okt
Megéri-e az Úr útján járni? Megéri-e becsületesnek maradni, megéri-e őszintén szolgálni az Istent?
Felolvasott igénkben Malakiás próféta egy nagyon komoly kérdést feszeget. Szinte az emberi élet egészét meghatározza ugyanis az, hogy hogyan gondolkodunk az Istennek való szolgálat, a neki tetsző élet létjogosultságáról. Megéri-e az Úr útján járni? Megéri-e becsületesnek maradni, megéri-e őszintén szolgálni az Istent?
Így ír erről a próféta: „Azt mondátok: hiába való az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt? Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek.” Vagyis ezek szerint a Malakiás korában élő, hívő emberek úgy érezték, nem éri meg. Nem éri meg Istent szolgálni, mert itt, ebben a földi életben nem látszik a különbség a hívők és a hitetlenek között. Sőt, talán még a hitben élők sokkal több próbán, nyomorúságon mennek keresztül, mint hitetlen társaik. A gonosztevők gyarapodnak, gazdagabbak, jobban megy a soruk, a hívők pedig csak küszködnek.
De nemcsak nem éri meg az Istennek tetsző élet, hanem még haszontalan is az egész. A hitben járó emberek úgy érezték, hogy hiábavaló az életük. Végzik a különböző szolgálatokat, de nincs haladás. Nincs növekedés. Nem gyarapszik a gyülekezet, nem erősödik a lelki élet, és a mindennapi boldogulásban sem látnak stabilitást. Nem jobb az életük.
Bosszantó, felháborító érzés ez. Amikor az ember minden tőle telhetőt igyekszik megtenni az Isten ügyéért, megpróbál Istennek tetsző módon élni, példát mutatni, és nincs látszatja, nincs eredménye az egésznek. Mintha mindenki másnak jobban menne a sora, mindenki más egészségesebb, gazdagabb, sikeresebb, boldogabb volna.
Éreztünk-e ilyet, Testvérek? Érezted-e már ezt a hiábavalóság érzést? Amikor megpróbálsz a családban példát mutatni a hitedben, templomba jársz, próbálsz jó döntéseket hozni, és Istenhez méltó módon élni, aztán nem látod az eredményeket. Örülnél, ha látva a te életedet, a fiad, lányod, a házastársad, a testvéred valahogy megindulna Isten felé, de nem változik semmi.
Vagy érezted-e már a gyülekezeti dolgokban, hogy hiába szolgálsz Istennek? Lehet, hogy sokat imádkozol a gyülekezetért, lehet, hogy az adakozásban jársz élen, lehet, hogy mindig segítesz a sütésben, főzésben, vendéglátásban, vagy a zenei szolgálatokból veszed ki a részed, de közben úgy érzed, Isten nem viszonozza fáradozásaidat. Nem javul az egészséged, nem stabilizálódik az anyagi helyzeted, nem nyitják rád többen az ajtót, vagy nem kérdezik meg, hogy hogyan érzed magad mostanában. Mintha ez az egész Istennek való szolgálat értelmetlen, és céltalan lenne. Semmi következménye nincsen az életedben.
Valóban így van ez? Valóban értelmetlen Istennek tetsző módon élni? Valóban haszontalan dolog volna az Úrnak szolgálni? A felolvasott szakaszban erre a kérdésre is választ kapunk. Két féle módon válaszol az Úr kételyeinkre, ezeket foglaljuk össze röviden az Ige alapján.
A 16. versben így mondja Malakiás: Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. Vagyis amikor mi azon gondolkodunk, hogy megéri-e Istennek szolgálni, megéri-e neki tetsző életet élni, akkor tudnunk kell, hogy Isten előtt nem titok a mi életünk. Az Úr figyel ránk, és hall minket. Látja fáradozásainkat, látja szolgálatainkat, látja azt, hogy mennyire vagyunk odaszántak, és milyen dolgokban próbálunk az Ő útján járni. Figyeli a lépteinket, hallja szavainkat, nyomon követi hétköznapi életünk minden rezdülését.
Sőt, még jegyzetel is. Így olvassuk a folytatásban: és beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékeztetőül azokat, akik őt félik, és megbecsülik nevét. Vagyis a nevünk fel van írva. Higgyük el, hogy Isten nem feledkezik meg rólunk. Nem feledkezik meg az irányába megmutatott szeretetről, és semmiről, amit az Ő ügyéért teszünk. Mert ahogyan látja a bűneinket, méltatlan dolgainkat, ugyanúgy észre veszi jócselekedeteinket, szolgálatainkat.
Emellett azonban, másodjára, több ígéretet is a szívünkre helyez. Malakiás korában is megszólalt az Úr, és a zsörtölődő nép tagjait ígéretekkel bátorítja. Az én tulajdonommá lesznek, könyörületes leszek hozzájuk, ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, és az ítéletkor ki fog derülni a különbség.
Ha megmaradunk a szolgálat útján, akkor ránk is érvényesek lesznek ezek az ígéretek. Az én tulajdonommá lesznek – mondja Isten. Vagyis sajátjaiként néz ránk az Úr. Az övéi lehetünk. Az Úr Jézus megváltása által saját gyermekei vagyunk, akikre különös gondja van. Aztán azt is mondja: könyörületes leszek hozzájuk. Vagyis nem a jócselekedeteinket és a bűneinket fogja számlálgatni, hanem fia áldozata miatt egyszerűen könyörülni fog rajtunk. Megbocsát. Mi sokszor azt gondolhatjuk, milyen jó lenne, ha úgy igazán, pontosan számon tartanák, hogy milyen sokat szolgáltunk Istennek, milyen sok jót tettünk életünk során. De higgyük el, hogy jobban járunk, ha nem kerülnek mérlegre a szavaink, tetteink, döntéseink. Jobban járunk, ha nem azt nézi az Úr, hogy mit érdemlünk, hanem inkább azt, hogy mennyire nagy az Ő irgalma felénk.
Végül pedig hozzáteszi, hogy ki fog derülni a különbség az igaz és a bűnös között. Mert lesz elszámolás. Lesz, akit meg fog ítélni Isten a bűnök miatt, és lesz, akit fel fog menteni az Úr Jézus áldozata miatt. Ez a két féle ember lesz ott az utolsó napon. Mindenki bűnösnek fog találtatni, de egy részük a kárhozatra megy, más részük pedig az örök életre, mert az Úr Jézussal való kapcsolata miatt a megváltott embernek minden vétke eltöröltetik. És ott már nem lesz igazságtalanság. Lehet, hogy nagy lesz a felháborodás, mert a hitetlenek lázadni fognak sorsuk miatt, de az igazságos Isten ítéletével kapcsolatban nem lesz lehetőség a fellebbezésre, új esély kérésére.
Testvérek, tegyük fel újra a kérdést: megéri-e? Megéri e szolgálni az Urat? Megéri-e az Ő útján járni? Mai igénk alapján azt mondhatjuk, igen. Mert bár bennünk van az ösztönös lázadás a mostani, látszólagos igazságtalanság miatt, de ez a bibliai szakasz is arra mutat, hogy mégiscsak megéri. Megéri, mert az Isten tud rólunk, számon tartja dolgainkat, és megéri, mert rengeteg ígérettel elhalmozza az övéit. Ha az Ő útján járunk, akkor a tulajdonai lehetünk, könyörületes lesz hozzánk, és igazságos ítélete szerint az utolsó napon mindenki el fog számolni a saját tetteivel, döntéseivel.
Induljunk hát el a szolgálat útján, az Istennek tetsző élet mezsgyéjén, először, másodszor, vagy akár sokadszorra, élj, küzdj, haladj, még akkor is, ha nehéz, mert Isten ma neked is azt üzeni: megéri. Ámen.