Júl
16Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, amikor kimegy a vízhez, és mondd ezt neki: Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem! 17Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, udvari embereidre, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt az a föld is, amelyen ők laknak. 18De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az ÚR, itt vagyok az országban. 19Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.
20Az ÚR így is cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és udvari emberein.2Mózes 8,16-20
Kedves Konfirmandusok, ünneplő gyülekezet!
Van-e különbség? Van-e különbség konfirmált, és nem konfirmált gyermek között? Van-e különbség templomba járó, és templomba nem járó között? Van-e különbség hitben élő, és hitetlen között? Van-e különbség Isten gyermekei, és a világ fiai között? Mai, ószövetségi igeszakaszunkban választ kapunk ezekre a kérdésekre.
Történetünk idején Izrael népe 450 éve Egyiptomban élt. Egy darabig jól ment a soruk, de jó ideje már annak, hogy a fáraó, Egyiptom uralkodója kényszermunkába taszította őket. A nép az Úrhoz kiáltott, Ő pedig elküldte Mózest, hogy hozza ki a népet Egyiptom földjéről. A fáraó azonban egyáltalán nem akarta elengedni Izraelt. Isten csapásai egymás után jöttek, de Egyiptom uralkodója még mindig nem hitte el, hogy van különbség Izrael sorsa, és a saját népe helyzete között.
És igaza volt. Ha jól megnézzük a két nép helyzetét, nem sok különbség volt közöttük. Az egyiptomiak például sokféle bűnben éltek. Bálványokat imádtak, nagy szobrokat építtettek, hogy azoknak mutassanak be áldozatokat. Volt bennük harag, gyűlölet, szeretetlenség Izrael népe felé, de bizonyára maguk között is megélték ezeket a dolgokat.
Azonban azt kell mondanunk, hogy nemcsak Egyiptom, hanem Izrael népe is bűnben élt. Egyik leglátványosabb bűnük a hitetlenség volt. Sokáig könyörögtek az Úrhoz, mégsem hitték el, hogy Isten ki tudja őket szabadítani Egyiptomból. Sőt, amikor Mózes megjelent a fáraónál, és nehezebb lett a kényszermunka, még haragudtak is Isten küldöttjére, hogy így megnehezíti életüket. Nem vették komolyan Isten szabadítását. Hiába volt ott Mózes és Áron, és hiába mondták el az Úr tervét, jó néhány csapást át kellett élniük ahhoz, hogy Istenhez forduljanak.
De nemcsak a bűnben, hanem körülményeikben is hasonló volt a két nép útja. Izrael Gósen földjén élt, ami Egyiptom legjobb területe volt, azonban a rabszolga élet, a kényszermunka beárnyékolta mindezt. Napról napra nehéz fizikai munkát kellett végezniük, ami miatt még súlyosabb volt helyzetük. Nem volt ez egy jó élet számukra.
Az első néhány csapás után azonban az egyiptomiak helyzete is hasonlóan kilátástalanná vált. Először vérré változott a víz, aztán békák özönlöttek minden felé, majd harmadjára szúnyogok lepték el egész Egyiptomot. Ennél a harmadik csapásnál már az egyiptomi mágusok is azt mondták, hogy Isten műve ez a sokféle csapás, a nép pedig félni és rettegni kezdett az aggasztó körülmények miatt. Hiába voltak ők a rabszolgatartók, hiába volt minden pénz, termés, és vagyon, Isten csapásai megrémítették őket.
Láthatjuk tehát, hogy egészen a negyedik csapásig szinte semmilyen különbséget nem vehetünk észre Izrael népe és az egyiptomiak között. Mai szakaszunkban azonban, a negyedik csapásnál Isten rámutatott arra, hogy mi a különbség a két nép között. Ezt üzente az Úr a fáraónak: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem. Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld i, ahol ők laknak. De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd, én, az Úr, itt vagyok az országban. Így teszek különbséget az én népem és a te néped között.
Mi a lényegi különbség a két nép között? Csakis az, hogy az egyik mögött ott áll az Isten. Izrael népe mögött ott van a hatalmas Isten, aki egyértelművé fogja tenni, hogy Ő az egyedüli Úr. Ő az, aki eljött népéért, és Ő az, aki mindenképpen kiszabadítja az övéit.
Kedves Testvérek, kedves Konfirmandusok! Ez a különbség Isten gyermekei és a világ fiai között. Isten hatalma, jelenléte, szabadítása. Nem attól lesztek másak, hogy most le fogtok konfirmálni, hanem attól hogy ott lesz veletek az Isten. Nem attól lesztek különbözőek a többiekhez képest, hogy gazdagabbak, sikeresek, egészségesebbek lesztek, hanem attól, hogy életetek minden próbájában ott lesz veletek az Isten az Ő hatalmával, szeretetével. Amíg a hitetlenek, a világ fiai a pénzben fognak bízni, ti Isten gondoskodására számíthattok. Amíg mások az élvezeteknek fognak élni, ti tudtok majd mértéket tartani, és mindent hálával elfogadni Isten kezéből. Amíg másokat tönkre fog tenni egy betegség, ti az Úrban bízva türelemmel tudjátok majd hordozni azt. Amíg a hitetleneket fel fogja emészteni a gyász, nektek lesz reménységetek a feltámadásban. Életetek minden helyzetében az fog megkülönböztetni titeket a többiektől, hogy Isten ott lesz mögöttetek, és hatalmával, szeretetével vigyázni fog rátok. Fogadjátok el az Ő Úr Jézusban felkínált szeretetét, és meg fogjátok tapasztalni, milyen jó ez az aprónak tűnő, mégis mindent meghatározó különbség: Velünk az Isten. Ámen.