aug
Kedves Testvérek. Mindnyájunkkal előfordul időnként, hogy valaki meglátogat bennünket. Sokan, sokféleképpen készülünk az ilyen látogatásokra. Van, akinél szinte egymásnak adják a vendégek a kilincset, így különösebben nem készül a fogadásukra. Talán a kamrában mindig tart valami kínálni valót, hogy ne maradjon szégyenben, de nem viszi túlzásba az aggodalmaskodást ebben a tekintetben, az a lényeg, hogy jöjjenek, nem az, hogy lakomával, vagy makulátlan renddel fogadja őket.A másik típusú embernél kevesebben fordulnak meg naponta, és talán ebből is adódik az a vágya, hogy szépen felkészüljön a vendég fogadására. Az ilyen ember szereti előre tudni a látogatás időpontját, hogy rendet tudjon rakni, ki tudjon takarítani, és készíthessen valamilyen süteményt. Talán már az ablakból figyeli, mikor érkezik a várva várt vendég, amikor pedig az illető távozik, örömmel nyugtázza, hogy mindent rendben elő tudott készíteni.
Így működik ez az átlagos napokon az átlagos vendégekkel kapcsolatban, azonban ha egy különleges ember érkezne a házba, bizonyára mindenki jó előre felkészülne fogadására. Amikor megérkeztünk ide Tiszanagyfaluba, és már nagyjából berendeztük a házat, elrendeztük a bútorokat, talán még emlékeznek a testvérek, az istentisztelet után behívtuk a gyülekezetet, hogy mindenki nézzen szét, hogy is néz ki most a parókia. A bennünket meghívó és befogadó gyülekezet pedig igencsak különleges vendégnek számított, így megpróbáltunk mindent szépen rendbe tenni, hogy ne maradjunk szégyenben. De így vagyunk ezzel mindnyájan, ha egy híres, fontos ember, vagy egy rég nem látott családtag érkezik, azért biztosan rendbe tesszük a dolgokat.Mai istentiszteletünkön Isten Igéje alapján három olyan látogatásról fogunk beszélni, amely üzeneteiben nagyon szépen összekapcsolódik egymással. Az első látogatás egy múltbeli, több száz évvel ezelőtti történetbe repít vissza bennünket, a második egy jövőbeli különleges látogatást vetít előre, a harmadik pedig majd saját életünkre, mostani állapotunkra fog rávilágítani. Vegyük hát sorra ezeket, és figyeljük meg, melyik látogatásra mi a jellemző.
1.A múltbeli látogatásunkat a Krónikák második könyve írja le, melyet ezekben a napokban is folyamatosan olvashatunk a bibliaolvasó kalauz szerint. Néhány nappal ezelőtt került elénk az a királyi látogatás, amely még Salamon udvarában is különlegesnek számított. Több száz kilométert megtéve, Sába királynője azért érkezett Izrael királyához, mert sok mindent hallott már az itteni uralkodóról, és szerette volna kideríteni, hogy igazak-e a hírek Salamon bölcsességéről, és nagyságáról. A látogatás első része arról szólt, hogy Sába királynője próbára tette Salamont. A Szentírás szerint szándékosan azért jött ez a királynő, hogy találós kérdéseket tehessen fel az uralkodónak. Feltette tehát kérdéseit, előhozott minden témát, amely érdekelte. Emellett azonban Salamon külső körülményeire is rácsodálkozott a királynő.
A próbatétel után következett a minősítés. Sába királynőjének meg kellett állapítania, hogy valóban igaz, amit mások mondtak, Salamon bölcsességére nincsen más példa. Így mondja az Ige: „amikor látta Sába királynője Salamon bölcsességét és a palotát, amelyet épített, az asztalának étkeit, udvari szolgáinak ülésrendjét, hivatalnokainak rendjét és öltözékeiket, pohárnokait és azoknak öltözetét ás az égőáldozatot, amellyel az Úr házában áldozott, még a lélegzete is elállt.” Majd pedig ezt mondta a királynő: „íme, a felét sem mondták el a te bölcsességed nagyságának. Fölülmúltad azt a hírt, amit hallottam rólad.” Ráadásul pogány királynő létére Izrael Istenét magasztalta Salamon bölcsességéért, és még azt is megfogalmazta, micsoda boldogság lehet Salamont szolgálni, mindenki boldog, aki ott van a környezetében. Salamon tehát kiállta a próbát, hiszen felülmúlta Sába királynőjének minden elvárását.
Amikor pedig a látogatás a végéhez közeledett, a próbatétel és a minősítés után jutalom következett. Salamon 120 talentum, vagyis körülbelül 4 tonna aranyat kapott, illetve különleges ajándékként kiváló balzsammal lepte meg Sába királynője. Azt írja a Biblia, hogy nem volt ahhoz fogható balzsam, amit Sába királynője adott Salamonnak, ráadásul a királyok könyvének leírásából az is kiderül, hogy nemcsak a balzsam minősége, hanem mennyisége is igen jelentős volt. Ezeken túl még ébenfát is kapott Salamon, amelyből a templomba és a palotába lépcsőt, valamint citerákat és lantokat is készíttetett.
Minderre azért kerülhetett sor, mert Isten megáldotta Salamont. Emlékezhetünk a jól ismert történetre, amelyben Salamon királysága kezdetén Isten felajánlotta, hogy kérhet tőle valamit, a király pedig bölcsességet kér tőle. Ezért a döntéséért pedig Isten nemcsak bölcsességgel, hanem nagy hatalommal, és nagy gazdagsággal áldotta meg Őt. Ezt látta Sába királynője, és ezt látta mindenki, aki abban a korban élt. Ezért magasztalta ez a pogány királynő az egy Igaz Istent, és ezért voltak valóban áldottak azok, akik Salamon udvarában éltek.
2.De ebből a szép múltbeli történetből térjünk most át arra a jövendőbeli látogatásra, amely mai újszövetségi szakaszunkban tár elénk az Ige. A tanítványok kérdésére maga az Úr Jézus fogalmazza meg, hogy is fognak lezajlani az utolsó idők, és mik lesznek annak a jelei. Ez a bizonyos alkalom is egyfajta látogatás lesz, hiszen az utolsó idők végén maga az Úr Jézus fog visszajönni, hogy megítélje a föld minden népét. De mielőtt megérkezne, még számos dolognak be kell következnie.
Az első szakasz itt is a próbatételről szól. Jézus szavai szerint az utolsó időkben számítani kell arra, hogy különböző tévtanítások fogják felütni a fejüket. Sokan fogják magukat Jézusnak beállítani, de nem szabad őket komolyan venni. A tévtanítók mellett azonban komoly globális veszedelmek is az emberiségre törnek majd. Háborúk, lázadások, földregések, éhínségek, járványok, valamint ijesztő égi jelek lesznek, amelyek nagyon megpróbálják majd az emberiséget. Ráadásul, ha ez még nem volna elég, az Istenhez tartozókat ekkor már üldözni fogják, börtönbe vetik, és királyok, valamint helytartók elé állítják az Úr Jézus nevéért. Ezekben a helyzetekben kell majd helyt állnia mindenkinek. Ilyen próbák között kell majd megmaradni a tiszta tanításnál, ilyen veszedelmek között kell majd békességgel tűrni a szenvedést, a nyomorúságot, a különböző csapásokat, és ilyen kiszolgáltatott helyzetben kell majd vállalni az Istenhez tartozást, és a róla szóló bizonyságtételt.
És ahogy Salamon esetében is a próbatétel után minősítés következett, úgy ebben a jövendőbeli helyzetben is ez így lesz. Aki mindvégig kitart, az üdvözül – mondja az Ige. Vagyis aki a próbák idején hű marad Istenéhez, az átmegy a vizsgán, és elnyeri mindazt a jutalmat, amit az Úr számára már elkészített. Jutalom lesz először is az, amire Jézus itt utal, hogy: „fejeteknek egy hajszála sem vész el.” Vagyis annak ellenére, hogy a különböző próbák nagyon ijesztőek lesznek, és testileg-lelkileg meg lesznek terhelve az emberek, aki mindvégig kitart, aki bízni fog Istenben, annak a haja szála sem fog görbülni. Tehát biztonságban lesz. Emellett pedig az Úr Jézus érdeméért vele való örök közösséget kap mindenkit, aki vele szoros közösségben éli majd meg ezt a megpróbáló időszakot. Nem azért, mert erős volt, nem azért, mert érdemeket halmozott fel, hanem azért, mert Jézus kifizette érte és helyette az árat, és az ember ezt komolyan vette, elfogadta. Mert ahogy Salamon bölcsessége is Istentől eredt, úgy a nagy nyomorúság és Jézus visszajövetele idején is csak Isten kegyelméből, benne bízva, és tőle erőt kérve lehet megmaradni, és elnyerni a jutalmat.3
.Végül pedig, harmadjára a múltbeli királyi találkozás után, és az Úr Jézus eljövetele előtt figyeljünk most a mára, saját korunkra, saját életünkre, és arra, hogy mit szeretne az említett két történet által Isten üzenni számunkra. Az első dolog, ami mindkét történetben megjelent a nem más, mint a próbatétel. Isten napról napra próbára tesz bennünket. Ahogyan Sába királynője próbára tette Salamont, ahogyan az utolsó időkben élők komoly próbákkal fognak szembesülni, úgy vizsgál bennünket is Urunk. Napról napra, percről percre nézi az életünket, és azt figyeli, hogyan viselkedünk, hogyan reagálunk az élet különböző helyzeteiben. Hallja, a szavainkat, ismeri a gondolatainkat, érzi, ha haragszunk valakire, vagy ha gyűlölet van a szívünkben. Ismeri döntéseink hátterét, a szívünk legféltettebb titkaival is tisztában van, és mindent tud rólunk. Persze azt is látja, ha képesek vagyunk szeretni, megbocsátani, tud arról, ha róla beszélünk valakinek, vagy kitartunk hitünk mellett. Ahogy Sába királynője figyelte Salamon környezetét, Urunk is figyeli, hogyan bánunk a ránk bízottakkal, rendben vannak-e a dolgaink, vagy se.
És most érdemes feltennünk a kérdést, hogy ezek alapján, hogyan vizsgáznánk? Isten hogyan minősítene bennünket, ha most megkérdeznénk? Vajon mit mondana? Elállna-e a lélegzete, ahogyan Sába királynőjének elállt Salamon nagyságát látva? Vagy éppen ellenkezőleg, megbotránkozna, hogy hogyan lehetünk ilyenek? Vajon mit mondana rólad, mit mondana neked az Úr Jézus? Jól van jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ez után, menj be urad ünnepi lakomájára? Vagy éppen ellenkezőleg? Vessétek ki a külső sötétségre, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás? Testvérem, te milyen minősítést kapnál? Ha csak a magunk teljesítményét kellene megítélni, mindnyájan elkárhoznánk. Még akkor is, ha ezt nem fogadjuk el. Még akkor is, ha úgy érezzük, mi rendben tartjuk a dolgainkat, az életünket, kapcsolatainkat, és jó vallásos életet élünk. Az érdemeink, a jó cselekedeteink nem vinnének be bennünket a mennyországba.
Az örömhír azonban az, hogy az Úr Jézus azért lett emberré, azért látogatott meg minket a mennyei dicsőségből, hogy ne minket kelljen Istennek minősítenie, hanem egyszülött Fia érdeméért elnyerhessük a számunkra elkészített jutalmat. Mert ha kapcsolatban vagyunk az Úr Jézussal, ha megvallottuk előtte bűneinket, és vele szeretnénk élni, akkor Isten ítélőszéke előtt Ő fog helyettünk oda állni Mennyei Atyánk elé. És akkor nem az lesz a kérdés, hogy elég jók voltunk-e, mert az Úr Jézus protekcióval bevisz bennünket az ő országába. Oda, ahol nem lesz többé nyomorúság, nem lesz többé szenvedés, vagy megpróbáltatás, mert ott már csak öröm és vele való örök élet lesz jutalomként.
Kedves testvérek. Próba, minősítés és jutalom. Ez az a három dolog, amely a múltban is, a jelenben is és a jövőben is az emberi élet velejárója. Legyünk hát hűek a próbák idején, teljes erőnkkel törekedjünk a neki tetsző életre, és fogadjuk be Őt a szívünkbe, hogy a minősítésnél Ő legyen megmérve, és az Ő érdeméért elnyerhessük mindazt a jutalmat, amelyet szeretetből nekünk készített el. Ámen.