jún
Tenni, vagy nem tenni? Ez itt a kérdés. Kedves testvérek, kicsit átírva idéztem a jól ismert mondatot, ugyanis ha a jó cselekvéséről beszélünk, ez az igazán fontos kérdés. Tenni a jót, vagy nem tenni? Megvalósítjuk-e azt, amire Isten elhívott bennünket, vagy inkább keresünk valamilyen más utat? Mai alkalmunkon három lehetőséget vázoljunk fel azzal kapcsolatban, hogy életünk során kinek az akaratát valósítjuk meg.
1. Az első válaszlehetőség az, hogy azt teszem, amit jónak látok. Bízom az ösztöneimben, a megérzésemben – ahogy szoktuk mondani -, és a magam akaratát teszem. El tudom dönteni, mi a jó nekem, ki tudom választani a megfelelő megoldást, tehát megyek a saját fejem után. Erre a hozzáállásra találunk tökéletes példát a Bírák könyvének utolsó néhány fejezetében. Akik itt voltunk, még emlékezhetünk a múlt heti három negatív példára, amelynek szereplői nem Istenre figyeltek, hanem a maguk akaratát követték. Ott volt egy Miká nevű ember, aki egy látszatvallásosságban élt, közben pedig bálványt készített magának, és azt imádta. Aztán beszéltünk egy Jónátán nevű lévitáról is, aki ahelyett, hogy a maga helyén, a maga szolgálatát látta volna el, a siker és a pénz érdekében útra kelt, és hazugsággal és csalással próbált előre haladni. De szó volt Dán törzséről is, amelynek tagjai ahelyett, hogy bíztak volna Istenben, és a számukra kirendelt földért harcoltak volna, inkább kerestek maguknak békésebb, nyugodtabb vidéket, ahol kedvükre válogathattak a különböző városok közül. Ezt a sort folytatta azóta is a bírák könyve szomorú és tragikus történetekkel, melyek mind-mind arról számolnak be, hogy mindez annak a következménye, hogy nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit jónak látott. És ezt a felsorolást zárja le felolvasott szakaszunk, melyben szintén ezt a folyamatot követhetjük figyelemmel. Egy korábbi tragikus esemény miatt ugyanis azzal kellett szembenéznie a választott nép tagjainak, hogy egyik törzsüket szinte teljesen megsemmisítették, és még csak a lehetősége sem maradt meg annak, hogy az összezsugorodott törzs, Benjámin létszáma újra gyarapodhasson. Ennek fő oka az volt, hogy nem tudtak honnan feleséget szerezni a törzs férfi tagjai. Mivel a korábbi háború miatt a többi törzs megesküdött, hogy nem fog feleségeket adni a benjáminiaknak, újra egy emberileg kiagyalt megoldás jut az eszükbe.
Azt találják ki, hogy amikor Siló városából egy szokásos ünnepi menetben jönnek kifelé a hajadon lányok, a benjámini férfiak álljanak lesben, és mindenki lopjon magának egy feleségnek valót. Meg is valósítják akaratukat, és látszólag minden szép és jó, de közben családoktól szakadnak el fiatal lányok, és ki tudja, milyen következményei voltak még ennek a szokatlan tervnek. Az utolsó versben szomorúan ismétli meg immáron sokadszorra a Szentíró a korábban is helytálló igazságot: abban az időben nem volt király Izráelben, mindenki azt csinálta, amit jónak látott.
Testvérek. Amikor azt csináljuk, amit mi jónak látunk, és megyünk ész nélkül a magunk feje után, mi is hasonlóan szomorú és tragikus következményekkel nézhetünk szembe. Belemegyünk egy törvénytelen üzletbe, vagy valami kockázatos dologba, mert azt ígérik, jól fogunk járni, aztán teljesen eladósodunk, és rámegy mindenünk. Vagy belelépünk egy kapcsolatba, amely ígéretesnek tűnik, csak közben rámegy a magunk vagy a másik egész családja. Kitalálunk valamit, ami látszólag előre visz, sikert ígér, aztán pedig szembesülünk a valósággal, és az egymásból fakadó következményekkel.
Pontosan ezt csinálta a példázatban szereplő tékozló fiú is. Ő is ész nélkül kikéri a vagyon ráeső részét, aztán elhagyja a biztonságot, a családot, a megélhetés lehetőségét, eltékozolja, elszórja vagyonát, majd pedig szembesül hibájával. Ne várjuk meg, míg jönnek a következmények, ne gondoljuk mindig azt, hogy mi bármit megtehetünk, mert a bűnnek, az Isten nélküli utaknak mindig valami nyomorúság a vége.
2. De menjünk most tovább, és nézzük meg, hogy ha nem a saját akaratunkat tesszük, akkor kiét valósítjuk meg? Újszövetségi szakaszunk egy másik lehetőségről beszél. Az Úr Jézus, mielőtt szolgálatba állt volna, 40 napot töltött a pusztában, imádkozással, és böjtöléssel. Miután pedig már jól megéhezett, az ördög különféle kísértésekkel állt elő. Mindenképpen azt szerette volna elérni, hogy Jézus azt tegye, amit Ő parancsol neki, vagyis teljesítse akaratát. Három ilyen kísértéssel környékezi meg a Urat.
Először is arra biztatta, hogy mivel éhes, változtassa a köveket kenyérré, és egyen, lakjon jól. 40 nap böjtölés után biztosan jól esett volna a kenyér Jézusnak, ezért is kezdi ezzel a gonosz. Varázsolj, mert én azt mondom, egyél, mert én megengedem, hogy jól lakjál. Tedd meg, amit akarok.Mivel Jézus nem valósította meg az ördög tervét, az mással folytatta próbálkozását.
Másodjára azzal állt elő, hogy az Úr boruljon le előtte, és akkor az egész világot neki adja. Szolgálj nekem, és jól jársz. Tedd meg, amit mondok, és akkor boldog leszel. Itt is ez a lényeg.Harmadjára pedig Isten kísértésére biztatja Jézust, azt mondja a gonosz, hogy ugorjon le a templom tetejéről, hiszen úgyis elkapják az angyalok, és biztosan nagy szenzáció lenne az emberek szemében ez a megmenekülés. A lényeg mindhárom esetben ugyanaz. A Sátán felkínál egy másik lehetőséget, amely az Ő akarata. Nem számít, mit akar az ember, nem számít, mi tetszik az Istennek, a lényeg, hogy a gonosz akarata megvalósuljon.
Pontosan ez volt a helyzet az első emberpár, Ádám és Éva esetében is. Isten elmondta, mit szabad, és mi nem szabad, és akkor jött a gonosz, aki félrevezette az embert, és máris azt tették, amit a gonosz akart. Kedves Testvérek. Ez a második lehetőség, ami előttünk áll. Nemcsak azt tehetjük, ami a mi saját akaratunk, hanem azon az úton is járhatunk, amit a Sátán mutat nekünk. Egy ideig mindig úgy tűnik, hogy az Ő akaratát követve jól járunk, boldogok leszünk. Ádám és Éva elhitték, hogy olyanok lesznek, mint az Isten. Aztán meg kiderült, hogy csak vesztettek hibás döntésük miatt.
Sajnos, nagyon sokszor előfordul, hogy azt tesszük, amire a gonosz vezet bennünket. Sokszor fel se tűnik már. Ő súgja, hogy szólj vissza, vagy bántsd meg jól a másikat, Ő indít arra, hogy szerezd meg, amit csak akarsz, Ő bátorít, hogy ha nem jó a házasságod, akkor nézzél szét másfelé, hiszen miért ne tehetnéd meg. Ez mind-mind a gonosz akarata, a neki való engedelmesség. Ez pedig egy olyan állapot, amelyből nagyon nehéz kiszabadulni. Több történet is leírja, hogy egy-egy gonosz lélektől megszállott ember hogy viselkedik. Nem tud magáról, ide-oda rángatózik, embertelenül viselkedik, és tehetetlen. Valahogy ilyenek vagyunk mi is, amikor a gonosz akaratát tesszük. Lehet, hogy próbálnánk kimászni a tőle való függésből, de Ő csak ide-oda rángat, és úgy irányít, ahogy csak szeretné.
Egy módon kerülhetünk ki ebből a szomorú állapotból, úgy, hogyha a harmadik úton járunk. Ha nem a magunk akaratát keressük, ha nem is a gonosztól függünk, hanem az Isten akarata az, ami meghatározza az életünket. Ha neki szeretnénk tetszeni, neki szeretnénk megfelelni. Isten ugyanis arra alkotott bennünket, hogy az Ő dicsőségére éljünk. Képessé tesz arra, hogy a jót tegyük. Ezzel kapcsolatban pedig két üzenetre figyeljünk még zárásképpen.
Az egyik üzenet, amely Isten akaratával kapcsolatos, az az, amit Pál apostol ír a thesszalonikai gyülekezetnek: ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. Mert könnyű jót tenni egyszer-egyszer, csak ott kezdődik a baj, ha belefáradunk a szeretetbe, a jó cselekvésébe. Eleget tűrtem már, túl sokszor kellett nekem megbocsátanom, nem bírom már tovább, hogy viszonzás nélkül kell szeretnem a másikat. Ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. Mert ha belefáradtok, akkor hamar áttértek a másik két út egyikére. Akkor lehet, hogy újra előkerül a saját akarat, amely nem foglalkozik a másikkal, és az is előfordulhat, hogy a jóban megfáradó ember inkább rátér a rossz útra, engedve a gonosz akaratának.
És meg kell említenünk a mulasztás bűnét is, amely szintén az Isten akaratával kapcsolatos, ha ugyanis elmulasztjuk a jó cselekvését, akkor is helytelen úton járunk. Így mondja az Ige: ha valaki tudna jót tenni, de nem teszi azt, bűne az annak. Vagyis ha egy-egy helyzetben tudnánk jót tenni, de elmulasztjuk azt, akkor sem Isten akaratát tesszük, hanem a Sátánét.Ne mulasszuk el tenni a jót. Amíg szólhatunk egymáshoz szeretettel, tegyük meg. Amíg megbocsáthatunk és bocsánatot kérhetünk, addig tegyük meg. Amíg van miből adnunk, van miből segítenünk a másiknak, addig használjuk ki az alkalmat. Amíg nevelhetjük gyermekeinket, unokáinkat, amíg jó példát mutathatunk nekik, tegyük meg. Ne mulasszuk el azt a sok-sok lehetőséget, amikor a jót tehetnénk egymásért, mert ez az Isten akarata. Saját akaratunk, a gonosz akarata, vagy Isten akarata.
Kedves Testvérek ez a három lehetőségünk van. E három út közül egyet mindenképpen választanunk kell. Az Úr Jézus életében is megvolt ez a három lehetőség. Neki is volt saját akarata, amely ellen ott a Gecsemáné- kertben, elfogatása előtt küzdenie kellett. Számára is fel volt kínálva a Sátán akarata, amikor megkísértette Őt, és próbára tette, hátha elbukik. Ő azonban kitartott, és azért, hogy nekünk is örök életünk, és bűnbocsánatunk lehessen a harmadik utat választotta, és Mennyei Atyjának akaratát teljesítette.Hát kövessük mi is az Ő példáját. Ne a magunk emberi akaratát istenítsük, ahogyan a bírák könyvében olvastuk a választott nép torz terveiben, ne is a gonosz akaratát kövessük, ahogyan Ádám és Éva, meg azóta is oly sokan ezt megteszik, hanem tegyük a jót, ne fáradjunk bele, és ne mulasszuk el, hogy Isten akarata valósággá válhasson életünkben. Ámen.