Már
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Textus: János 11,1-6
2019. március 10.
Kedves Gyülekezet! Újra böjt van, azaz újra kezdődik a 40 napos nagyböjti időszak Húsvét ünnepe előtt. Vannak olyanok, akiket ez örömmel tölt el, mert ilyenkor rendszeresen belevágnak valamilyen böjtbe, amely által megerősödnek, feltöltődnek. Vannak olyanok is, akik nem igazán szeretik a böjt szót hallani, mert ilyenkor folyamatosan lelkiismeret furdalásuk van amiatt, hogy szeretnének böjtölni, de valamiért ez sosem jön össze. Aztán olyan emberek is lehetnek közöttünk, akik a böjtöt hallva valamilyen étkezési változtatásra, lemondásra gondolnak, amivel jót tehetnek szervezetüknek. És persze sokan úgy élik meg ezt az időszakot, hogy nem foglalkoznak az egésszel, hiába lépünk bele az egyházi év ezen szakaszába, semmilyen változás nem történik az életükben.
A böjt azonban nem rólunk szól. Lehet, hogy rögtön a mi életünk, a mi szokásaink, a mi táplálkozásunk jut az eszünkbe a böjtről, de felolvasott Igénk is arról beszél, hogy a böjt, nem rólunk szól. Mint ahogy az életünk sem. Kálvin János azt vallotta: hogy miként a világban minden azért van, hogy Isten dicsőségét szemmel láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegye, a keresztyén embernek is az a hivatása, hogy egész életével Isten dicsőségét szolgálja. Valahogy úgy, mint ahogy tegnap előtt Lázár történetében hallhattuk, hogy életünk minden részlete, még a betegségünk is szolgálhatja Isten dicsőségét. Ez jelenik meg a jól ismert Kálvini jelmondatban is: Soli Deo Gloria azaz, egyedül Istené a dicsőség! A böjt célja az, hogy mi, emberek közelebb kerüljünk Istenhez, az élet forrásához, és ebben a közelségben egyre jobban formálódjunk, hogy életünk egyre jobban szolgálja az Isten dicsőségét.
A 115. zsoltár írója is ezzel kezdi imádságát. Ne nekünk Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget. Tudjuk jól, hogy imádságaink nagy részében magunknak, vagy másoknak igyekszünk valamit kérni. Pedig életünk értelme és célja az, hogy annak, aki mindent, még az egyetlen Fiát is odaadta értünk, dicsőséget szerezzünk. Hogy már itt, földi életünkben is valóra váljon Ézsaiás próféciája: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! Ezt szolgálja a böjt is. Vagyis a böjt egyfajta eszköz az életünkben, ahhoz, hogy még inkább Istenre mutassunk. Így aztán nemcsak szavainkkal, nem csak énekünkkel, zenénkkel, hanem a létünkkel is tudjuk Őt dicsőíteni.
Azt azonban tudnunk kell, hogy ha Istenre mutat az életünk, Istenre mutat a böjtünk, akkor az természetesen nem tetszik a sátánnak. A gonosznak ugyanis az a célja, hogy elvegye a dicsőséget Istentől, és a saját maga dicsőségét építse. Ezért használja ellenünk a kísértést, amivel bűnbe vihet. Gondoljunk bele. Ha bűnt követünk el, nem dicsérjük Istent, hanem épp ellenkezőleg, szégyent hozunk Atyánkra. Ha nem böjtölünk, ha nem teszünk semmit azért, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, ha nem teszünk semmit azért, hogy az Ő nevének dicsőséget szerezzünk, akkor annak örül a sátán. Ha továbbra is a magunk vágyainak, kívánságainak és ösztöneinek élünk, akkor azzal a sátánnak szerzünk dicsőséget, nem pedig Istennek.
Ezért jó lemondani a testi kívánságokról a böjtben. „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. /Jakab 1:14-15/ A böjtben éppen az jelenik meg, hogy lemondunk arról, ami földi, ami élvezetes a testnek, ami az emberi ösztönből származik. Ezek helyett az időt és az energiát arra fordítom, hogy többet legyek Isten közelében, vele kettesben, csendben, Igéjét olvasva, tanulmányozva, imádkozva. Lemondok a magam vágyairól és erősítem az Isten iránti bizalmamat. S tudjuk, ha valamit 21 napon át teszünk rendszeresen, az szokássá válik. Így a negyven napos böjti idő alkalmas arra, hogy régi (rossz) szokásokat elhagyva, Istennel szorosabb kapcsolatot ápolva, új, építőbb szokások alakuljanak ki az életünkben. Ezeket pedig a böjt letelte után sem szükséges abbahagyni.
Ez az időszak tehát az életünk újragondolása is lehet, ahol új elhatározások, új elköteleződések születnek. Ahol pedig elindul az életünk rendszerezése, tisztogatása, ott elindul megújulásunk is. A mi megújulásunk pedig eszköz lehet a körülöttünk élők megújulásában. Ahol pedig életek újulnak meg, ahol megtérések történnek, ott az Isten dicsősége is nagyobb lesz.
Ehhez azonban önvizsgálat is szükséges. Az önvizsgálathoz pedig Isten Igéjére van szükség, hogy tudjuk mihez igazítani magunkat. A böjt tehát elképzelhetetlen Isten Igéje nélkül. Gondoljunk az Úr Jézus megkísértésének történetére, amikor a 40 napos böjtje után a sátán 3x is megkísérti. Ő pedig mindhárom esetben az Ige szavaival válaszol, és így veri vissza a támadásokat, és így őrzi meg magát tisztán az Atya dicsőségére. Ez lehet a mi utunk is, ha a böjtben Isten Igéjéhez is közelebb kerülünk.
Végezetül pedig azt is le kell szögeznünk, hogy mivel a böjtben Istennek szerzünk dicsőséget, a böjt sohasem nehéz és fájdalmas áldozat, amit ki kell valahogy bírnunk. A farizeusok böjtöltek így, akik hetente kétszer, arcukat eltorzítva láttatták, hogy böjtölnek, mert ez volt a törvény. De közben nem esett jól számukra, nem volt benne örömük, csak tették, mert kötelező volt. Ezzel szemben az igazi böjt örömteli idő. Ahol az ember nem csak azért örül, mert több időt tölthet annak a társaságában, akit nagyon szeret, hanem azért is örül, mert a böjtje által nagyobb lesz Isten dicsősége. Így gondolkodott az Úr Jézus is. Soha sem a maga érdekét nézte, mégis lemondott mindenről, hogy Annak, aki elküldte ebbe a világba, a lehető legnagyobb dicsőséget adja. Az Ő böjtje lehet a legfőbb példa számunkra, mert célja az Atyára mutatás volt. Kedves testvérek! Böjt következik. Ne csak étkezési, vagy szokásbeli böjtöket tartsunk, hanem próbáljuk ki az Istennek tetsző, és rá mutató böjtöt is, amellyel nem magunkat mutogatjuk, hanem neki szerzünk dicsőséget. Így legyen böjti imádságaink természetes mondta:„Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!”Ámen.
Készült: Veres Péter böjti igehirdetés vázlata alapján.