Már
1Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. 4Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 5Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
„Legkevesebb tizennyolcezer szíriai menekült kelt át a török határon az európai uniós országokba azóta, hogy a török hatóságok pénteken megnyitották előttük a határt – közölte szombaton Isztambulban a török államfő.”
„Amíg Kínában már alig regisztrálnak új megbetegedést, addig a világ más részein látványosan terjed a koronavírus járvány. Eközben Magyarországon tegnap, szombaton diagnosztizálták az ötödik koronavírus-fertőzöttet, egy 70 éves magyar, súlyosan beteg férfit.
Az ENSZ főtitkára szerint a klímaválság hatásai nyilvánvalók. A mérések kezdete óta az elmúlt öt évben volt a legmelegebb, a tengerszint a legmagasabb, a sarki jégtakarók példátlan sebességgel csökkennek, a szárazföldi és tengeri biodiverzitás veszélyben van. Emellett növekvő gyakorisággal fordulnak elő szélsőséges időjárási jelenségek.
Kedves Testvérek! Csak néhány hírt olvastam az elmúlt napok híradásaiból. A felsorolt problémák mind-mind arra utalnak, hogy van okunk félni, nem csoda, hogy aggódunk bizonyos dolgok miatt. Aggódunk a következő generációk élettere miatt, aggódunk az évek óta zajló migráns válság miatt, aggódunk a minden hírcsatornát elárasztó koronavírus miatt, és még folytathatnánk a sort. Mára kijelölt Bibliai szakaszunk azonban az aggodalmak okai mellett arról is beszélnek, hogy mi lehet ezekre a megoldás! Milyen kétségekkel szoktunk szembesülni a félelmek idején, és milyen választ kínál szerető Istenünk a mai napra kijelölt zsoltárban? Erre figyeljünk együtt.
Az aggodalmak első kiindulópontja mindig az, amikor az ember elkezd azon gondolkodni, hogy miért engedi Isten a próbákat. Erre aztán jönnek emberi válaszaink. Azért engedi, mert nincs felette hatalma. Azért engedi, mert nem szeret minket eléggé. Azért engedi, mert bosszút akar állni rajtunk, meg akar büntetni minket.
Nem tudhatjuk, mit miért enged. Az elmúlt napokban, látva a korona vírus terjedését, már olyan cikkek is megjelentek, amelyekben arról írnak, hogy milyen jó hatásai lehetnek a vírus terjedésének. Nyilván nem annak örülnek, hogy emberek megbetegednek, hanem arról van itt szó, hogy a biztonsági intézkedések miatt sok pozitívuma is lehet egy ilyen járványnak. Tegnap olvastam, hogy mióta Kínában elterjedt ez a járvány, jelentősen visszaesett az ottani környezetszennyezés. A kevesebb utazás, a kevesebb termelés miatt nem ártunk annyit a környezetnek. Ki tudja, lehet, hogy ilyen céllal engedi Isten a vírus terjedését? Lehet, hogy mivel az emberiség az anyagiasság miatt egyszerűen nem tud jelentőst eredményeket elérni a klímaválsággal kapcsolatban, közbeszól az Isten, és segít. Nem tudhatjuk. De hasonló a helyzet a migránsokkal kapcsolatban is. Manapság sok keresztyénnek nevezett országban ellaposodik a lelki élet, szabadossá válik az erkölcs, és lassan már a hitben járó keresztyének sem élnek a keresztyén, krisztusi értékrend szerint. Persze, ha idővel megjelennek az Iszlám vallás követei, akik egyáltalán nem toleránsak a többiekkel, na akkor akár eljöhetnek azok az idők, amikor majd kiderül, hogy ki vállalja fel hitét, Istennel való kapcsolatát. Valószínűleg óriási tisztulást eredményezne egy ilyen folyamat az egyházban, és talán az egyes gyülekezetekben is. Nagy ébredések is mindig az elnyomás, a fenyegetettség idején következtek be. Sosem tudhatjuk, hogy mit miért enged ebben a világban.
A jó hír azonban az, hogy van, amit nem enged meg Isten. Így fogalmaz Dávid: Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék. Az eredeti héber szöveg úgy is fordítható, hogy nem szolgáltat ki ezeknek a dolgoknak. Dávid azért meri ezt mondani, mert Ő is megtapasztalta Isten jelenlétét. Nem tántorodott meg, nem ingott meg, amikor Góliáttal harcolt, mert Isten nem szolgáltatta ki neki, nem adta át Góliátnak az ő életét. Jöhetnek vírusok, migránsok, jöhetnek természeti katasztrófák, vagy bármilyen más probléma, ha Isten közelében vagyunk, akkor Ő nem szolgáltat ki bennünket. Tudta nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről. Ha pedig valamit megenged, akkor azzal bizonyára a javunkat akarja. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. – mondja az Ige. Vajon ott van-e ez a bizonyosság a szívünkben?
De menjünk is tovább, és nézzük meg, milyen más forrása lehet még aggodalmainknak. Másodjára arról az emberi kísértésről is beszélnünk kell, amikor azt hisszük, hogy Isten alszik. Magunkra hagyott. A gép forog, az alkotó pihen – mondja Madách Imre. Igen, ma is sokan így vélik. Ha létezne Isten, akkor nem lenne ilyen a világ. Vagy ha mégis létezik Isten, akkor egyáltalán nem figyel az övéire. A múlt heti gyülekezeti találkozón is szó volt arról, hogy egyes országokban milyen súlyos keresztyénüldözés folyik. Erre mondják a hitetlenek, alszik az Isten. Nem figyel oda. Nem törődik velünk.
Mi azonban Dáviddal együtt erre is tudunk válaszolni. Azt mondja a zsoltáros: Nem szunnyad őriződ, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője. Dávid, nagyon jól tudta, hogy Isten mindig odafigyel rá. Volt, hogy gyengének érezte magát, volt, hogy üldözték, vagy a trónjára törtek, de abban teljesen biztos volt, hogy Isten nem alszik. Sőt, életének megpróbáló szakaszaiban Dávid maga is csak úgy tudott aludni, hogy teljesen meg volt győződve arról, hogy Isten őrzi az álmát. Így mondja a 4. zsoltárban: „békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg Uram, hogy biztonságban élhessek.” Nélküle nem lenne nyugalma, nélküle nem lenne békessége, de vele mindez megvan. Mert tudja, Isten nem alszik. Testvérem! Te mit gondolsz? Alszik Isten? Fel szokott törni a lelkedből a kérdés: miért nem segít? Miért nincs itt? Miért alszik? Vagy te is el tudod Te is mondani Dáviddal: csak te adod meg Uram, hogy biztonságban élhessek. Mert te nem alszol, nem szunnyadsz, hanem őrt állsz az istenfélők mellett.
Harmadjára pedig, a mai híradások közepette teljesen aktuális aggodalomforrásunk nem más, mint a védtelenség, a bizonytalanság érzése. Félünk, mert kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Rettegünk, ha nem érezzük magunkat biztonságban. Voltak olyan idők, régen, itt a faluban is, amikor hallani lehetett a fegyvereket, vagy amikor katonák csak úgy berontottak egy-egy házba. Ma nincs ilyen közvetlen fenyegetés, fizikailag nem fenyegetnek bennünket, mégis milyen sokat aggódunk, és mennyi okot ad egy-egy híradó is arra, hogy rettegjünk. A biztonságérzet alapvető emberi szükség. Ha nem vagyunk biztonságban, vagy a szeretteink védtelenek, összeszorul a szívünk, és a félelem tönkretesz bennünket.
Ezért jó, hogy zsoltárunkban erre is van válasz. „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.”
Mondhatnánk, hogy milyen szép, lírai rész ez, és jó lenne, ha igaz volna, de ha komolyan vesszük Isten Igéjét, akkor a szívünkbe kellene vésnünk ezeket a szavakat. Nem egy elfogult ember vallomása ez, hanem a sok próbát megélt Dávidé. Ő aztán tudta jól, milyen az, amikor éjjel-nappal menekül, és tartania kell az éjszakai veszélyektől, a hidegtől, a vadállatoktól, és a nappali próbákkal is szembe kell néznie. A nagy hőséggel, az élelemszerzéssel, és hasonló nehézségekkel. Mégis, összegezve eddigi életét, és visszatekintve a megtett útra arról tesz hitvallást, hogy Isten megőrzi az övéit.
El tudjuk-e ezt hinni? Komolyan tudod-e venni, hogy Isten megőriz, bármi jöjjön is, mert ezt ígérte? Amikor azt látjuk, hogy a Biblia jóslatai bekövetkeznek, vajon mennyire tudjuk rábízni magunkat Istenre? Amikor jön a betegség, amikor terjed a vírus, amikor árvíz, hőmérsékleti rekord, és klíma vészhelyzet van, vajon kiszolgáltatottnak érezzük-e magunkat? Vagy inkább minden körülmény ellenére, rábízzuk magunkat, és szeretteinket a bennünket is megváltó szerető Úrra?
Kedves Testvérek! Vigyük magunkkal ezt a nagyon is aktuális zsoltárt, legyen hitvallássá a szívünkben, legyen ott minden szava a gondolatainkban, hogy amikor a körülmények változnak, amikor félelem, és a pánikkeltés csúcsra van járatva, mi akkor is tudjuk, hogy nem eshetünk lejjebb az Isten tenyerénél. Legyen ez az idei böjtünk aggodalom böjt, félelem böjt, amikor kitakarítjuk szívünkből a rettegést, és helyére beengedjük az Isten békességet adó jelenlétét. Az Ő jelenléte adjon erőt mindnyájunknak a hétköznapokban, hogy a vélt, vagy valós próbákban ne a rettegésé, hanem Isten megtartó kegyelméé legyen a főszerep.„Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Hiszed-e ezt? Ámen.