jan
1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.Neh 3,1.32 3A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. 4Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? 7A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. 8Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! 9És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
János 5,1-9
Kedves Testvérek! Ilyenkor, az év elején sok helyen leltárt készítenek. A leltárazás során meg kell nézni, mi az, ami megvan, és mi az, ami hiányzik. Van, aki kifejezetten élvezi ezt, más a háta közepére sem kívánja, de sok helyzetben szükség van erre, mert ha nem tudjuk pontosan, mink van és mink nincs, akkor könnyen félremegy minden. Így van ez az életünkkel is. Szükségünk van leltárazásra. És ha már itt vagyunk, még mindig az év elején, és egyébként is most lesz a gyülekezeti beszámoló, legyen a mai alkalmunk lelki értelemben is egy ilyen leltárazás. Amikor megállunk, és átgondoljuk, mink van, és mink nincs. Hívjuk segítségül ehhez a felolvasott történetet, amelyben egy emberi élet kétféle leltározását figyelhetjük meg.
- Ha valakinek, akkor Bethesda tónál fekvő, 38 éve beteg embernek bőven lehetett ideje és alkalma arra, hogy leltárt tartson. Hiszen ott feküdt a víz mellett, ott beszélgetett, gondolkodott, kínlódott hosszú évek óta remélve, egyszer talán majd ő lesz az első, aki beteszi a lábát a felkavarodó vízbe. Viselkedéséből, szavaiból három feljegyzést fogalmazhatunk meg.
Az ő leltárának az első feljegyzése így hangzik: nincs ünnepem. A történet azzal kezdődik, hogy Jeruzsálemben ünnep van. Az emberek a templom felé tartanak, istentiszteletre mennek, és Jézus is erre az ünnepre érkezik a fővárosba. De az ünneplő város egyik szomorú helyén, a Bethesda tó körül ünneptelen emberek fekszenek. Mert mit is ünnepelnének? A betegséget? A nyomorúságot? A tehetetlenséget? Ott vannak tehát az ünnepben, még sincs ünnep az életükben.
Kedves Testvérek! Ez a leltári bejegyzés ma sem ismeretlen. Hányan élnek úgy, hogy egyik nap megy a másik után, munka, gondok, feszültség, fáradtság, és egyszer csak kiderül: nem volt megállás, nem volt hála, nem volt igazi ünnep. Talán így telt a mögöttünk levő Karácsony is. Ott voltunk az ünnepeken, de belül üres maradt minden. Az ünneptelenség pedig ragadós: könnyen át tudjuk adni a másik embernek is. Neked se volt jó? Te is fáradt vagy? Neked is eleged van már mindenből? És csak telnek a napok, múlnak az évek.
Neked van-e ünneped? Meg tudsz-e állni? Amikor rászánod a vasárnapot az Istentiszteletre, tudsz-e ünnepelni? Amikor megszakítod életed rohanását, vagy a benned levő keserűséget, tudsz-e ünnepelni? Tudsz-e örülni?
Nagyon tanulságos volt az elmúlt napok hóhelyzete. Korábban éveken keresztül azt hallgatták a gyerekek, hogy bezzeg a mi időnkben milyen jó volt, rendszeresen volt hóesés, hószünet, sokat játszottunk, szánkóztunk, korcsolyáztunk. Most pedig, hogy végre esett egy rendes adag hó, sokan nem tudtak örülni. Már megint lapátolni kell. Miért nincs rögtön letakarítva az út? És hasonlók. Pedig milyen szép lett minden. Milyen jó lenne megtanulni egy kicsit örülni, ünnepelni. Végre, megint van hó! Ki tudja mikor lesz legközelebb? Ünnepeljünk, örüljünk!
Neked van-e ünneped? Nem a hó miatt elsősorban, de tudsz-e ünnepelni, megállni, örülni életed jó dolgainak? Tudsz-e megpihenni, értékelni, hálát adni, befelé, vagy felfelé figyelni?
2. De menjünk is tovább, és nézzük meg a betesdai beteg második leltári bejegyzését! Ez így szól: nincs emberem! Itt fekszem betegen, rengetegen körül vesznek, beszélgetünk, együtt érzünk egymással, de amikor a víz felkavarodik: nincs emberem. Olyankor mindenki csak magára számíthat.
Nincs emberem! Olvassuk ma is sok ember életének leltárában. Nincs emberem. Ott van ez idős szülők szívében, akik egyedül maradtak, akikre nem nyitják rá az ajtót, akiket nem hívnak fel telefonon. Nincs emberem, fogalmazódik meg házasságokban, ahol fizikailag talán ott van a másik, mégis eltűnt a társ. Ott van a feleség, de nem lehet a kedvére tenni. Ott van a férj, de nem lehet hozzászólni. Nincs emberem, érzi a gyermek is, akire sokat költenek, de keveset fordítanak. Nincs emberem, érezzük mindnyájan, amikor a kritikus helyzetekben mindenki csak a maga javát, maga hasznát keresi. Nincs emberem, talán te is ezt érzed mostanában.
3. Nincs ünnepem, nincs emberem, és a leltár harmadik feljegyzése a legszomorúbb, mert azt érezteti: nincs Istenem. A bethesdai beteg úgy érezte, nincs esélye a gyógyulásra. Bezárta azt a kaput, amit reménységnek hívnak. Úgy érezte, hogy mivel nincs embere, nincs esélye a gyógyulásra. Ő már így marad. Rajta már senki sem segíthet. Csak a víz. De az meg annyira elérhetetlen. Ő már nem Istenben hitt, hanem a megszokott rendszerben. Abban a hiedelemben, babonában, hogy ha felkavarodik a víz, és valaki először bele teszi a lábát, az meggyógyul. Senki más.
Testvérek! Mennyi mindentől várunk mi is javulást, gyógyulást, jobb életet! Hányan kívánják, hogy bárcsak több pénzük lenne, az mindent megoldana! Vagy bárcsak egészségesek lennének, akkor minden rendben volna! Bárcsak új kormány lenne, vagy bárcsak maradna a régi, akkor minden jó lenne, akkor nem lenne problémánk! Várjuk mi mindentől és mindenkitől a megoldást, a gyógyulást, csak Istentől nem. Ő úgysem tesz semmit. Benne már nem bízunk. Tőle már nem remélünk semmit.
Hányszor fogalmaztad már meg magadban, hogy nekem nincs Istenem? Amikor másban bízol, és amikor benne már nem tudsz reménykedni, akkor ezt teszed. Akkor kimondod, amit a bethesdai férfi is éreztetett Jézussal: nincs Istenem! Rajtam ő már nem segíthet!
4. Így áll hát a szomorú leltár. Nincs ünnepem, nincs emberem, nincs Istenem. És ebbe a leltárazásba érkezik meg Jézus. És nem kezd el vitatkozni a hiányokról. Nem kezd el győzködni, hogy nincs igazad, neked jól kellene lenned. Nem mondta azt a bénának, hogy igazán talpra állhatnál, jó életed van itt, rosszabb is lehetne. Egyszerűen csak odamegy, megáll, és megkérdezi: Akarsz-e meggyógyulni?
És ott, ahol megáll Jézus, és ahol az ember szívében eldől: ő szeretne megbízni benne, egyszerre csak megfordul a helyzet. Mert hamar kiderül, hogy neki van hatalma a betegség felett. Hamar nyilvánvalóvá lesz, hogy bár az emberi leltár lehangoló, ha ő megérkezik, akkor elkezd helyreállni a rend. Mert ahol ő jelen van, ott minden megfordul, és a semmiből valami lesz.
Nem volt Istene? Most már van. Most már kilépett a reménytelenségből, mert ott van vele Jézus. Nem volt embere? Most már van, mert emberré lett érte az Isten. Van, aki hozzászólt, van, aki segített rajta, van, aki hatással volt az életére. És harmadjára, eddigi ünneptelen élete egy nagy ünneppé változott. Mert bármikor talpra állt élete során, eszébe juthatott, milyen hálás lehet az Ő Istenének. Jézusnak, aki megváltoztatta az életét. Aki nemcsak meggyógyította, hanem később, a templomban a bűneit is megbocsátotta. Sőt, figyelmeztette, hogy maradjon meg ezen az úton. Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.
Testvérek. Életünk nagy kérdése ez: Akarsz-e meggyógyulni? És itt nem a fizikai, vagy lelki betegségeinkről van szó. Itt az Istennel való megromlott kapcsolatunk helyzetéről. Akarod-e rendezni a vele való kapcsolatodat? Szeretnéd-e, hogy helyreálljon az, ami korábban talán már rendben volt? Akarsz-e meggyógyulni? Szeretnél-e igazán bízni benne?
Ha igen, akkor keresd őt, és vedd észre, hogy ott van melletted. És ha akarod, akkor végre ő lesz az Istened. Ha pedig Ő az Istened, akkor lesznek embereid is. Akkor észre fogod venni, hogy van, akire számíthatsz, van, aki melletted áll. Vannak társaid, segítőid. Ha pedig van Istened, van embered, akkor van okod az ünneplésre is. Van, amit megköszönhetsz neki, van, amiért érdemes megállni, hálát adni, van ok az örömre. És ha így nézzük, akkor már nem is néz ki olyan rosszul életed leltára.
Adj hálát az Úr Jézus megváltó szeretetéért, köszönd meg, hogy benne Istent, embert, és ünnepet kapsz, és amikor leltárt készítesz, nézz rá, és vedd észre, hogy valójában milyen gazdag is vagy. Ámen.