Júl
22A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek. 23Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről az ÚR beszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, az ÚR szent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra. 24Félre is tették másnapra, ahogy Mózes megparancsolta, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne. 25Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek, mert ma az ÚR szombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn. 26Hat napon át szedhetitek, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz. 27Mégis voltak a nép között olyanok, akik a hetedik napon is kimentek szedni, de nem találtak.
28Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek? 29Láthatjátok, hogy az ÚR adta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről! 30Ezért pihent a nép a hetedik napon.2Mózes 16,22-30
Kegyességi életünk egyik legfontosabb alappillére a vasárnapi istentisztelet. Ez az alkalom a legtöbb hitben élő számára alapvető szükség, szívesen és örömmel megyünk, hogy feltöltődjünk, elcsendesedjünk. Sokak számára azonban ez a vasárnapi “szent” kötelesség inkább kényszer, mint önkéntes cselekedet. És jönnek az érvek, amelyek a vasárnap megszentelése ellen szólnak.
Nem tudok elmenni az istentiszteletre, mert főzni kell, enni kell adni a családnak. Nem tudok részt venni az alkalmon, mert amit hét közben nem tudtam elvégezni otthon, arra csak vasárnap van idő. Nem megyek a templomba, mert ilyenkor tudunk kirándulni menni a családdal. Nem jön a gyermekem, unokám, mert még alszik, pihenésre van szüksége.
Mai ószövetségi igeszakaszunkban arról olvashatunk, hogy Isten hogyan oldotta meg ezt a problémát a pusztai vándorlás idején. Azt látjuk ugyanis a történetben, hogy már akkor is meg volt a kísértés arra nézve, hogy a vasárnapot munkával, különböző étkezési feladatokkal, megszentelt napból munkanappá változtassák. Isten egyértelműen közölte a néppel, hogy a mennyei kenyér, a manna hat napon át szedhető, és a hetedik napon nem lesz elérhető. A nyugalom napján nem kap a nép kenyeret, így az előző nap duplán kellett dolgozni, fáradozni. Azért, hogy meg tudják szentelni a hetedik napot, Isten elvette kezükből a manna szedésének lehetőségét, és arra biztatta őket, hogy dolgozzanak előre, hogy az étel készen legyen az ünnepnapra.
Egy egyszerű szabály, mégis milyen nehéz betartani. Izrael népe is próbálkozott a mannaszedéssel, még a hetedik napon is, de rá kellett jönniük, hogy Isten nem adott erre lehetőséget. Hiába dolgoznának, hiába sütnének-főznének, nincs mit. Előző nap kell előre gondolkodni.
Ez az egyszerű szabály ma is érvényes. Ha engedelmeskedni szeretnénk Urunknak, és nem akarunk különböző kifogásokat keresni vasárnapra, akkor próbáljuk meg úgy intézni a hétköznapjainkat, és a szombatunkat, hogy vasárnapra minden készen legyen. Lehet előre dolgozni, előre főzni, sütni, előkészíteni, hogy amikor eljön a vasárnap megszentelésének ideje, az Istennel való kapcsolat ápolásának lehetősége, felszabadultan fordulhassunk Urunk felé. Ha előre dolgozunk, akkor ráadásul a pihenésre, kikapcsolódásra is több időnk marad, így teljesíthetjük Isten rendelkezését, mely szerint a hetedik napon meg is pihenünk.
Ha tehát szeretnél Istennel megszentelt, és egyben pihentető vasárnapot, nincs más tennivalód: dolgozz előre, készítsd elő, amit csak lehet, és meglátod, ez nem korlátozás, hanem csodálatos ajándék.
Imádság: Köszönöm Istenem a nyugalom napját. Köszönöm, hogy van lehetőségem gyülekezetbe járni, a Te igédre figyelni, és meg is pihenhetek hétköznapi fáradalmaimból. Adj mindehhez odaszánást, tudatos döntéseket, hogy hétről hétre megtapasztalhassam azt az áldást, amelyet a megszentelt vasárnap adhat az életembe. Ámen.