okt
János 15, 1-17
Kedves Testvérek! Mai igeszakaszunkban az Úr Jézus egy olyan példát hoz elénk, amelyet régen is, és ma is könnyen megérthetnek az emberek. Most, októberben, amikor sokan foglalkoznak szőlőtőkéikkel, számunkra is kézzel fogható a szőlőtőke és a szőlővesszők üzenete. Így volt ez az ószövetség idején is, hiszen több prófétai könyvben is, így Ézsaiásnál és Ezékielnél is előkerült ez a hasonlat. Ehhez annyit kell tudnunk kiegészítésképpen, hogy Izraelben a szőlőtő magát a népet jelképezte. A Biblia szerint Isten őket választotta ki a népek közül, aztán elültette őket Kánaán földjén, odafigyelt rájuk, és várta, hogy jó gyümölcsöt teremjenek.
Izrael története azonban arról beszél, hogy ez a szőlőtő elvadult. Vadhajtásokat hozott, és rossz gyümölcsöket termett. És mivel a nép ilyen módon elfordult Istentől, az Úr úgy döntött, hogy egy új, igazi szőlőtövet ad a világnak. Ezért küldte el az Úr Jézust, hogy belőle új hajtások induljanak, aztán tanítványain, és azok tanítványaink keresztül az egész világot beborítsa majd az igazi szőlőtő, és annak gyümölcsei. Ezért mondja Jézus, hogy én vagyok az igazi szőlőtő. Az elvadulttal szemben most már megérkezett az igazi, új hajtásokkal, új erővel, és így már nemcsak a zsidó származású emberek lehetnek Isten gyermekei, hanem mindenki, aki hozzá, az igazi szőlőtőkéhez tartozik. Ezek tehát az alapvető Bibliai összefüggések, amelyeket tudnunk kell ehhez a szakaszhoz, de hogy ma konkrétan mit üzen számunkra Isten, azt két pontban szeretném röviden összefoglalni.
1. Az első mozzanat, amelyről ma beszélni szeretnék az a szőlővesszők levágása. Már én is rájöttem arra, hogy semmi értelme a szőlőtőn lévő minden hajtást meghagyni. Attól, hogy egy darabig jól néz ki a sok új hajtás, a termés érdekében néhány vesszőt le kell vágni. Amin nincs termés, attól meg kell szabadulni, különben elszívja a többi elől a nedvességet. Az így lemetszett szőlővesszők pedig igazából semmire sem jók. Sorsukról így ír az Ige: „összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.” Érdekes, hogy Izraelben még égőáldozati faként sem volt szabad felhasználni a lemetszett ágakat, annyira haszontalannak tartották őket. És így érkeztünk el mai első üzenetünkhöz, amely a hasznavehetetlenség problémáját hozza elénk. Vajon mennyire hasznos az életünk?
Ahogy egymás után látjuk megöregedni az előttünk járó generációk tagjait, bizonyára észrevesszük rajtuk, hogy mennyire szeretnek hasznosak lenni. És nyilván nem arról van szó, hogy nekik kellene megművelni az egész földet, vagy vezetni a háztartást, de sokan úgy vannak vele, hogy amíg valamit tudnak dolgozni, megteszik. Nem szeretnek tétlenül feküdni. Úgy is szoktuk mondani, hogy valamit motoszkálni kell. Sütni kell egy süteményt, el kell mosogatni egy tányért, meg kell javítani valamit, vagy ki kell húzni egy két gyomot a földből. Mert ha valaki ilyen értelemben nem érzi magát hasznosnak, könnyen magába roskad, vagy megkeseredik. Pedig nem ettől értékes valaki. Az Úr Jézus pedig nem ilyen hasznavehetetlenségről beszél.
Mert amikor ő azt mondja, hogy a gyümölcstelen hajtásokat lemetszi, akkor a lélek gyümölcseiről beszél. Azt kérdezi, hogy megvan-e benned az a szeretet, amely őbenne is megvolt? Arra kíváncsi, hogy türelmes vagy-e, még akkor is, amikor sok terhet kell hordoznod? Jellemzi-e az életedet a jóság, vagy éppen a hűség? Megtartod-e a mértéket az élvezetek, a kísértések világában? Tudsz-e szelíd maradni, amikor a szomszéd, a családtag, a házastárs farkasként támad rád? A jézusi mérce ezekre a dolgokra vonatkozik. És amikor Jézus a lemetszett szőlővesszők sorsáról beszél, akkor azokra gondol, akik nem termik a lélek gyümölcseit.
Kedves Testvérek! Vajon ilyen értelemben mit használ a mi életünk a világnak? Vajon vannak-e lelki gyümölcseink? Mit használ az életünk a gyülekezetnek, Isten ügyének? Vagy a családunk, a környezetünk számára hasznosak vagyunk-e? Van-e értelme annak, hogy keresztyénnek, reformátusnak mondjuk magunkat? Mi haszna abból másoknak, hogy mi vasárnapról vasárnapra szívjuk a szőlőtő nedvét, az Ige üzenetét? Érdemes átgondolni, vajon mit mondhat rólunk a Gazda. Amikor hosszú órák, vagy talán napok telnek el úgy, hogy nem teremjük a Lélek gyümölcseit, vajon mikor dönt úgy, hogy lemetsz bennünket a tőkéről?
Istennek nem az a célja, hogy levágjon minket a vele való kapcsolatról, hanem az, hogy minél több gyümölcsöt teremjünk. Ő egy igényes, felelős gazda, aki szakértője a gyümölcstermésnek. Úgyis mondhatnánk, hogy termésorientált, neki az a legfontosabb, hogy nagy hozam legyen. Ezért ne gondoljuk azt, hogy majd tétlenül figyeli, a mi gyümölcstelen életünket. Amint azt fogja tapasztalni, hogy nincsenek gyümölcseink, hogy nem hozunk neki lelki hasznot, meg fog ítélni bennünket.
2. Azonban mielőtt erre sor kerülne, Jézus azt is elmondja, mi a teendő. Tudtunkra adja, hogy mit kell tennünk, hogy gyümölcstermő életünk legyen. Így mondja: maradjatok énbennem. Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők, maradjatok énbennem, mert aki énbennem marad, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. De mit jelent Őbenne maradni?
A mai világban talán a függőség fogalmával érzékeltethetjük ezt legjobban. Van, aki tv függő, van, aki internet függő, van, aki a hasának nem tud nemet mondani, és folytathatnánk a sort. Aki függő, az folyamatosan késztetést érez arra, hogy azzal a bizonyos függőséggel foglalkozzon. Az kész rá időt, energiát, pénzt áldozni, mert anélkül a dolog nélkül nem is tud létezni. Hát valami ilyesmit jelent jó értelemben véve a Jézusban maradás. Egy olyan kapcsolatot, amely alapeleme az életünknek. Amely nélkül hiányérzetünk van, és amiért készek vagyunk áldozatot is hozni.
Testvérek! Vajon függünk-e az Úr Jézustól? Van-e vele szoros kapcsolatunk? Megszólítjuk-e Őt, és figyelünk-e a hangjára? Vagy úgy megvagyunk nélküle is? Nincs hiányérzetünk, amikor elmarad az Igeolvasás, az imádság, vagy éppen kihagyjuk az istentiszteletet? Kapcsolatban vagyunk-e az Úr Jézussal? Persze nem olyan egyszerű válaszolni erre a kérdésre, mert Jézus személye egy kissé megfoghatatlan lehet számunkra. Tudjuk, hogy eljött a Földre, tudjuk, hogy tanított, gyógyított, csodákat tett, ismerjük szenvedéstörténetét, és feltámadásáról is hallottunk, de hol érhetjük el? Én magam is sokat gondolkodtam ezen, vajon hogyan lehetne egy kicsit jobban megtapasztalni, és megmagyarázni az Ő jelenlétét.
Néhány héttel ezelőtt olvastuk a samáriai asszony történetét, aki úgy beszélgetett Jézussal, hogy nem is tudta, kivel állt szóba. Találkozott vele, hallotta Őt beszélni, de csak később jutott el addig a felismerésig, hogy Ő kapcsolatba került a Megváltóval, aki élő vizet kínál az övéinek. Az asszony így beszélt hitéről: tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus pedig így válaszolt neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.
Ki az Úr Jézus? Én vagyok, aki veled beszélek – mondja Jézus. Én vagyok, aki ahogy a tanítványoknak megígértem, elküldtem a Szentlelket, és azóta is veletek vagyok. Én vigasztallak meg, én bátorítalak, amikor elcsüggedsz, én súgom a füledbe, hogy mit kellene és mit nem kellene megtenned, én próbállak meg jóra vezetni az életben. Én segítek neked megérteni, mit üzen a Szentírás, és én mélyítem el a szívedben azokat az üzeneteket, amelyekre felfigyelsz egy-egy helyzetben. Én lettem testté érted, én adtam oda az életemet a te bűneid miatt, és én foglak feltámasztani téged is az életre, ha megmaradsz bennem. Hát maradjatok énbennem – üzeni ma is az Úr Jézus.
Testvérek! Ne hagyjuk, hogy a világ, a bűn és a kísértések túlkiabálják az Ő hangját, hanem engedjük, hogy hatással legyen életünkre, és vezessen bennünket. Maradjunk Őbenne, mert Ő a szőlőtőke, és ha benne maradunk, akkor gyümölcstermő életünk lehet.
Mert ez a lényeg. Mennyei Atyánk, a szőlősgazda számára ez a legfontosabb. A gyümölcstermés. Ő azt szeretné, ha a lélek gyümölcsei betöltenék ezt a gonosz világot, azt szeretné, ha az általa ültetett szőlőtő hajtásai mindenhová elérnének, és sokszoros termést hozhatnának. Ezért nem kíméli a haszontalan ágakat, és ezért van az, hogy a termővesszőket is visszametszi időnként. Azért vannak a próbák, még a hitben járó emberek, a termőágak életében is, mert Ő még több termést szeretne. És tudja, hogyha megmaradunk az Úr Jézusban, akkor még ha vissza is vágja terméketlen részeinket, akkor is újra kihajtunk, és még szebb gyümölcsöket hozunk.
Kedves Testvéreim. Két üzenetet emeltünk ki mai igeszakaszunkból, ezeken gondolkodjunk el mindenképpen. Először is gondoljuk át, hogy vajon mennyire hasznos az életünk a szőlősgazdának, vannak-e lelki gyümölcseink, amelyekkel örömet szerezhetünk neki. Aztán másodszor, tisztázzuk magunkban, hogy ismerjük-e az Úr Jézust, kapcsolatban vagyunk-e vele, hiszen ha azt sem tudjuk ki Ő, akkor nem lehet gyümölcstermő életünk. Éppen ezért ápoljuk vele való kapcsolatunkat, kötődjünk hozzá, merítsünk erőt belőle, hiszen ha megmaradunk Benne, akkor az Ő bölcs metszései mellett áldott életünk lehet. Ámen.