ápr
Kedves Testvérek.Bibliaolvasó kalauzunk szerint Józsué történetének egy olyan szakaszához érkeztünk, amelyben ha az egész 7. fejezetet végigolvassuk, akkor tulajdonképpen az emberi lélek különböző állapotait követhetjük figyelemmel. Magasságok és mélységek, áldások, és próbák kövezik ezt az utat, amelyet annak idején a választott nép tagjai is átéltek, és amelyek a mi lépéseinket is keresztezik. Mai történetünk alapján menjünk most végig ezeken a tipikus állomásokon, és figyeljünk Isten mára elkészített üzeneteire.
A mai szakaszt megelőző hatodik fejezet egy reménységet adó mondattal zárul, mely így szól: Az Úr Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész országban. Mindezt azt követően írja a Szentíró, hogy Józsué nagy diadalt aratott Jerikó városa felett. Boldog volt a nép, öröm és hála töltötte el a szívüket, hiszen csodálatos győzelemnek lehettek a tanúi. Nem azért győztek, mert jó lett volna a taktikájuk, vagy modern fegyverekkel támadták volna az ellenséget, hanem csakis azért, mert mindent úgy tettek, ahogyan Isten azt előre megmondta nekik. Amikor körbe kellett járni a város falát, körbejárták. Amikor csendben kellett vonulni, akkor csendben vonultak, amikor pedig az utolsó napon, a hetedik kör után nagy csatakiáltásban kellett kitörniük, akkor meg azt tették. Isten adta számukra a győzelmet, azért, mert szót fogadtak neki. Ezért aztán nem csoda, hogy nagy reménységgel és Isten iránti bizalommal indultak tovább a következő csatákba.
Jerikó lakosai azonban nemcsak azon a bizonyos napon rettegtek. Hiszen a korábbi történetekből kiderül, hogy már jóval korábban hallották Izrael sikeres menetelését, és tartottak attól a naptól, amelyen hozzájuk is megérkezik a választott nép. Ráháb, aki a kémek elrejtése miatt az egyetlen, aki megmenekül az ostrom napján, így fogalmazza meg a jerikóiak érzéseit néhány fejezettel korábban: megdermedt a szívünk, még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Hát ilyen az, amikor Istenre hallgat egy nép, vagy éppen egy kiválasztott harcos. Ha engedelmesen követi az ő vezetését, akkor csodákat fog átélni, és reménységgel, Istenben való bizalommal teszi meg minden lépését.
Ilyen emberekről rengeteget olvashatunk a Bibliában. Ilyen áldott állapotból indult az első emberpár, Ádám és Éva, amikor az édenkertben Istennel és egymással szoros közösségben és harmóniában éltek. Így ment a maga idejében Ábrahám, aki sok próbán át, de mindig Isten vezetését követve igyekezett haladni útján. Ezt az áldott életet tapasztalta meg Dávid, amikor fiatal korától élvezte Isten kiválasztását és szinte minden helyzetben az Ő akaratát kereste. Vagy megemlíthetnénk Sámsont is, akit már születése előtt kiválasztott Isten, hogy neki odaszánt életet élhessen.
Kedves gyülekezet. Ez tehát az első lelki állapot, amelyben részünk lehet, ha elfogadjuk Isten kiválasztását. Ha követjük az Ő vezetését, ha szót fogadunk neki, ahogy Józsué és a nép tette, akkor nekünk is nagy csodákban lehet részünk. Akkor átélhetjük például azt a mégis békességet, amely a próbákban is tudja, hogy Isten akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejéről. Akkor megtapasztalhatjuk a megelégedés csodálatos érzését, amelyben felismerjük, hogy Isten ránk bízott dolgokat, embereket, célokat, amelyekkel meg kell tanulnunk jól élni és nem visszaélni. És így lehet hálás a szívünk azért, hogy Isten hűségünkért és kegyelméből sok-sok áldással és ajándékkal halmoz el életünk során, melyeket nem tudunk elégszer megköszönni.
2. Ebből az irigylésre méltó, már-már idillinek is nevezhető állapotból azonban történetünk folytatásában hirtelen nagy mélyrepülés következik. A hetedik rész első verse ugyanis arról beszél, hogy Izrael fiai hibát követtek el a város kiirtásakor. Egy Ákán nevű férfi ugyanis titokban elvett magának a zsákmányból, amit Isten egyébként előre megtiltott. Az volt a feladat, hogy mindent ki kell irtani, csak az Úr számára lehetett néhány értékesebb dolgot összeszedni, és mivel Ákán esetében nem ez történt, Isten megharagudott népére.
Sajnos erre a második életállomásra is nagyon sok példát tudnánk felsorolni a Szentírás lapjairól. Az emberiség legelső hibáját Ádám és Éva követte el, amikor azt hitték, olyanok lesznek mint az Isten, és nem fogadtak szót neki, szakítottak a jó és a rossz tudásának fájáról. Vagy ott volt például a már szintén említett Dávid, aki amikor megtetszett neki Betsabé, a hettita Úriás felesége, bizony, nagy hibát követett el azzal, hogy a férfit a frontvonalra küldte, és elvette feleségét. De hibát követett el Sámson, amikor elmondta titkát Delilának, vagy Mózes, amikor haragból rácsapott a sziklára.
És sajnos velünk is előfordul, hogy hibákat követünk el. Isten elmondja az ő szabályait, érthetően és egyértelműen, mi pedig valamiért csak azért is más irányba megyünk. Jön a kísértő, akinek a hazugsága többet ér számunkra, mint az Isten szava. Azt gondoljuk, hogy többünk lesz, jobb lesz nekünk, ha nem Isten akaratát követjük, azt hisszük, hogy sunyiban meg lehet úszni egy-egy hibánk következményét, úgysem fogja megtudni senki. Isten elől azonban, ahogyan már az édenkertben kiderült, nem lehet elrejtőzni. Ha más nem is veszi észre hibáinkat, titkon elkövetett bűneinket, Isten előtt nyitott könyv az életünk.
3. A hibáknak, Isten ellen elkövetett bűnöknek pedig mindig következménye van. A harmadik pontban történetünk alapján, beszéljünk ezekről a következményekről. Ákán bűnének több következménye is volt. Először is a nép harcosaiban nagyképűség támad. A jerikói diadalt követően, most azt gondolják, minden az övék, és nincs az a hadsereg, amely fel tudná venni velük a versenyt. Amikor a következő települést szeretnék bevenni, a kémek azt javasolják, hogy ne fárassza Józsué az egész népet, elég csupán néhány ezer harcos. Isten Ákán miatti haragja utol éri őket, lebecsülik az ellenséget, és szégyenteljes vereséget szenvednek. A vereség mellett azonban az óriási kétségbeesés is Ákán hibájának következménye. Józsué, a fiatal vezér a váratlan vereséget követően megszaggatja ruháját, leborul Isten előtt, és retteg. Szó szerint jajgat, és lázad Isten ellen. Miért hoztál el idáig, ha most véget ér a győztes hadjárat? Veszélybe kerül a hírnevünk és a Te nevére is szégyent hozunk Uram.
Testvérek. A hibáknak, az engedetlenségeknek mindig ilyen következményei vannak. Az édenkertet el kellett hagyni. Dávid Betsabétól született első gyermekének meg kellett halnia. Sámsonnak meg kellett vakulnia. Azért, mert a bűnnek következménye van. Akárcsak a mi életünkben. Ha engedünk a kísértésnek, annak valaki mindig megissza a levét. Ha nem tudunk megszabadulni egy-egy szenvedélytől, akkor mi magunk, vagy a körülöttünk lévők azt nagyon megszenvedik. Ha a mi bűnünk, mi hibánk miatt szétesik a család, akkor annak a következményei tulajdonképpen szinte az egész rokonságra kihatással vannak. Szenved a házastárs, a szülők, szenvednek a testvérek, és ne is beszéljünk a gyermekekről, vagy esetleg az unokákról. De így van ez mindenféle más hiba esetében is.
4. De haladjunk is tovább történetünkben, és nézzük meg, hogyan lehet kijutni ebből a lelki mélyrepülésből. Elérkeztünk a negyedik, és talán legmeghatározóbb állomáshoz, ahhoz, amikor meg kell találni a megoldáshoz vezető lépéseket. Ezek közül az első az, amiről történetünk is beszél, fel kell fedni a vereség okát. Isten egyértelműen elmondja Józsuénak, hogy valaki a nép tagjai közül megszegte a szövetséget, és eltett magának valamit a zsákmányból. Ezért nem sikerült a legutóbbi csata, és ezért nem állt Isten népe mellé a harcban. Ha pedig már tudják, hogy ki volt a bűnös, ki kell azt irtani egész háza népével együtt.
És itt egy nagyon kemény és megdöbbentő mondatot hallhattunk az Igéből, amikor ezt mondja Isten Józsuénak: Nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. Érdemes komolyan venni ezt a mondatot. Mondhatnánk azt hívő naivsággal, hogy Isten úgyis megbocsát, ő nagyon szeret, meg minden, úgy is megsegít, ha meghagyunk magunkban néhány apró bűnt. Pedig Isten azt mondja Józsuénak: nem leszek többé veletek, ha nem pusztítjátok ki magatok közül a kiirtani valót. És higgyük el, Ő nem viccel. Erről beszél Pál apostol is a galatákhoz írt levélben, néhány napja olvastunk a test cselekedeteiről, amelyek felsorolása után azt mondja: az ilyenek nem örökölhetik az Isten országát. Isten kegyelmes is, meg szeret is minket, de ha nem akarjuk kiirtani a kiirtanivalót az életünkből, akkor nem lesz többé velünk. Ha pedig nem lesz velünk, akkor véget ér minden győzelem, minden áldás, és akkor megtudhatjuk, milyen nélküle haladni az úton.
Gyökerestül ki kell irtani a bűneinket. Mindenestül. Sokatmondó az, ahogy Ákánt, a bűnöst, aki még a sorsvetéskor sem akarta felfedni bűnét, hogyan irtja ki a nép. Összegyűjtik egész házanépét, vagyonát, még a jószágait is, megkövezik, aztán pedig felgyújtják. Kegyetlen, barbár dolog, mondhatnánk, de ennek az az üzenete, hogy a bűntől, a tisztátalanságtól csak így lehet megszabadulni. Mindenestül. Ha megmarad egy kicsi belőle, akkor az újra és újra megronthatja a többit.
Többen tudják, hogy szeretem a díszhalakat, és van is egy akváriumom. Akinek voltak már akváriumi halai, tudhatja, hogy ha egy betegség bekerül a vízbe, ha megbetegszik egy hal, az könnyen nagy veszteséget okozhat. Éppen ezért, amikor észreveszem, hogy beteg egy hal, rögtön kiveszem az akváriumból. Ki kell venni, el kell különíteni, mert ha ott marad, akkor a többi is megbetegszik, és az egész állomány elpusztul. Így tisztogatták az újszövetségben is magukat a gyülekezetek, ha csak Anániás és Szafia esetére gondolunk. Ők is elkövettek egy hibát, ők is engedtek a csábításnak, és Isten, azért, hogy ne terjedjen tovább a bűnük, elvette életüket. Mert a megtisztítás életet ment. Ez tehát az egyetlen lehetőség, amikor bűneinkkel szembesülünk.
És most végül, Testvérem, tedd fel magadnak a kérdést: Te vajon hogy állsz saját vétkeiddel? Nem félsz az Istentől? Nem rettegsz, mint Józsué, hogy mi lesz, ha nem lesz veled az Úr? Mi az, amit elástál a sátrad alá? Mi az, ami fontosabb neked, mint az Istennel való szövetség? Megéri-e bujkálni és rejtőzködni? Élj a bűnvallás lehetőségével, addig, amíg lehet. Ákán ezzel is elkésett. Azt gondolta megúszhatja, ezért csak a sorsvetést követően vallott színt. Mi megtehetjük ma is, most is, mielőtt bűneink következményei kihatnának a környezetünkre.
Az Úr Jézus érdeméért letehetjük ezeket a vétkeket, és nem kell elpusztulnunk hűtlenségünkért. De csak akkor, ha felismerjük és gyökerestől kiirtjuk mindazt, ami elválaszt tőle bennünket. Józsué megtette, ami a kötelessége volt, és a néppel együtt végrehajtották Isten büntetését. Ezt követően újra élvezhették az Úr jelenlétét, és újra győztes csatákban vehettek részt. Életünk során tehát mi is átélhettük Isten áldásait, hibázhattunk, láthattuk bűneinknek következményeit, de ha azokat gyökerestül kiirtottuk, akkor megváltónk érdeméért az ő vezetésével mehetünk tovább. Hát adja Isten, hogy mi is mindnyájan végigjárva az említett lelki állomásokat, végül a vele való diadalt ünnepelhessük, és az ő megváltottjaiként, az ő népeként élhessünk. Ámen.