Júl
20Azért ezt mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált,21lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.22Amikor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodoma felé, Ábrahám még ott állt az Úr előtt.23Odalépett hozzá Ábrahám, és ezt kérdezte: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt?4Móz 16,2224Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak?25Távol legyen tőled, hogy ilyet tégy, hogy megöld az igazat a bűnössel együtt, és úgy járjon az igaz is, mint a bűnös! Távol legyen tőled! Vajon az egész föld bírája nem hozna-e igaz ítéletet?Jób 34,10-1226Az Úr így felelt: Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.27Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.28De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt felelte: Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt.29Ismét szólt hozzá, és ezt mondta: Hátha negyven található ott! Az Úr így felelt: Nem teszem meg a negyvenért.30Ne induljon föl az én Uram, hogy beszélek – szólt Ábrahám –, de hátha csak harminc található ott! Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.31Ábrahám ezt mondta: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak: hátha húsz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a húszért.32Ábrahám ezt mondta: Ne haragudjon az én Uram, hogy még egyszer szólok: hátha csak tíz található ott! Ő így felelt: Nem pusztítom el a tízért.33Ekkor az Úr befejezte a beszélgetést Ábrahámmal, és eltávozott, Ábrahám pedig visszatért lakóhelyére.
1 Mózes 18,20-33
Kedves Testvérek! Az előző vasárnapon arról a történetről hallhattunk, amelyben Isten megígérte Ábrahámnak és Sárának, hogy egy éven belül fiuk fog születni. Láttuk, ahogyan Ábrahám is, és felesége Sára is kétségbe vonták az Úr ígéretét, és kinevették őt. Emberileg gondolkodtak, és nem számoltak Isten hatalmával. Sőt, Ábrahám még ötleteket is adott Istennek. Annyira nem hitte el, hogy gyermeke születhet, hogy inkább a már meglévő Izmaelre kérte Isten gondoskodását. Arra a gyermekre, aki eleve az ő hitetlenségükből született meg.
Az ő történetükre figyelve magunkba néztünk, és átgondoltuk, vajon mely helyzetekben nevetjük ki mi is Istent. Amikor ígér valamit, mi pedig úgy teszünk, mintha nem is lenne hatalma, ereje semmihez. Érdekes dolog, hogy a hit első lépése mindig ez. A kételkedés mosolya. Amiben benne van egy kis irigység, hiszen jó lenne hinni, jó lenne komolyan venni, hogy Istennek van hatalma, de benne van a hitetlenség is, amely visszaránt bennünket a földre, a realitások talajára. Ábrahám így indult el a hit útján, hogy először ő maga sem gondolta, hogy Isten ennyire hatalmas.
Az Úr azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Ragaszkodott ígéretéhez, és így Ábrahám, lassan elkezdett bízni benne. Most azonban már egy másik történetnél vagyunk. Sodoma felé fordulunk, ahol nem egy ígéret beteljesedéséért imádkozik Ábrahám, hanem mások életéért könyörög. Alkudozik Istennel. És mindeközben szépen lassan növekszik Ábrahám hite. Mai istentiszteletünkön nézzük, meg, hogy a múltkori kételkedésből hogyan lesz bizalom Ábrahám szívében, és milyen jelei vannak, ha elkezdünk mi magunk is bízni Istenben?
1.Az első, amit észre kell vennünk, az az, hogy Ábrahám már nem nevet. Most már nem zavarja össze Isten szava, nem lepődik meg, nem mondja, hogy ez lehetetlen. Most ő az, aki megszólal. Elindul egy beszélgetés Istennel. És ez óriási lépés a hit útján. Mert sokan csak hallgatják Istent – vagy csak akkor szólnak hozzá, amikor baj van. De Ábrahám most már megszólítja őt. Mer beszélni az Örökkévalóval.
És ha jól megnézzük ezt a párbeszédet, akkor észrevesszük, hogy ez az egész beszélgetés a bizalomról árulkodik. Ábrahám újra és újra megszólítja Istent, és megpróbálta lealkudni a számokat. Azt próbálta meg elérni Istennél, hogy ha csak 10 igaz ember él is Sodomában, akkor az Úr miattuk ne pusztítsa el a várost. Nem tolakodó módon, de mégis őszintén és bátran könyörög Istenhez. „Uram, talán ha ötven igaz lenne… vagy negyvenöt… vagy negyven…” ugye, nem pusztítod el a várost? És így megy le egészen tízig. Milyen nagy lépés ez a kezdeti nevetéshez képest! Már nem azon nevet, hogy mit ígér neki Isten, hanem azon dolgozik, hogy hogyan tudná mások életét megmenteni.
Testvérem! Ez az első jele annak, hogy bízol Istenben. Hogy megszólítod őt, és komolyan veszed, hogy van hatalma. Te mikor szólítottad meg utoljára Istent? Mennyi időt, mennyi erőt szánsz arra, hogy beszélj vele? Kétségbe vonod az ő hatalmát, nevetgélsz, hogy úgyse tud megtenni semmit, vagy pedig bizalommal szóba állsz vele? Ábrahám hitének fejlődése először abban mutatkozott meg, hogy bizalommal megszólította Istent. Vajon Te elindulsz-e ezen az úton?
2. Tovább menve a történetben, másodjára azt is láthatjuk, hogy itt Ábrahám már nem saját magáért könyörög. Nem azért, hogy ő boldog legyen, nem is azért, hogy ő több áldást kapjon. Az a város, amelyikre Isten haragja készül, nem az ő otthona. De ott él Lót, az unokaöccse, és talán más igaz emberek is. És Ábrahám értük imádkozik Istenhez.
Aki hisz, az nem csak önmagának kér. Aki növekszik a hitben, az másokat is magával akar vinni. Ezért áll oda Ábrahám Isten elé. És nem azt mondja, hogy „legyen meg a Te akaratod, Uram, én kimaradok ebből.” Hanem bátran, hittel Isten elé áll, és másokért imádkozik. Ez a fajta közbenjárás a hit egyik legérettebb formája. A Bibliában nagyon sok ilyen eset van. Amikor egy-egy hitben élő ember odaállt Isten és az ítéletre méltó emberek közé, és megpróbálja rábeszélni Istent az ember megmentésére.
Gondoljunk például Mózesre. Amikor a nép aranyborjút készített, Isten el akarta pusztítani őket, mert a bálványimádás bűnébe estek. De Mózes felkiáltott az Úrhoz, és imádkozott értük: „Ha meg nem bocsátod vétküket, törölj ki engem is könyvedből!” Vagy ott van Pál apostol is, aki így ír a Római levélben: „Szeretném, ha én magam lennék átok alatt, Krisztustól elszakítva, testvéreimért, népemért.” Ő sem a maga boldogulásáért imádkozott, hanem másokért. Ez a növekvő hit egyik jele: amikor már nem én vagyok a világ közepe. Ábrahám ide jut el.
És te, testvérem? Kiért szoktál imádkozni? Érdemes volna kiszámolni, hogy az imádságainknak hány százaléka szól rólunk, önmagunkról, a saját érdekünkről, és mennyit imádkozunk másokért? Ábrahám, életének ezen a pontján már nem kételkedik Isten hatalmában, hanem hittel, bizalommal imádkozik másokért.
3. Harmadjára eljutunk a párbeszéd egyik legmélyebb pontjára. Ábrahám megkérdezi Istent: Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Távol legyen ez tőled. Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz ítéletet? Ez a néhány kérdés nem csupán kérdés, hanem hitvallás. Ábrahám hisz abban, hogy Isten igazságos. És éppen ezért most már mer kérdezni tőle. Nem lázad, nem ítélkezik, nem próbálja kioktatni Istent – de őszintén kimondja: „Uram, én hiszem, hogy Te nem bánsz igazságtalanul senkivel. Még akkor sem, ha én nem értem teljesen, amit teszel.”
Ez is a hit útja. Eljutni oda, hogy az ember már nem a saját érzései szerint ítéli meg Istent, hanem a hitével. Vannak dolgok, amiket nem értünk. Vannak fájdalmas veszteségek, igazságtalannak tűnő események. De Ábrahám példája arra tanít, hogy a hit nem azt jelenti, hogy mindig értjük, mit tesz Isten, hanem azt, hogy megbízunk Benne akkor is, amikor nem értjük őt.
Testvérem! Te fel mered-e tenni neki a kérdéseidet? Tudsz-e őszintén kérdezni? És milyen szívvel teszed fel a kérdéseidet? Lázadva, értetlenkedve, vagy úgy, hogy közben megvallod: hiszem, hogy Isten bölcs, hiszem, hogy Isten jót akar. Merj kérdezni Istentől. Tedd fel neki nyugodtan a kérdéseidet. Ez a történet erről beszél. De minden kérdésed mögött legyen ott a hit, amely nem kételkedik Isten igazságában, szeretetében, jó szándékában!
4. Végül pedig, a történet talán legszebb része az, hogy Isten válaszol. Minden egyes kérdésre. Nem unja meg Ábrahám szavait. Nem mondja azt, hogy „elég volt, most már hagyjál békén!” Hanem meghallgatja őt, és többször, kitartóan válaszol.
Kedves Testvérek. Isten ilyen. Nem fordul el, ha kérdezünk. Nem fordít hátat, ha alkudozunk. Ő is része ennek a kapcsolatnak. Ő is benne van ebben a párbeszédben, és ha úgy látja jónak, válaszol. És ahogyan újra és újra válaszol Ábrahámnak, úgy növekszik Ábrahám hite. Az Isten válaszainak legnagyobb bizonyítéka maga az Úr Jézus. Őt küldte el az Úr, hogy benne megválaszolja kérdéseinket. Általa adott megoldást a bűnre, és az ő kereszthalálával mutatta meg válaszát arra a kérdésre, hogy hogyan menekülhetünk meg.
Kedves Testvérek. Ma arról hallottunk, hogy a hitetlen nevetgélés után, hogyan kezdett el növekedni a bizalom Ábrahám szívében. Létrejött egy párbeszéd, Ábrahám megszólította Istent, másokért könyörgött, fel merte tenni a kérdéseit, és átélte, hogy Isten válaszolt neki. A jövő héten, ha Isten éltet, Izsák hegyére kísérjük Ábrahámot. Ott már nem lesz kérdés. Ott már nem fog alkudozni. Ott már hittel fogja megjárni az előtte lévő utat.
Ma gondoljuk át, hol járunk a hit útján, merjük őt megszólítani, imádkozzunk másokért, tegyük fel őszintén a kérdéseinket, és bizonyára meg fogjuk tapasztalni, hogy Isten ma is, és holnap is meghallgat bennünket, és válaszol szavunkra. Ámen.