ápr
Kedves Testvérek! Az elmúlt héten a Bibliaolvasó kalauz alapján a Jelenések könyvét kezdtük el olvasni. Aki már más alkalommal is beleolvasott ebbe a könyvbe, az tudhatja, hogy nagyon sok prófétai látomás, és rengeteg jelképes üzenet van elrejtve benne. Sokan vették már a bátorságot, hogy magyarázzák ezeket a szakaszokat, mégis számos különböző álláspont alakult ki azzal kapcsolatban, hogy mi mit jelenthet. Az azonban egyértelmű, hogy az egész könyv legérthetőbb része a második és harmadik fejezet, amelyben János apostol, a Szentlélek vezetése által hét Kis-Ázsiai gyülekezethez ír egy-egy levelet.
A magyarázók nagy része egyetért azzal, hogy ez a hét gyülekezet nagyjából lefedte az akkori gyülekezetek képét. Vagyis ha megtudjuk, mit ír róluk az apostol, bepillantást nyerünk a korai egyház és a korai gyülekezetek valóságos életébe. Megtudhatjuk, milyen erősségeik voltak, és arról is tudomást szerezhetünk, hogy milyen hiányosságokkal rendelkeztek.
Ha figyelmesen olvassuk ezeket a rövid leveleket, az mindenképpen feltűnhet számunkra, hogy nagyon hasonló a levelek felépítése. Hasonlóan kezdődnek, hasonló témák vannak kifejtve bennük, de még a lezárásuk is párhuzamba állítható. Mai istentiszteletünkön ne egyet emeljünk ki a 7 levél közül, hanem kicsit felülnézetből, átfogóan nézzük meg ezeket a leveleket, és vegyük át úgy az üzeneteket, mintha most mi is kapnánk egy levelet Mennyei Atyánktól.
1. Mindegyik levél azzal kezdődik, hogy az apostol leírja a címzettet és a feladót. Címzettként értelemszerűen a különböző gyülekezetek nevei hangoznak el, feladóként pedig az Úr Jézus egy-egy tulajdonsága, jelzője van megemlítve. Ő az, aki kezében tartja a hét csillagot, vagyis a gyülekezeteket, Ő az, aki az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt, nála van az éles kard, Ő az Isten fia, Ő a hű és igaz tanú, és Ő az Isten teremtésének a kezdete. Már ezeket a jelzőket hallva is rádöbbenhet az ember, milyen óriási dolog az, hogy az Úr Jézus megszólítja. Az Isten fia, aki mindig is volt, és aki örökké él, szeretne valamit mondani nekünk, gyarló embereknek. Szerintem nagyon meghatározó esemény lehetett a 7 gyülekezet tagjai számára, amikor megkapták ezeket a leveleket, hiszen megerősödhettek abban, hogy igenis van, aki gondol rájuk, van, aki törődik velük, és az Úr Jézus, akire épül a hitük, számukra is mondani szeretne valamit.
Ezért megdöbbentő az, amikor mi, mai gyülekezeti tagok, csak úgy mellőzni tudjuk Isten igéjét az életünkből. Pedig Urunk ma is meg szeretne szólítani bennünket. Napról napra megírja neked és nekem a levelet, hiszen napról napra olvashatunk egy-egy üzenetet a Szentírásból. És mi mit teszünk? Hát nem mindig bontjuk ki. Sokszor úgy vagyunk a bibliaolvasással, mint a postaládába begyűrt reklámokkal, prospektusokkal, hogy meg se nézzük, el se olvassuk őket, hanem kapásból mennek a szemétbe, vagy a tűzbe. Nem nyitjuk ki őket. Első üzenetként azt fogalmazhatjuk meg, hogy vegyük észre, milyen nagy lehetőség az, hogy Isten szólni szeretne hozzánk. Az, hogy ma is ír nekünk leveleket. Olyan leveleket, amelyeknek személyesen Ő a feladója, és amelyek személyesen nekünk szólnak. Olvassuk el ezeket az üzeneteket, és ne dobjuk ki őket.
2. A levelek következő részében arról olvashatunk, hogy mit tud a feladó a címzettekről. Számos gyülekezet megdicsér az Úr Jézus. Elmondja, hogy mi az, amit példaértékűnek lát az életükből. Tudok cselekedeteidről, fáradozásaidról, tudok állhatatosságodról, szeretetedről, hitedről és hasonlók. Aztán olyan is van, amelynek a helyzetét írja le. Tudok nyomorúságodról, szegénységedről, tudom hol van a te lakóhelyed. Vagyis nemcsak arról van tudomása az Úr Jézusnak, hogy milyen áldások kísérik a gyülekezetek életét, hanem azt is látja, hogy milyen próbák és milyen körülmények nehezítik a hitben való megmaradást.
A levélnek ez a második szakasza is pozitív üzenetként hathatott az olvasókra. Hiszen jó azt megtapasztalni, hogy Isten értékeli a fáradozást, értékeli a felvállalt hitet, és tud mindenféle nyomorúságukról, átélt próbájukról.
Kedves Testvérek. Isten ma is számon tartja az életünket. Látja mindazt, amit a tetszésére teszünk. Hallja a szeretettel kimondott szavainkat, tud jóindulatú döntéseinkről, tetteinkről, és örül annak, ha az Ő dicsőségére élünk. Emellett azonban szorult helyzeteinket is jól ismeri. Tudja, ha betegek vagyunk, tudja ha szűkölködünk, és bármilyen próba nehezíti is az életünket, Ő tisztában van vele. Azonban azt is tudnunk kell, hogy életünknek többi részébe is teljesen belelát.
3. A levelekből ugyanis kiderül, hogy a gyülekezetek erősségeit követően, a leírások a hiányosságokkal folytatódnak. Mert az Úr Jézus nemcsak arról tud, hogy mi az erőssége egy-egy gyülekezetnek, hanem a problémás dolgokkal is tisztában van. Mi az, amiben elbuktak, mi az, ami hiányzik, mi az, ami szomorú valóság az életükben. Számos ilyen hiányosságot felsorolnak a levelek. Az efézusi gyülekezetből az első szeretet hiányzik, a pergamoni és thiatirai gyülekezetben tévtanítók léptek színre, a szárdisziak közül sokan hitben haló félben vannak, a laodiceaiak pedig langyosak, vagyis elveszett belőlük az a kezdeti tűz, amely hitre jutásuk idején bennük volt. Az Úr tudja, ki honnan indult, és ki miben esett vissza. Tudja, milyen bűnöknek engednek, milyen kísértések leselkednek rájuk, és mi az, amiben elbuktak.
Testvérek. Harmadik üzenetként azt vehetjük át Istenünktől, hogy Ő nemcsak az erősségeinket ismeri, hanem gyengeségeinkkel is tisztában van. Ismeri minden bűnünket, és minden hiányosságunkat. Bele lát szívünk legsötétebb zugaiba és még azokat a titkos, rejtegetett bűneinket is látja, amelyeket senki más nem tud rólunk.
Képzeljünk el egy nagy szobát, amelyben a fal tele van írva a mi saját bűneinkkel. Ott van egy-egy dátum, és mellette röviden le van írva, milyen bűnös gondolatunk volt, vagy mit tettünk helytelenül. Vajon mekkora szoba kellene ahhoz, hogy minden bűnünket fel lehessen rá írni? És vajon kit engednénk be abba a szobába? Kit engednénk be, hogy megnézze, elolvassa, miket mondtunk, miket tettünk, milyen bűneink voltak? Az Úr Jézus bent van ebben a szobában. Ő minden bűnünket ismeri. Ismerte a korai gyülekezetek bűneit, de ismeri a mieinket is. És mégis szeret bennünket. Mégis önmagát adta értünk a kereszten, és mégis üzenni szeretne nekünk, hogy segíteni tudjon rajtunk.
4. A 7 levél utolsó előtti szakasza egyértelműen arról szól, hogy min kell változtatnia a különböző gyülekezeteknek. Mi az, amit meg kell tenniük? Több gyülekezetnek azt írja az apostol, hogy emlékezzenek vissza korábbi állapotukra, és térjenek meg. A szmirnai gyülekezetet bátorítja, hogy ne féljenek a próbáktól, a szárdisziaknak pedig fel kell ébredniük a lelki halál állapotából. Mintha csak nekünk szólnának ezek az üzenetek. Talán közöttünk is vannak olyanok, akik valamikor Isten közelében éltünk. Olvastuk a Bibliát, sűrűbben jártunk az alkalmakra, de valami miatt idővel csökkent a lelkesedésünk. A forró lelkesedésből mára már csak langyosság maradt. Ha közéjük tartozol testvérem, akkor neked is szól az Ige: emlékezz vissza korábbi állapotodra, és térj meg. Aztán olyanok is vagyunk itt, akiknek bátorításra van szükségünk. Akár betegségben szenvedünk, akár gyászt hordozunk, vagy a kapcsolataink szenvedtek kisebb-nagyobb sérüléseket, jól jön a bátorítás: nem kell félnünk azoktól a dolgoktól, amiket el fogunk szenvedni, csak legyünk hűek Istenhez.És az is előfordulhat, még itt, a gyülekezet közösségében is, hogy valaki a lelki halál állapotában van. Vagy azért, mert nem veszi komolyan Isten szavát, vagy azért, mert nem tudja megvallani bűneit Istennek. Negyedik üzenetünk tehát az, hogy a magunk helyzetében lássuk be hiányosságainkat, és tegyük meg, amit meg kell tennünk, hogy közelebb kerülhessünk Urunkhoz.
5. Végül pedig, a levelek záró részében a tettek következményeiről olvashatunk. Ha valamelyik gyülekezet nem változtat a hiányosságain, bizony komoly veszélyek fenyegetik. Kimozdítom gyertyatartódat a helyéről, harcolok ellened, eljövök, mint a tolvaj, kiköplek a számból és hasonlók. Csupa szenvedés és nyomorúság lesz annak a sorsa, aki nem hallgat az intő szóra.
Azokra viszont, akik az Úr Jézus által kijelölt úton járnak, boldog jövő vár. Minden levél végén hasonló fordulattal szemlélteti a Szentírás a reményteli folytatást. Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. Aki győz, annak adok az elrejtett mannából. Aki győz, annak hatalmat adok a pogányok felett. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában és onnan nem kerül ki többé. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon.
Csodálatos ígéretek. Ki ne szeretne oszlop lenni az Isten templomában? Ki ne szeretne enni az élet fájáról, arról a fáról, amelyről Ádám és Éva nem szakított az Édenkertben? Hát ezért nem mindegy, hogy hogyan élünk. Mert ha hitetlenül szembe megyünk Istennel, akkor minderről lemaradhatunk. Akkor olyan következményekkel kell majd szembenéznünk, amelyekről először beszéltem. Ha azonban Isten iránti hálából az Ő tetszésére élünk, akkor az Úr Jézus érdeméért részünk lehet mindazokban az örök áldásokban, amelyeket ő ígér az őt szeretőknek.
Kedves Testvérek. Levelekről hallottunk, amelyek gyülekezetekhez szóltak, és amelyek segítségével sokan helyre tudták tenni az életüket. A mai napon Urunk számunkra is elkészített egy levelet. Elmondta, hogy mi vagyunk a címzettek, Ő pedig a feladó, elárulta, hogy mindent tud rólunk, a jót is és a rosszat is, tudtunkra adta, hogy van amit el kell hagynunk, és van amiben fejlődnünk kell, és elárulta azt is, hogy döntésünknek komoly következménye van. Hát adja Isten, hogy átvegyük, elolvassuk és megszívleljük ezt a levelet, és a levélből szívünkbe vésődött, és megélt valóság legyen. Ámen.