okt
Ezékiel 6, 1-10
94. Zsoltár 1;12-19;
Kedves Testvérek! Ha nekünk kellene összeválogatni Isten tulajdonságait, a következő néhány dolog bizonyára szerepelne a felsorolásban. Először is, Isten szeressen bennünket. Figyeljen oda ránk, őrizze lépteinket, és gondoskodjon szeretteinkről is. Aztán az is nagyon fontos, hogy legyen mindig elérhető. Ne mondhassa azt, hogy most nem érek rá, most nem hallgatlak meg, hanem álljon készen, hogy amikor szükségünk van rá, azonnal ott teremhessen. És persze az is alapvető igényünk lenne, hogy amit csak kérünk, azt tegye meg. Gyógyítsa meg a betegségeinket, sőt, ne is engedje, hogy megbetegedjünk, intézze el, hogy emelkedjen a jövedelmünk, meglegyen mindenünk, amire csak szükségünk van, és minden dolgunkban segítsen, hogy boldog életünk lehessen. De persze azt is kérnénk, hogy ne adjon próbákat az életünkbe, és még véletlenül se szembesítsen bennünket bűneinkkel, inkább bátorítson, biztasson minket szavával, életünk mindenféle helyzetében.
Ha rajtunk múlna, hogy milyen Istent szeretnénk, talán úgy működne a vele való kapcsolatunk, mint az Aladdin nevű mesében a csodalámpa, ami mindig ott van velünk, és csak elővesszük, amikor szeretnénk, megdörzsöljük, kibújik belőle a dzsin, és már mondhatjuk is következő kérésünket, amit neki azon nyomban, mindenféle beleszólás nélkül teljesítenie kell. Azt gondolom, testvérek, nagyon sokszor ilyen, vagy ehhez hasonló Istenkép van a szívünkben. Isten jó, ugye sokszor mondjuk, hogy majd a Jó Isten segít rajtunk valahogy, neki az a dolga, hogy jó legyen, jól tartson minket, és minden jót megadjon nekünk.
Ezzel szemben eheti zsoltárunk, a 94. zsoltár egy teljesen másféle Istenképet vázol fel előttünk. Így kezdi a zsoltáros: „Uram, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg!” Az az Isten, akiről mi azt mondjuk, hogy Jó Isten, ugyanabban a Bibliában a megtorlás Isteneként, bosszúálló Úrként mutatkozik be. És mielőtt azt gondolnánk, hogy ez az egyetlen ilyen hely a Szentírásban, érdemes követni az ószövetségi szakaszokat is, amelyekben Ezékiel prófétán keresztül szintén ez az ítéletet hirdető, és pusztításra készülő Isten ismerhető fel. A Biblia egyáltalán nem szépíti a dolgot, amikor Isten szavait mondja a próféta: „Fegyvert bocsátok rátok, elpusztulnak oltáraitok, odadobom a halálra sebzetteket bálványaitok elé, odavetem Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és odaszórom csontjaitokat oltáraitok köré. Hullanak köztetek a sebesültek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! Aki messze van, dögvészben hal meg, aki közel van, fegyvertől esik el, és aki az ostromlottak között marad, az éhen hal. Így töltöm ki rajtuk haragomat.”
Ez az Isten, Ezékiel Istene nem befolyásolható, nem egy imádságautomata, hanem mindenható, szuverén úr, aki az engedetlent megbünteti, és az ellene fordulókat ítélettel sújtja. De akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy melyik Istenkép a valós? Ki az az Isten, akinek a házában most is itt vagyunk, milyen Isten ő, hogyan gondolkodik, és milyen képünk lehet róla? Mai istentiszteletünkön ezekre a kérdésekre keressük a választ.
- Isten első fontos tulajdonsága az, hogy igazságos. Amikor a zsoltáros a megtorló Istenről beszél, akkor arról van szó, hogy Isten megbünteti az engedetlenséget. A bűnnek mindig van következménye. Azonban azt fontos leszögeznünk, hogy Ő nem az embert ítéli el, hanem a bűnt. Nem minket akar elpusztítani, hanem azokat a bűnöket szeretné kiirtani belőlünk, amelyek tönkreteszik az életünket. Azt szeretné, ha mi magunk ismernénk be, hogy rosszat tettünk, és bennünk születne meg a vágy arra, hogy szót fogadjunk neki. Azt szeretné, ha felismernénk, hogy Ő sokkal jobb életet szán nekünk. Hogy a bűn nélkül sokkal szabadabbak lennénk. Ezért ad lelkiismeret furdalást, amikor szembe megyünk vele, ezért ad szégyenérzetet, mint Ádámnak és Évának az Édenkertben, hogy egy kicsit elgondolkodjunk, és a saját érdekünkben hagyjuk el a bűnöket.
Valahogy úgy, ahogyan a választott népről ír Ezékiel: „Megundorodnak önmaguktól gonoszságuk miatt, mert mindenféle utálatosságot követtek el.” Testvérek! Vajon van-e most valami a szívünkben, ami rögtön eszünkbe jut a bűn szó hallatán? Mi az, amit el kellene hagynunk? Mi az, ami megkötözi az életünket? Mi az, amitől jó lenne megundorodnunk, amivel kivívjuk Isten haragját? Érdemes ezt átgondolni.
- Isten tehát igazságos, mert amikor ítél, akkor jogosan mond ítéletet a bűnre. Második tulajdonsága azonban arról beszél, hogy Isten még az ítéletet is javító szándékkal mondja ki. Vagyis Isten kegyelmes. Ő nem eltaszítani, elpusztítani, hanem megmenteni szeretne bennünket. Neki nem az a célja, hogy az összes bűnös embert elpusztítsa a föld színéről, mint annak idején az özönvíz által ezt egyszer megtette, hanem az, hogy minél többeket megmentsen a bűn állapotából. Erről beszél Ezékiel igehirdetése is, akinek a sokféle megdöbbentő ítéletmondás között azt is el kellett mondania, hogy Isten azt is üzeni: Hagyok maradékot. Mert amikor a pusztulásról beszél, hozzáteszi az Úr: De hagyok maradékot. Lesznek, akik megmenekülnek. És azok, akik figyelnek rá, még a szenvedés idején is észreveszik, hogy Isten a próba által is tud rajtuk segíteni. Mert amikor Izrael népének tagjai ott szenvednek a bálványok lábainál, rájönnek, hogy az ő isteneik semmit sem érnek. Felismerik, hogy a szobrok, a pogány kultuszok alkotásai semmire sem jók. És ez a mélység, ez a felismerés kell ahhoz, hogy megundorodjanak tőlük, és hátat fordítsanak nekik.
Testvérem, vajon mostanában melyik próbád miatt lázadsz? Vajon mi az a nehézség, aminek nem látod a célját és értelmét az életedben? Vedd észre, hogy valamit el kéne engedni, valamilyen bűnt, valamilyen bálványt hátra kellene hagyni, mert a bajban csak Isten tud segíteni rajtad. Ő azonban nemcsak meg tudna menteni, hanem meg is akar. Ezért küldte el egyszülött Fiát, az Úr Jézust, hogy Ő haljon meg helyettünk, Ő szenvedjen a mi bűneink miatt, hogy egyszer és mindenkorra egyértelművé tegye, ki is Ő valójában. Hogy megmutassa, Ő az igazságos, de végtelenül kegyelmes Isten, aki meg akar menteni bennünket a bűn hatalmából.
Kedves Testvérem, ha ezt hiszed, és elfogadod a kegyelmes Isten szeretetét, akkor már csak két dolgot kell tenned. Először is adj hálát Istennek azért, hogy eddig is vezetett téged. Akkor is, amikor még nem hittél benne, és akkor is, amikor talán már átadtad neki az életedet. A zsoltáros először visszatekint eddigi útjára, és így szól: Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Lehet, hogy sokszor roskadozott a lábad, az egészséged, a családod békessége, lehet, hogy majdnem összeomlott az életed, de visszatekintve láthatod, hogy Isten ott volt veled. Az Ő szeretete támogatott téged. Ne teljen el úgy egy nap se az életedből, hogy ezt nem köszönöd meg neki.
Másodjára pedig a zsoltáros a reménységre hívja fel a figyelmet. Azt mondja: Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Vagyis ha aggódnál valami miatt, ha jönnének a hullámok az életedben, ne felejtsd el, hogy milyen Istened van. Emlékezz az Ő szeretetére, biztatására, és engedd, hogy Igéjével, üzeneteivel a legnehezebb próbák idején is felüdítse lelkedet. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Jussanak eszedbe az Ő vigasztaló szavai. Ne félj, mert megváltottalak. Ha vízen kelsz át, én veled vagyok. Tudom, az én Megváltóm él! Sem mélység, sem magasság, sem semmi nem választhat el az Isten szeretetétől. Szabad aggódni, mert a zsoltárosnak is megtelt a szíve aggodalommal, de olyankor kapaszkodj az Istenbe, aki megvigasztal, és felüdít téged.
Kedves Testvérek. Isten nem csodalámpa, nem is egy pusztító hatalmasság, hanem maga a szeretet, aki minket is meg szeretne menteni. Engedjük, hogy szavával napról napra formáljon bennünket, köszönjük meg eddigi gondoskodását, és figyeljünk az Ő felüdítő szavaira, hogy megundorodva bűneinktől, egyedül csak neki élhessünk. Ámen.