máj
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Textus: Efézus 1, 3-14
2018. május 27.
Kedves Testvérek! A mai nappal beléptünk, az úgynevezett ünneptelen félévbe. Az egyházi év első fele ugyanis véget ért. Advent első vasárnapjától egészen Pünkösdig számos ünnepünk van, a Karácsonytól kezdve, a böjtön át egészen a mennybemenetel ünnepéig. A következő néhány hónapban azonban ez nem így lesz. Bár az újkenyér és az újbor ünnepe hagyományos egyházi alkalom, még a bibliaolvasó kalauzban sincs meghatározva, hogy ezeket melyik vasárnapon kell megtartani.
A Pünkösdtől Adventig terjedő időszak egyetlen olyan vasárnapja, amelyen valamilyen ünnep konkrétan ki van jelölve az a mai nap. A kérdés csak az, hogy mit ünneplünk ma? És most szabad válaszolni, tudjuk-e, hogy minek a vasárnapja ez a mai nap? Ha figyelmesen olvastuk a kalauzt, láthattuk, hogy ma a Szentháromság vasárnapja van. Az ünneptelen félév egyetlen különleges vasárnapja!
Éppen ezért a mai istentiszteleten gondolkodjunk közösen a Szentháromság Istenről, mi az, amit tudhatunk róla, és hogy érthetjük meg jobban a Szentháromság titkát? A konfirmáció alkalmával azt a kérdést szoktam feltenni ebben a témában, hogy mihez hasonlíthatjuk a Szentlelket? A válasz pedig: A vízhez. Ahogyan a víznek is három neve van, úgy Istent is három féleképp szólíthatjuk meg. Ez a három név ugyanazt az Istent jelenti. Atya, Fiú és Szentlélek. De, hogy részleteiben ez mit jelent, arról felolvasott Igénk is beszél. Mai kiegészítő Igénk szóba hozza Isten mindhárom személyét, de a jobb megértés érdekében hívjuk segítségül egyházunk egyik hitvallását, a Heidelbergi Kátét is. A káté az apostoli hitvallás felosztását követi, ami a Szentháromság Isten személyeihez kapcsolja a különböző dogmákat. Először az Atyáról beszél, aztán a Fiúról, majd pedig a Szentlélekről. Vegyük sorba Őket, és mélyítsük el, frissítsük fel ismereteinket.
A Káté 26. kérdésfelelete így hangzik: Mit hiszel, amikor ezt mondod: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében? Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökkévaló Atyja, aki a mennyet és a földet minden bennük levő dolgokkal egyetemben semmiből teremtette és örök tanácsa és gondviselése által most is fenntartja és igazgatja, az Ő Fiáért, Jézus Krisztusért nekem Istenem és Atyám, akiben én annyira bízom, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy minden testi és lelki szükségemet be fogja tölteni, sőt mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben rám bocsát, javamra fogja fordítani, mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten, és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya.
Ebben a feleletben két fontos üzenetet mindenképpen ki kell emelnünk. Az egyik az Isten Mindenhatóságára vonatkozik. Amikor azt mondjuk, hogy hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában, akkor hinnünk kell azt, hogy Mennyei Atyánknak valóban hatalma van minden felett. Nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a semmiből mindent Ő alkotott, mint ahogy az Ő gondviselését sem kérdőjelezhetjük meg. Sokan úgy gondolják, hogy minden csak úgy magától, véletlenül történik, esetleg azt mondják, így hozta az élet, a sors. Pedig semmi sem történik csak úgy magától. Isten mindenható Úrként tartja kezében a világot, és az Ő tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Ha hiszünk benne, és az Ő gondviselésében, akkor a jobb napokon hálásak vagyunk, a nehezebb időkben pedig türelemmel várjuk azt az órát, amikor a bűn miatt jelenlévő sok-sok szenvedésnek vége lesz.
Ha nem kételkedünk abban, hogy Isten mindenható, és gondot visel rólunk, akkor az is megnyugtató lesz számunkra, hogy Ő a mi szerető Atyánk. Nem véletlenül mondjuk így az Apostoli hitvallásban: Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában. Nemcsak egy távoli, megfoghatatlan Úr, egy elérhetetlen hatalmasság, hanem bennünket elfogadó és szerető kegyelmes Atya is. Aki már akkor szeretett minket, amikor mi még nem is léteztünk, és aki mindent, még a földi próbákat is a javunkra tudja fordítani. Ha Őt Atyánknak valljuk, akkor az azt jelenti, hogy bármi érjen is itt minket, bízunk az Ő atyai szeretetében, mert Ő Atyánk, mi pedig gyermekei vagyunk. Mai igénkben is erről beszél Pál, amikor azt mondja Istenről: Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által. Mennyei Atyánkról tehát azt valljuk, hogy Ő mindenható Úr a világ fölött, nekünk pedig szerető Atyánk, akiben bízunk.
De menjünk is tovább, és nézzük meg, mit tudhatunk a Szentháromság Isten második személyéről, az Úr Jézusról. Már idáig is, az Atyával kapcsolatos kérdésekben is történt utalás a Fiúra, Jézusra, de most már konkrétan Őróla fog beszélni a hitvallás. Egy-két mondatban azonban nagyon nehéz volna megfogalmazni mindent, amit Jézusról tudhatunk, ezért a káté 24 kérdés feleletben fejti ki a róla szóló tanításokat. Míg az Atya Istenről 3 kérdés beszélt, addig Jézusról, és az Ő munkájáról 24. Az apostoli hitvallásban is hasonló az arány, a legtöbbet róla van szó, mert az Ő megváltó műve az, amelyet emberként a legkézzelfoghatóbban megtapasztalhattunk.
A róla szóló tanításból most csak három dolgot emeljünk ki, amennyit felolvasott Igénk is megemlít. Az első, amit az Úr Jézussal kapcsolatban megtapasztalhatunk, az a megváltás. Ő volt az, aki tökéletes Istenként, és tökéletes emberként eljött ebbe a világba, hogy szenvedésével és kereszthalálával magára vegye bűneinket, és elrendezze a mi bűn miatti tartozásunkat.
Emellett, az is nagyon fontos vele kapcsolatban, hogy általa rengeteg dolgot megtudtunk arról, hogy miként lehet Istennek tetsző az életünk. Ezt a célt szolgálja az írott Ige, a Szentírás is, de a testté lett Ige, Jézus Krisztus földi küldetésének is részben ez volt a célja. Ezt úgy foglalta össze Pál apostol az efézusi gyülekezetnek, hogy „úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne.” A Szentháromság Isten Jézus Krisztusban ismertette meg magát velünk.
Ahogyan az Atya teremtő és gondviselő munkája által valamit elképzelhettünk Istenről, úgy kerülhetünk még közelebb hozzá, a Fiú, az Úr Jézus által. Hiszen az evangéliumokban rengeteg olyan dolog fel van róla jegyezve, ami segíthet minket abban, hogy neki tetsző életet éljünk. Sokat tanította, intette a körülötte lévőket, és egész jelenlétével, magatartásával példát adott számunkra.
Harmadjára pedig azt is tudhatjuk, hogy általa örökösök is vagyunk. Mivel az Úr Jézus feltámadt a halálból, így ha hozzá tartozunk, ránk is az örök életre való feltámadás vár. Ez pedig a lehető legnagyobb örökség. Mert minden, ami ehhez a földhöz van kötve elmúlik, a rozsda és a moly megemészti, a Krisztusban számunkra elkészített örökség azonban túlmutat az örökkévalóságra.
Ezért is fontos a vele való személyes kapcsolat. Mert ahogyan a teremtő Isten a mi Atyánk, úgy a Fiú Isten a mi személyes megváltónk. Ha megvalljuk előtte bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja vétkeinket. Ha azonban csak távolról ismerjük, mert hallunk róla időnként, de nem vagyunk vele személyes kapcsolatban, akkor nem mondhatjuk, hogy a mi megváltónk, és lemaradhatunk az örökségről is.
Atya, Fiú és Szentlélek. Kedves Testvérek. Szó volt idáig Mennyei Atyánkról, aki a mi teremtő Istenünk, gondviselőnk, és szerető Atyánk, aztán beszéltünk az Úr Jézusról, aki megváltott bennünket, aki által még jobban megismerhetjük Istent, és aki örökséget biztosít számunkra, végezetül pedig nézzük meg, mit tudhatunk Szentháromság vasárnapján Isten harmadik személyéről, a Szentlélekről.
Róla így ír a hitvallás: Mit hiszel a Szentlélekről? Hiszem először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal, és velem marad mindörökké.
Az egyik információ, amit tehát nagyon fontos leszögeznünk az az, hogy a Szentlélek Isten is ugyanúgy a Szentháromság egyenrangú személye. Nem úgy, mint ahogyan az ünnepek mutatják, hogy Karácsonykor sokan vagyunk, Húsvétkor sokan vagyunk, Pünkösdkor meg azt sem tudjuk, hogy mit ünneplünk. A Szentlélek Isten tehát nem harmadik a dobogón, mert az Atya és a Fiú megelőzték, hanem ugyanannak az Istennek a harmadik személye. Ő az, aki az első pünkösdkor kiáradt az emberekre, és Ő az, aki ma is érezteti velünk azt, hogy itt van Isten köztünk.
Az Ő műve például az, hogy érthetjük, felfoghatjuk Isten Igéjét. Sokan szokták büszkén mondani, hogy én már elolvastam a Bibliát, de elég unalmas volt, nem mondott nekem semmit. Mi meg, ha a kezünkbe vesszük, és csendben, imádkozva kérjük Istent, hogy szólítson meg bennünket, úgy érezzük, hogy valamit mondani akar nekünk az Úr. Ráadásul olyan is bizonyára sokakkal előfordult már, hogy akár ugyanaz az Ige egy másik helyzetben mást üzent számunkra, mint korábban. Ez a Szentlélek műve.
Így működik az igehirdetés is. A lelkész megpróbálja megérteni, hogy mit üzen számára Isten Igéje, aztán amikor elmondja az Igehirdetést, a Szentlélek az egyik embernek ezt üzeni, a másiknak meg azt. Valakit az egyik üzenet ér el, valakihez más mondanivaló érkezik meg, de olyan is van, aki nem hagyja munkálkodni a Szentlelket, így csukott szívvel hallgatja meg az igehirdetést. A Szentlélek vigasztal, ha szomorúak vagyunk, Ő bátorít, ha félelmek között élünk, Ő erősíti a gyülekezethez tartozás vágyát a szívünkben, hiszen benne mindnyájan megismerhetjük, és megérthetjük Istent.
Kedves Testvérek. Időről időre fontos tudni, miben és miért hiszünk, illetve hitvallásainkat is jó volna többet emlegetni, ismételgetni. Ma Szentháromság vasárnapján három tennivalónk van. Először is, adjunk hálát az Atya Istennek, hogy megformált minket, gondoskodik rólunk, és szerető édesatyánk. Másodszor erősítsük meg személyes kapcsolatunkat az Úr Jézussal, aki megváltónk, akiben megismerhetjük Isten akaratát, és aki által örökösök lehetünk. Harmadszor pedig fogadjuk be a Szentlelket, aki ugyanúgy örök Isten, és aki által ma is velünk van a Szentháromság egy örök és Igaz Isten. Legyen övé a dicsőség, most és örökkön örökké. Ámen.