Júl
Textus: 1Mózes 6,5-8
2016.07.02.
Bárkaépítés, állatok, özönvíz, szivárvány. Kedves testvérek. Ha ezeket a szavakat halljuk, rögtön Nóé története jut eszünkbe. Az a történet, amely a gyermekbibliákban szép rajzokkal van illusztrálva, az a történet, amelyet szinte minden hittanos gyermek el tud mesélni a saját szavaival. Az elmúlt héten, miközben a gyermekekkel ezt a bibliai szakaszt vettük végig, az jutott az eszembe, hogy talán sokan egyfajta látványos meseként tekintenek Nóé történetére. Mintha az özönvíz csak a gyerekeké lenne, hiszen Ők még beveszik ezeket a dolgokat, szívesen rajzolnak bárkát, szivárványt, vagy éppen állatokat. Azonban ha figyelmesen olvassuk a Nóéról szóló részeket, rájöhetünk, hogy ez a történet bizony nemcsak a gyerekeké. Sőt, nagyon is aktuális üzenetekkel rendelkezik. Mai istentiszteletünkön, kapcsolódva a mögöttünk álló gyermekhéthez, három fontos kérdést tegyünk fel magunknak Nóé történetével kapcsolatban.
1. Az özönvíz története azzal a szomorú ténymegállapítással kezdődik, hogy az emberi gonoszság elhatalmasodott a földön. Azt írja a Biblia, hogy olyan mélyre süllyedt az emberiség erkölcsi szintje, hogy az ember szívének minden szándéka, és minden gondolata gonosz volt. Az az ember, akit Isten a saját képmására teremtett, a bűn és annak következményei miatt olyan életet élt, hogy Isten megbánta, hogy megteremtette őt. Pedig számos alkalommal megállhatott volna a lejtőn. Ha Ádám és Éva nem engedett volna a kísértésnek, el se indultak volna a pusztulás irányában. Vagy ha Káin őszintén megbánta volna azt, hogy megölte testvérét, Ábelt, talán nem került volna sor özönvízre. Pedig Isten külön figyelmeztette is Káint, hogy a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása, de Ő nem figyelt rá, és végzett testvérével. A következő nemzedékeken azonban látszik, hogy ez a szomorú folyamat egyre távolabb taszította az embert Teremtőjétől. Lámek már felrúgja az ősi törvényt, hiszen már nem azt mondja, hogy szemet szemért, fogat fogért, hanem így fogalmaz: embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért. Vagyis az ember nem annyit bosszul meg, amennyihez joga lett volna az akkori szabályok szerint, hanem sokszorosan bosszút áll ellenségein. És ennek a szeretetlen, gyűlölködő hozzáállásnak lesz az az elkerülhetetlen következménye, hogy Isten úgy dönt, elpusztítja az eredetileg jónak megalkotott világot. Kedves Testvérek. Bár igen távolinak tűnik ez a történet, a bennünket körülvevő helyzet nem sokban tér el az akkoritól. Hiszen ha körülnézünk a világban, azt látjuk, ma is sok a gonosz szándék. Halljuk a híradóban a terrorista merényleteket, figyelemmel követhetjük a politikai, vagy más jellegű rágalmazásokat, felelőtlen baleset okozók, betörők, torz gondolkodású tüntetők, és még folytathatnánk a sort. De jelen lehet a rossz szándék szűkebb környezetünkben, szomszédságunkban, településünkön, sőt, még saját családunkban is. Az első kérdés azonban, amit fel kell tennünk magunknak, az az, hogy bennünk mennyire hatalmasodott el a bűn? A mi szívünkben mennyi a gonosz szándék, bántó gondolat? Ha a mi szívünk állapotán múlna az, hogy Isten özönvizet bocsát-e a földre, vagy nem, akkor vajon hogy döntene?
2. De menjünk is tovább, és nézzük meg, hogy folytatódik a történet. Miután Isten eldöntötte, hogy a bűn miatt özönvizet bocsát a földre, tudatta szándékát Nóéval, és arra kérte, hogy építsen bárkát, amelyen családjával és néhány állattal túlélheti a pusztító ítéletet. A bárka építése közben azonban számos nehézség felmerülhetett. Az egyik ilyen probléma az erőtlenség volt. Mindösszesen négy férfi és négy nő szorgoskodott az óriási építmény elkészítésén. Biztosan voltak olyan pillanatok, amikor aggódni kezdtek, vajon mikor fog elkészülni a bárka, és hogy tudják majd az egészet pontosan úgy elkészíteni, ahogyan Isten megparancsolta nekik.A másik gond pedig a csúfolódók jelenléte lehetett, hiszen valószínűleg a megromlott emberek között akadt bőven olyan, aki ily módon is nehezítette Nóé és családja életét. Ilyen próbák között pedig csak igazi hittel haladhattak a munkában.Kedves testvérek. Ezek a zavaró körülmények bennünket is emészthetnek. Velünk is előfordul, hogy erőtlennek, kevésnek érezzük magunkat. Érezzük, hogy mit kellene tennünk, megpróbáljuk követni Isten vezetését, de az erő, a kitartás, az fogytán van. És persze még jobban megnehezíti a helyzetünket, ha mindeközben külső rosszindulatú emberek gúnyolnak, kibeszélnek minket. Támadnak minket, kétségbe vonják hitünk alapigazságait, felemlegetik régi, de elhagyott bűneinket, és szinte kicsikarják belőlünk a bosszúvágyat, a haragot. Éreztük már ilyen helyzetben magunkat? Akkor érdemes megvizsgálni önmagunkat, hogy hogyan építkezünk az ilyen körülmények között? Haladunk-e, vagy elegünk van már az egészből, és időnként feladjuk, elfelejtjük hitünket?
3. Harmadjára pedig a próbák utáni szabadulás körülményeit figyelhetjük meg. Nóé Isten rendelésére megépítette a bárkát, kitartott hite mellett az építés alatt is, és a bárkán töltött hosszú, megpróbáló időszak alatt is, végül pedig partot ért. A bárka megakadt az Ararát hegységben, az emberek és az állatok pedig, mikor felszikkadt a föld, kiszálltak, egy új életet kezdeni. A bűnben élő emberek elpusztultak, maradt a család, maradtak az állatok, valamint Isten, akivel Nóé szövetséget kötött. Az Úr a szivárvány jelképével megígérte, hogy nem lesz többé özönvíz, Nóé pedig hálaáldozatot mutatott be szabadító Urának. Így elmondva, olyan egyszerűnek, könnyűnek tűnhet ez az egész özönvíz, de higgyük el, hogy ott, átélve azonban biztosan nem volt ilyen egyszerű. Onnantól kezdve, hogy beszálltak a bárkába, több, mint egy évig voltak benne. Először 40 napig esett az eső, aztán még 150 napig áradt a víz, majd a hátralévő több hónapban arra kellett várni, hogy apadjon a víz, és felszikkadjon a föld. Nem lehetett kiszállni, nem lehetett máshová menni, és mindeközben el kellett látni a bárkán levő állatokat is, a félretett eledelekkel. Kedves testvérek. Ahogyan a bárkán lévők számára egy óriási élmény volt újra a földön járni, és ahogyan érezték Isten szeretetét a megérkezéskor, úgy kínálja Urunk ma is azt a szabadítást, amely csak a vele kapcsolatban levőknek elérhető. Amíg nem vagyunk vele, olyan az életünk, mintha be lennénk zárva. Mintha nem tudnánk partra szállni, mintha teljesen be lenne szűkülve az életünk, reménytelenül, esélytelenül. Ha azonban elhagyjuk bűneinket, és megérkezünk az általa számunkra felkínált földre, akkor végtelen lehetőségek, és vele való örök közösség vár ránk. Harmadik kérdésünk az, hogy vajon átéltük-e már ezt a fajta szabadulást? Le tettük-e már az Úr Jézus elé a bűneinket, vagy éppen ellenkezőleg, hagyjuk, engedjük, hogy a gonoszság, az emberi bűn elhatalmasodjon az életünkben? És mit teszünk, amikor támadják hitünket, és gúnyolódnak az emberek? Haladunk-e tovább az Isten által rendelt úton, vagy félbehagyjuk, amit elkezdtünk?
Nóé történetében a mi Megváltásunk története is kirajzolódik. Ahogyan ott Isten menedéket kínált a bárkában, úgy kínál ma is menedéket Fiában, az Úr Jézusban, aki értünk adta önmagát a kereszten. Ezért építettünk mi is bárka formájú játszóteret, ezért szólt erről a történetről a gyerekhét, és ezért került ma is elénk ez az Ige. Hogy tudjuk és érezzük, Isten az, aki mindig minden helyzetben biztos menedéket kínál számunkra. Hát fogadjuk el szeretetből felkínált ajándékát, szálljunk fel az általa nekünk rendelt menedékekre, és segítsen abban, hogy ez a történet ne csak a gyermekek története legyen, hanem legyen a mi történetünk, a te történeted, és az enyém. Ámen.