodálatos ajándékról, amit az Úr Jézusban elkészített nekünk. Ha erről lemaradsz, mindenről lemaradsz. Ez nem néhány évnyi boldog házasság, ez nem egy lakás vásárlás, és nem is egy utolsó beszélgetés valakivel, akit szeretsz, hanem ez a te életed. A földi szakasz, amiben most élsz, és a folytatás, a mennyei szakasz is ezen múlik. Az örök életed, az üdvösséged a tét. Fordulj hát hozzá imádságban, gyönyörködj az ő szeretetében, kérd bocsánatát elhibázott dolgaidban, és légy vele közösségben. Ha pedig már eddig is vele jártál, gondold át, miben lehetne még inkább neki tetsző az életed. Mi kell még ahhoz, hogy jobban hasonlíts rá? A kérdés ma is szól: neked mi kell még? A válasz csak rajtad múlik. Ámen.