ápr
Tiszanagyfalui Igehirdetések 2018. április 8.
Lekció: 1 Királyok 1, 5-14 Textus: 133. zsoltár
Kedves Testvérek! Mindnyájan tudjuk, hogy ma van a választás. Azonban mielőtt bárki is azt hinné, hogy politizálni fogok ezen az istentiszteleten, előre meg szeretném jegyezni, hogy szó sincs erről. Az nem az én küldetésem, megteszik azt sokan mások. Mai bibliai szakaszainkat megvizsgálva azonban nem kerülhetem meg, hogy az egyetértés és az egyet nem értés következményeiről beszéljek. „Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor” – mondja a Dávid király által megfogalmazott zarándokének.
Vajon van-e egyetértés, lesz-e egyetértés a mai napon magyar hazánkban? Nagy kérdés. Mert azt láttuk az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy nem sok olyan politikai csoport van, amely között volna egyetértés. Attól függetlenül, hogy ki van kormányon, vagy ki van ellenzékben, azt láthatjuk, hogy mindenkinek van véleménye, mindenki tud rosszat mondani a másikról, de hogy valamiben egyetértés volna, az ritka, mint a fehér holló.
Azonban nemcsak a politikai színtéren, hanem az élet minden területén ez látható. Ritka az egyetértés. Sok esetben például nincs egyetértés a házastársak között. Sokan mindennapos veszekedésekben, vagy egymás melletti túléléssel töltik a hétköznapokat, mások pedig kimondják a boldogító nemet, mert már nem bírják elviselni egymást. De ha kilépünk a családi körből, települési szinten is azt tapasztaljuk, sok esetben nincs egyetértés az ugyanott élők között, mert a másikban mindig találunk valami hibát. És még a gyülekezeti közösségekben is előfordulhat, hogy nincs egyetértés. Minden lelkész megtanulja például egy idő után, hogy nincs olyan dolog, ami mindenkinek tetszene. Akár egy építkezésről van szó, akár egy-egy alkalom lebonyolításáról, vagy egy-egy jövőbe mutató döntésről, vannak olyan helyzetek, amikor nincs egyetértés. És ehhez még hozzájönnek a gyülekezeti tagok közötti különbségek. Más anyagi háttér, eltérő lelki alkat, vagy politikai nézetkülönbség, mind-mind az egyet nem értés forrásai.
De ne essünk kétségbe, ez egyáltalán nem új keletű dolog. Már az ószövetség első történeteiben is rengeteg példát találunk arra, hogy az egymáshoz közelállók, sőt, sok esetben a testvérek is összevesztek, és nem értettek egyet egymással. Nézzünk néhány példát erre is.
Már az első testvérpár között felütötte a fejét az irigység. Ábel áldozatára rátekintett Isten, ezért Kain megharagudott, majd mivel tovább engedte magában a gyűlöletet, végzett is öccsével. Aztán ott van a másik híres testvérpár, Jákób és Ézsau esete. Jákób csalással szerezte meg az atyai áldást, Ézsau pedig annyira mérges lett, hogy testvérének menekülnie kellett. Nem tudtak megegyezni, nem tudtak kibékülni, így évekre, sőt évtizedekre távol kerültek egymástól. Aztán később, hasonló kapcsolatot látunk Jákób feleségei, Lea és Ráhel között is. Jákób Ráhelt szerette jobban, Leától azonban több gyermeke született. Az asszonyok pedig szinte versenyt űztek a gyermekek születéséből, amikor a szolgálólányokat is bevonva az volt a céljuk, hogy minél több fiúgyermekkel ajándékozzák meg férjüket. Köztük sem volt egyetértés, ennek aztán az lett a következménye, hogy Lea fiai irigyek lettek a Ráheltől született kis kedvencre, Józsefre, és megpróbáltak végezni vele.
„Ó mily szép, és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
Kedves Testvérek, mai történetünk előzményei is a 133. zsoltár igaz voltát támasztják alá. Dávid, aki írta, nagyon jól tudta, hogy ahol a családi békesség nincs jelen, ott nem érkezik meg az Istentől jövő áldás. Erről szól Dávid és Absolon összetűzése. Dávid király egyik fia, Absolon ugyanis apja trónjára tört. Nem akart behódolni, saját hatalomra vágyott, így fellázadt, és másokat is fellázított apja ellen. Dávidnak egy ideig még el is kellett menekülnie, olyan nagy veszélybe került. A végén azonban, ismerjük a történetet, Absolon a hajánál fogva fennakadt egy fán, és Dávid egyik fővezére, Jóáb végzett vele. Az egyet nem értés, a széthúzás Absolon halálát eredményezte.
Ezért is megdöbbentő, hogy Adónijjá, Dávid másik fia nem tanult Absolon hibájából. Mai történetünkből ugyanis kiderül, hogy szinte ugyanazt teszi, amit féltestvére, Absolon tett korábban. Apja tudta nélkül elkezd szervezkedni, gyűjt néhány szövetségest, és kikiáltja magát királynak. Persze azokat, akik Dávidhoz voltak hűek, meg se környékezi, de a többieket maga mögé állítja. Csakhogy, megtudja ezt Betsabé, Salamon anyja, és Cádók pappal együtt rábeszélik az idős Dávidot, hogy éljen királyi jogával, és jelölje ki utódját. Dávid, korábbi ígéretéhez híven meg is teszi ezt, és a megfelelő formális dolgok kíséretében királlyá teszi fiát, Salamont.
Amikor pedig ez megtörtént, Adónijjá emberei hirtelen meggondolták magukat, kihátráltak Adónijjá mögül, és átpártoltak Dávidhoz, Salamonhoz. Adónijjá pedig magára maradt, és kegyelemért esedezhetett Salamonnál.
És ami az egyik fiatalembernek nem sikerült, hiszen Adónijjá nem kapott áldást, az a másiknak, Salamonnak minden tekintetben összejött. Nagy volt az egyetértés a királyi udvarban, mindenki tudta, hogy mivel Dávid úgy gondolta, hogy Salamon lesz az ő örököse, és Isten áldása fogja kísérni az ő életét. És valóban így lett. Salamonból az egyik legsikeresebb király lett Izrael történetében. Uralkodása kezdetén bölcsességet kért Istentől, így aztán sok olyan döntést hozott, ami előre vitte országát. Rengeteg területet meghódított, hatalmas vagyont halmozott fel, jelentős szövetségeseket szerzett magának, komoly építkezéseket szervezett, és minden döntését áldás kísérte. Ez történik, ha egyetértés, és Istenre figyelés jellemzi egy ország vezetőit. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.
Ez az áldás azonban csak addig tart, amíg egység, és Istennel való közösség van. Sajnos Salamon dicsőséges uralkodása is véget ért egyszer. A király szeretett ágyasai kedvéért bálványokat kezdett el imádni, hatalma pedig egyre inkább veszélybe került. Sőt, a királyok könyvében az ő uralkodását követően arról fogunk olvasni, hogy hogyan szakadt ketté az ország, és hogyan szenvedtek az egyet nem értés következményei miatt.
Ó, mily szép, és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
Kedves Testvérek! Isten áldást, és életet szeretne adni nekünk. Áldást, amely által már itt ebben a földi életben is megérezhetjük az Ő szeretetét, és életet, amely nem túlélést, hanem békességet jelent. Ehhez azonban amellett, hogy rá figyelünk, nagyon fontos az is, hogy törekedjünk az egyetértésre is. Láttuk a bibliai példákon keresztül, hogy egyetértés nélkül csak viszálykodás, és ellenségeskedés születik.
A kérdés csak az, hogy mit tehetünk mi az egyetértésért? Azt gondolom, életünk különböző helyzeteiben nagyon is sokat. Három ilyen tennivalót említsünk meg végezetül.
Az első dolog, ami az egyetértéshez szükséges, az a helyes értékrend. Mindig abból vannak a nézetkülönbségek, ha különböző értékrendek találkoznak egymással. Ezt láthatjuk például a politikában. Ami az egyik számára alapvető érték, az a másiknak nem olyan fontos. Mivel nem ugyanahhoz az értékrendhez igazítják magukat, kizárt dolog, hogy egyetértésre jussanak. Ha minden párt a keresztyén értékrendekre alapozná programját, akkor lehet, hogy nem is lenne szükség választásokra, mert egyetértés lenne a parlamentben.
De ugyanez a helyzet a családokban is. Sajnos sokan olyan házastársat választanak maguknak, akivel nem azonos az értékrendjük. Lehet, hogy kedves a másik, lehet, hogy egy-egy tulajdonsága nagyon szimpatikus, de ha nem hasonló az értékrendjük, akkor előbb vagy utóbb nézeteltérések, veszekedések lesznek. Az egyik elmegy templomba, a másik otthon marad. De mi legyen a gyerekkel? És máris adott egy konfliktus forrás a családban. Az egyik szívesen beszélgetne, a másiknak pedig a tv, vagy a számítógépes játék tölti ki az idejét. Ha nincs közös értékrend, nincs megegyezés. Keresztyén, református emberekként olyan értékrendet kell képviselnünk a hétköznapi életben, amely Isten akaratával megegyező. Keressük Isten vezetését, útmutatását, mely a Szentírásban egyértelműen előttünk van.
Ha a megfelelő értékrend megvan, másodjára törekedjünk az egyetértésre. A mi küldetésünk az, hogy szeretettel, alázattal a kívülállókat is Istenhez segítsük. Sajnos, nagyon gyakran előfordul, hogy nem hozzánk igazodnak az értékrendben, hanem mi igazodunk másokhoz. Nem a mi Istenre alapozott értékrendünket veszik át a körülöttünk lévők, hanem inkább mi alkalmazkodunk, mi engedünk a magunkéból. Árad felénk a nyugati kultúra, vagy inkább kulturálatlanság, a szabados gondolkodás, és mit csinálunk? Mi alkalmazkodunk. Pedig van, amiből nem szabad engednünk.
De így van ez a leghétköznapibb dolgokban is. Az a házastárs, az a szomszéd, az a munkatárs, vagy az a barát, aki nem Isten útján jár, minket is magával akar rántani. Ne engedjük ezt, hanem szeretettel próbáljuk meg Őt Istenhez vezetni. Gyakran esünk abba a hibába, hogy csak úgy ráolvassuk a másikra a hibáit, jól megmondjuk a véleményünket. Higgyük el, ez nem visz előre. A szeretet, a türelem, az egyetértésre való törekvés sokkal hamarabb célt ér.
Harmadjára pedig merjünk új esélyt adni a másiknak. Hibázott? Mi is szoktunk. Ne ragadjunk le egymás hibáinál, hanem próbáljuk rendezni a problémákat. Nem is sejtjük, milyen sokakban van valamilyen tüske, ami miatt tönkrement egy régi kapcsolat. Barátságok, munkatársi kapcsolatok, gyülekezeti közösségek mennek tönkre azért, mert nem tudunk megbocsátani, nem tudunk új esélyt, tiszta lapot adni a másiknak. Vajon hány ilyen kapcsolatunk van? Vajon hány ember vár arra, hogy rendezzük vele való megromlott viszonyunkat?
Ó mily szép, és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
Kedves Testvérem. Szeretnéd-e megtapasztalni az Istentől jövő áldást és életet? Szeretnél-e tenni azért, hogy minél többekkel egyetértésben élj? Ha igen, akkor tedd meg, ami rajtad áll. Figyelj Istenre, aki alapja lehet értékrendednek, törekedj az egyetértésre, a békességre, és légy kész új esélyt adni a másiknak, aki ugyanannyira rászorul az Isten kegyelmére, amennyire te.
Ma van a választás. Fontos, hogy éljünk választói jogunkkal, és felelősen döntsünk. De bármi legyen is a végeredmény, holnap ugyanazokkal az emberekkel leszünk körülvéve. Ugyanazok lesznek otthon, a szomszédban, a munkahelyen, és itt a gyülekezetben is. Sok mindent eldönthetünk szavazatunkkal, de az, hogy egyetértésben, vagy széthúzásban szeretnénk-e élni, leginkább rajtunk múlik. Kérjük ebben Isten vezetését, és bízzunk benne, hogy ha ezt tesszük, akkor nekünk is áldást, és életet, örök életet ad a mi szerető Mennyei Atyánk. Ámen.